Én nem szerettem Pannonhalmát
– minden nyár az iskolai évzárókkal és ballagásokkal kezdődik, az évzárókon beszédek szoktak elhangozni, és itt most megnézhet-végighallgathat egy olyan ballagási beszédet, ami a fenti mondattal kezdődik. A Pannonhalmi Bencés Gimnázium végzős diákja azt kezdi sorolni az ünnepélyen hamarosan már csak volt iskolatársai és tanárai előtt, hogy mennyi mindent utált kezdettől fogva az intézményben, és hogy többek között képes volt az egyházi fiúgimnázium kollégiumában az első közös imára alsógatyában bemenni. Abból a tényből azonban, hogy a videót a Pannonhalmi Főapátság hivatalos YouTube-csatornáján osztották meg, lehet sejteni, hogy lesz valami csavar a dologban – és hát persze lesz.
Muszáj végignézni a majdnem tíz perces beszédet, mert maga a fiatalember is elérzékenyül a legvégére, és olyan jól meg van írva ez a beszéd, hogy valószínűleg ön is el fog, főleg ha ön is járt gimnáziumba, és vannak fontos, esetleg megszépült emlékei azokból az évekből.
Frissítés
Egy olvasónk a posztra reagálva e-mailben jelezte, hogy a beszéd alapötlete abból a beszédből származik, amellyel Őze Lajos búcsúztatta Latinovits Zoltánt. Érdemes megnézni a következő videót is, olvasónknak pedig ezúton is köszönjük a levelet!
Olyan fiatalember beszélt az egyházi fiúgimnázium ünnepélyén, aki az első imára a kollégiumban alsónadrágban ment be. Azóta sok mindent másként lát.
187 · Jun 22, 2020 07:56am Tovább a kommentekhez