![IMG-20170611-WA0001[1]](http://kep.index.hu/1/0/1751/17511/175116/17511604_9f75c038bdc03fe3edcbce8b6b11315d_wm.jpg)
A múlt hét szerda hajnalban reggel hatkor kellemes hűvös volt Ferihegyen, csak sajnos fizikailag rosszul voltam a kialvatlanságtól, ugyanis alig aludtam előtte, tekintettel arra, hogy négyre már kint kellett lenni a reptéren és nem vagyok az a típus, akinek megy a koránfekvés. De hatkor indult a milánói gépem és kijöttem Olaszországba hét hétre. Erről a bő másfél hónapról szól ez a posztsorozat a Nyár blogban – ön most a második részt olvassa, mert írtam már egy rövid beköszönőt még az indulás előtt. Alább látható, hogyan néztem ki éjszakai bőröndbepakolás közben.
Hogy mi mindent csinálok itt Olaszországban hét hétig, azt nem csak itt a Nyár blogban lehet követni, hanem a Velvet Instagramján is, amit egész héten szorgalmasan szpemmelek tele jól-rosszul sikerült fotóimmal. Hadd meséljek pár dolgot arról, hogy mi minden fért bele ebbe az első hétbe, próbálom az unalmasakat kihagyni!
Szóval hullafáradtan, de rendben megérkeztem, hoztam a bor, mák, kolbász és pálinka mellé négy pohár tejfölt is. A tapasztalataim eddig azt mutatták, hogy a poharas tejföl teljesen jól bírja a bőröndbenrepülőzést, jobban például, mint az egyébként masszívabbnak tűnő kisvödrös, fél literes kiszerelés. Most azonban négyből az egyik megadta magát, de tragédia nem történt, ugyanis mindegyik pohár kettő darab nejlonzacskóba volt becsomagolva, a zacskók pedig nem eresztettek, mert rutinos csomagoló vagyok. A tejfölből alig veszett el valami, azóta meg is ettük.
Az előző posztot ezzel kezdtem, de úgy érzem, most is hangsúlyozni kell:
Dolgozok innen is, pontosabban a Lago Maggiore mellől, még pontosabban a teraszunkon levő asztalról. (Vagy ha megunom, máshonnan, a lényeg, hogy dolgozzak, és éljen a távmunka!)
Konnektorgate
Nem tudom, mennyire sokan tudják, de Olaszország általam ismert részén (azaz észak-Olaszországban) háromlyukú konnektorok vannak. Ezeknek az egyik különlegessége, hogy nem lehet mindent beléjük dugni, amint arra az alábbi posztban rámutattam.
Két kommentelő is válaszolt ezek után azzal, hogy de igen, mindent bele lehet dugni, nem kell az adapter. Döbbenet, nyolc éve töltöm az életem felét Olaszországban, olasz élettársam van, az ő egész családja is ilyen adaptereket használ, hát a Velvet kommentelőitől kell megtudnom, hogy egész idő alatt fölöslegesen cirkuszoltunk az adapterekkel? Nézzünk most egy videós kísérletet!
Tudom, tudom, egy függőleges videó nem fog mindenkit meggyőzni, de azért hátha van, aki elhiszi nekem, hogy nem hiába kínálják minden olasz közértben konnektoradapterek garmadát, és nem hiába használja őket minden általam ismert olasz (elég sokat ismerek!). Ugyanis azt a típust, amihez süllyesztett konnektor kéne, azt itt nem lehet bedugni az itteni standard háromlyukú konnektorokba.
A mi olasz háztartásunkban a következő készülékek vannak, amikhez adapter kell:
- laptop;
- kenyérsütő;
- mikró;
- elektromos műkandalló (gyakorlatilag egy menőre designolt hősugárzóról van szó, karácsonyra kaptuk); valamint
- televízió.
Na de most már nézzünk két tényleg nyárias témát, azaz két gyönyörű helyet az olasz Alpok lábainál!
Monteviasco
Nyár=/=vízpart
Bár a magyar közhely az, hogy nyáron mindenki a vízpartra vágyik, Olaszországban egyáltalán nem ez a helyzet. Innen kétszáz kilométer sincs a legközelebbi tengerpart, de sokan mégis inkább a hegyekbe menekülnek a kánikula elől.
Itt ugyan nem lehet csobbanni, hogy az ember lehűtse magát, de nincs is olyan hőség, hogy az ember ne bírná ki folyamatos pancsolás nélkül. Anyósomék például az egész augusztust mindig a hegyekben töltik, a tengerpart ilyenkor nemcsak túl forró, hanem túl zsúfolt is.
Ez az a hegyi falu, amit a címben emlegetek, és ahol csak 8 állandó lakos van. A Wikipédia azt mondja, hogy 1805-ben még 464-en laktak itt, de a posztmodern időkben kevesen tolerálják, ha a lakhelyük személygépjárművel nem közelíthető meg. Monteviascóba egy kb. 1400 fokból álló lépcsőn lehet feltúrázni, illetve van egy felvonó/lanovka, ami 1989. óta szolgálja az itt lakókat. Kirándulni és enni lehet itt, mi egy étteremben jót ebédeltünk szombat délután, mászkáltunk egyet a környéken, aztán lelanovkáztunk.
Cannero Riviera
Vasárnap pedig hajóra ültünk és a Lago Maggiore nyugati, azaz piemonti oldalán kötöttünk ki egy Cannero Riviera nevű kis faluban. Ez a helység azért miniméretű, mert nincs neki túl sok hely, ugyanis nagyon meredekek a hegyek a tóparton. Azt a pár utcácskát, ami odafér a sziklafalak és a víz közé, már el is özönlötték a német és svájci turisták, mi viszont megkerestük itt az egyik kedvenc helyemet, ahol egy hegyi patak zuhog le elképesztő intenzitással burjánzó növényzet mélyén. Itt nem volt senki rajtunk kívül.
A víz vérfagyasztóan hideg, ezért a fülledt vasárnap délutánban természetes légkondiként működött, hűsöltünk is itt egy jót. Cannero Riviera egyébként kész metropolisz Monteviascóhoz képest, mert a faluban 965 állandó lakos él a Wikipédia szerint. Annyira nyugis itt az élet, hogy ezen a környéken megfelelő diéta mellett szinte akármeddig el lehet élni. Innen nem messze lakott ugyanis Emma Morano, aki Európa legidősebb emberének számított idén áprilisi haláláig. 117 évet élt, ráadásul ennek javát ezen a fantasztikus környéken!
Hát ennyit a múlt hétről, aki idáig elolvasta ezt a posztot, annak valószínűleg a következő adagok is érdekesek lesznek, szóval kérjük, figyelje a Nyár blogot és a Velvet Instagramját!
Gyönyörű helyek észak-Olaszországból, plusz a Velvet bloggere videós bizonyítékot szolgáltat a konnektorgate-ügyben.
37 · Jun 14, 2017 09:35am Tovább a kommentekhez