A magyar fiatalok csak pénzt, ajándékot és iskolaszünetet remélnek az ünneptől, többségük előre megmondja mit szeretne kapni, ők viszont semmit sem adnak szüleiknek. A tehetősebbeknél a plazmatévé és a mobiltelefon a menő ajándék.

Egy közelmúltban végzett somogyi kutatásból kiderül: a 10-14 évesek hatvan százaléka nem szokott ajándékot adni a szüleinek, nagyszüleinek - még karácsonykor sem. Ők viszont meglepődnek azon, ha csak egy-két ezer forintot tud a markába nyomni a nagyszülő, a szülőktől kapott pulóver, kesztyű, sál pedig szerintük nem ajándék. A szülők erejükön felüli kiadásokba verik magukat, gyakran hitelt vesznek fel, csakhogy teljesüljön gyerekük vágya.

Nem akarnak dolgozni

Tóth Istvánné, a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karának adjunktusa, a Tanárképzők Országos Egyesülete elnökségi tagja egy korábbi kutatásában már leszögezte: felnőtt egy nemzedék hit, erkölcsi útmutatás és példaképek nélkül. Számot adott már arról is, hogy a mai általános iskolások egy része felnőtt korában legszívesebben munka nélkül élne, hiszen vonzó a milliomos semmittevők világa. Tanulmánya szerint a gyerekek hetvennégy százaléka teljesen másfajta apa, illetve anya akar lenni, mint amilyenek az ő szüleik. Beigazolódott az is, hogy sem a foglalkozás, sem a beosztás, sem pedig a kereset nem jár együtt a tekintéllyel.

Legutóbbi kutatási témája a kamaszok ajándékozási szokása volt, karácsony környékén kutatta hallgatóival: milyen hagyományok élnek a családokban, s mi okozott igazi örömöt a gyerekeknek. Vélhetően most, húsvétra készülvén is hasonló képet kapnánk, hiszen a családokban rögzült szokások, a fiatalok világa, az uralkodó trend néhány hónap alatt semmit sem változik.

Csak az ajándék számít

"Háromszáznegyven kaposvári, városkörnyéki, Balaton-parti gyerekkel beszélgettünk a témáról hallgatóimmal, részben az ünnep előtt, részben az ünnep után. A gyerekek hatvanegy százalékának pénzt, s ajándékot jelent a karácsony, húsz százalékuknak a téli szünettel egyenlő, és csupán négy százalékuk jelölte meg a szeretetteljes családi légkört. Két százalékuk válaszolt úgy: nekik Jézus születését jelenti ez az ünnep" - mondta el Tóth Istvánné.

"A tizenkét-tizennégy évesek jelentős hányadát zavarja a készülődés zűrzavara. A takarítás, a konyhában zajló munka csak a családok alig tizedében közös. A kisebbek, a tíz-tizenkét évesek közül többen, a nagyobbak közül igen kevesen vesznek részt önként e tevékenységben. Az előkészületekből aktívan részt vállalók jobban élvezték a karácsony hangulatát. Érdekes, hogy a különösebb anyagi megterhelést nem jelentő ünnepváró programokon sem hátrányos helyzetűek, sem pedig jó anyagi körülmények között élők nem vettek részt. Egy részük úgy válaszolt: inkább megveszik a kellékeket, míg mások azt mondták: snassz dolog ilyenre időt pazarolni." - elemzte tovább kutatását az adjunktus.

Nem adnak semmit

Az derült ki, a gyerekek egyharmadánál az ünnepi készülődés a bevásárló körút, a vásárlás maga. A 8-10 évesek zöme szívesen megy szüleivel plázákba, üzletekbe. A kamaszok viszont szívesebben vásárolnak csoportosan vagy párosával. Húsz gyerek közül mindössze egy mondta azt, hogy náluk a karácsony nem a vásárlásról szól.

Plazmatévére vágynak

A kisebbek húsz, a nagyobbak ötvenöt százaléka előre megmondta, mit szeretne kapni ajándékba. Manapság népszerű a tehetősebbek körében a plazmatévé, a házimozi, a mobiltelefon, de a leggyakoribb ajándék a pénz, főleg a nagyszülők, keresztszülők részéről, a kisebbek átlag két-ötezer, a nagyobbak öt-tízezer forintot kapnak.Kiderült, hogy a menő márkák kivételével, a ruhaféle nem ajándék, mint ahogy az édességet sem tekintik annak. Ezzel jórészt egybevág, hogy a gyerekek egyharmada szerint: amit kaptak, az egyébként is megkapták volna. Beszédes adat e gondolkodáshoz: ötvenöt százalékuk egyáltalán nem szokott semmilyen, még maga által készített ajándékot sem adni a szüleinek.

"Nagy mulasztása a társadalomnak, az oktatásügynek, a szülőknek, hogy idáig jutottunk. Mindenkinek a maga területén kellene jobban odafigyelnie arra, hogy mit enged, s mit nem enged meg a gyerekének, a pedagógus mire neveli tanítványait. De a média különösen ludas ebben, hiszen álértékeket sulykol naphosszat nézői lelkébe. S ez nemcsak megdöbbentő, hanem szomorú is." - mondta el Tóth Istvánné.