Az "art dating" egy új lehetőség, hogy a művészetnek az absztrakt pszichés és társadalmi jótéteményein túl abszolút gyakorlati haszna legyen: egy intelligens és műértő kedves. Az Angliában hódító új ismerkedési módszernek az Elle megtalálta a magyar megfelelőjét.
A művészetben tényleg lehet valamilyen mágikus erő, ami két embert fogékonnyá tehet egymás iránt. Ez bizonyára nem volt titok azok előtt az angol galériatulajdonosok előtt sem, akik kitalálták az art datinget, ezt az új ismerkedési formát. Az ötlet az, hogy egy estére összehívnak jó sok ismerkedni vágyó embert, és egy pohár pezsgővel a kezükben összeeresztik őket a műtárgyak között, aztán lesz, ami lesz. Igazán jó gondolat: a galériakörnyezet valamennyire már eleve megszűri a közönséget, hihetetlenül nagy mellényúlástól nem kell tartani. A műalkotások egyből kínálják a beszédtémát, és így rövid idő alatt az is kiderülhet, hogy beszélgetőpartnerünknél a külcsín mögött milyen a belbecs. És aztán ott van az alkohol is, ami minden társasági helyzetben megteszi a magáét.
Kiállításmegnyitók itthon is vannak
A brit Elle természetesen kapva kapott az alkalmon és el is küldött két beépített embert: egyet, aki rajong a modern művészetért és egy másikat, aki nem. Mindketten úgy jöttek el, hogy jól érezték magukat, érdemes volt kipróbálni, és egyikük (a művészetrajongó) még egy randit is begyűjtött a következő hétre. Bennünk meg felmerült a gondolat, hogy miért ne lehetne ugyanezt meghonosítani nálunk is?
A kéthavonta kinyomtatott "Index - a művészet helyszínei" című kiadvány csak Budapesten 45 galériát és múzeumot sorol fel, és a lista nem teljes. Szingli ismerkedési estek ugyan (még) nincsenek, de vannak kiállításmegnyitók. Ha figyelembe vesszük, hogy egy átlagos időszakos kiállítás négy hétig tart és utána jön az új, akkor nem nehéz kiszámolni, hogy a hónap minden napjára legalább egy megnyitó jut. Egy ilyen megnyitón együtt van minden: válogatott közönség, kiváló beszélgetési téma, finom borok és némi harapnivaló, a belépés az esetek túlnyomó többségében ingyenes, és meghívót sem kell felmutatni - ideális tehát a terep az ismerkedésre.
Sajátos hangulat
A Műcsarnok például remek hely, mert az egymásba nyíló termeknél többször is szembe lehet találkozni, először csak néz az ember, másodszorra már mosolyog és harmadszorra pedig kezdődhet a beszélgetés valamelyik kiválasztott műről. A vernisszázsok túlnyomó többségén van megnyitóbeszéd, ami szép magyar hagyomány, máshol többnyire ismeretlen. Az ilyen megnyitóbeszédek legalább támpontokat adnak a művekhez. Mert pontosan a vélt tudatlanság lelepleződésétől való félelem az, ami sok embert visszatart a kiállítások látogatásától, legalábbis Nichs Andrea szerint, aki a Kieselbach Galéria sajtókapcsolati menedzsere. "Aki látatlanban úgy érzi, hogy nem oda való, az be se jön. Az persze igaz, hogy a galériák szűkebb terében egy kiállítás sajátos hangulatot teremt, ami nem biztos, hogy mindenkihez passzol - mondja Andrea, aki egyébként már maga is kötött ismeretséget múzeumban. - Egyedül voltam Párizsban és természetesen elmentem a Louvre-ba. Ott ácsorogtam egy Velázquez-kép előtt, amikor két fiú állt mögém és kérdeztek valamit a képről. Kiderült, hogy mind a ketten ausztrálok, és rögtön beszélgetni is kezdtünk. Végigmentünk a többi termen és aznap este már együtt buliztunk."
Íme, még egy példa, hogy a tárlatok remek terepei az ismerkedésnek. Egy kiállításmegnyitó pedig felér egy "art dating" rendezvénnyel.
Miért jobb kiállításmegnyitón ismerkedni?
Ha valaki előtt még teljesen ismeretlen ez a világ, akkor jól teszi, ha első alkalommal nem egyedül megy, tanácsolja Nichs Andrea, akinek arról is megvan a teóriája, hogy miért lehet egy galériában jobban ismerkedni. "Ha egy kiállításon szólít meg valaki, az teljesen más, mintha az utcán, moziban vagy esetleg szórakozóhelyen. Egy galériában az embernek valahogy magasabb a toleranciaküszöbe." Ennek pedig az lehet a magyarázata, hogy amikor az ember múzeumba megy, akkor "kiállítás-üzemmódba" állítja az agyát, azaz másképp szemléli a világot, sokkal nyitottabb lesz, kész mindenféle különc, meghökkentő és meglepő dolog befogadására. És ez a nyitottság kiterjed a helyben lévőkre is. Ha pedig egy műalkotás előtt még a szerelem is lángra lobban, akkor már végképp megérte kiállításra menni.
A teljes cikk elolvasható az ELLE novemberi számában!
