Vallomás:

Van ez a közhely, hogy egyszer az életben mindent ki kell próbálni. Kivéve a vérfertőzést és a néptáncot.

Nem volt rajta a bakancslistámon, hogy még az életemben eljussak a luxusfesztiválra, ahol a non-stop arconpörgés sógorostul van jelen, a végtelen szeleteléssel karöltve. De most úgy hozta az élet, hogy eljutottam a Soundra. Ha valaki azt mondja nekem öt, vagy akár egy éve, hogy én 30 éves korom előtt itt leszek, a Balaton Sound kapujában, a gigászi giccses diszkógömb alatt, akkor azt menten leprüszköltem volna egy neonzöld vödörnyi Aperol Spritz-cel. Erre tessék.

Jó, én nem bulizni, szórakozni, veretni, csapatni, pumpálva topogni jöttem. Van rajtam kívül elég ember, aki a buligőzös kazánjába szívlapáttal adagolhatja a szertelen szórakozás mojitóban áztatott szenét. Ez mit sem változtat a tényen, hogy itt vagyok. Ez is megvan, pipa, nem érzem magam többnek ettől, de lehet, hogy majd beleírom az önéletrajzomba.

Úgy érkeztem Zamárdiba, hogy azért volt némi fogalmam a Soundról. Ez a fesztiválok fesztiválja. A luxusszórakozás non plus ultrája. Hogy ezért a pár napért tényleg megéri kipattintani magunkat a konditeremben. Az igazság ezzel szemben az, hogy ez is ugyanolyan, mint a többi szénné brandingelt fesztivál, csak itt a fellépők neve sem mond nekem az égvilágon semmit.

Lehet azt mondani, hogy a Balaton festői szépsége miatt olyan különleges ez a hely, mert a fesztivál maximálisan kihasználja a terület adta adottságokat, de ennyi erővel a Fishing on Orfű és a Bánkitó is luxy, vagy bármelyik másik, szép magyar tájegységbe belepakolt fesztivál.

A különbség,

hogy valamiért presztízs lett Soundra menni.

Aki itt van, az már valaki. Mert a VIP jegy ára a csillagos eget veri, natúr jegyet meg csak a prolik vesznek.

Nagyjából ez minden különbség a Sound és az összes többi fesztivál között: aki látott már egyet, az látta az összeset. Olyan ez, mint egy low budget Burning Man, neohippik nélkül. Ettől függetlenül érzem, a masszívan dübörgő négynegyed, és a lábamba beleköltöző bugi miatt nagyjából sejtem, hogy mások miért szeretik, de azért egy hétig több több tízezer forintot nem adnék ki a felpimpelt Coca-Cola Beachre.

És ön hogy van ezzel?

Hozzászólna? Írjon nekünk Facebookon!
29 évesen vesztettem el a Balaton Sound-szüzességem

Őszinte élménybeszámoló egy Sound-szűz szemszögéből.

48 · Jul 09, 2017 01:31pm Tovább a kommentekhez
Facebook Comments