A csilivili deszka első pillanatban arra is alkalmatlannak látszik, hogy sík terepen megálljon vele az ember a havon, hát még lejtőn. Christian, a két méter magas, skandináv külsejű osztrák oktató nem vesz tudomást a snowboarddal első alkalommal találkozó dilettáns személy kifogásairól, hanem tüstént megmutatja, hogyan kell felcsatolni a bakancsra.
Első lépések
A rögzített deszka olyan, mintha mozgássérültté vált volna az ember. Még nem tettünk egyetlen métert sem, máris arcul csap a keményre taposott hóval borított muraui hegyoldal az osztrák Alpokban. Gyakorlatilag képtelenség egy lépést is tenni a bal bakancsra erősített deszkával.
Christian megértő. Gyógypedagógusi türelemmel mutatja, magyarázza a gyalogos közlekedést a tanpályáig. Neki, és a mellettünk ezerrel elsikló snowboardos kölyköknek alighanem nincs csont, porc és ízület a térdükben, bokájukban; másképp hogyan is haladhatnának ebben a kitekert pózban olyan könnyedén.
Christian tárgyilagosan közli, semmi baj a deszkánkkal, pont így kell rajta állni, és a március 14-18. között megrendezendő Snowboard Magyar Bajnokság versenyzői sem használnak más eszközt.
- Addigra te is profi leszel - bíztatja az oktató a lelkesedését vesztett tanítványt. - Kell egy kis idő, amíg hozzászokik az ember - magyarázza Christian, majd megmutatja a tanpálya felvonóját, odáig kell eljutnunk.
Első felvonás
Míg az oktató siklik, tanítványa hadirokkantként cammog, s az alig harminc méteres úton háromszor eltaknyol. De csak azért, hogy szokja az esést és a havat.
Az első izgalmas feladat: átjutni a felvonó beléptető rendszerén. A deszka persze keresztbe áll a kapuban. A hátul várakozó haladóbb mazsolák toleránsak, nem gurítják le a szerencsétlent bosszúból a hegyoldalon, hanem megvárják, amíg sikeresen átküzdi magát.
A felvonó egy mozgó drótról lelógó T alakú bot. Amikor érkezik a csőrlőn, csak meg kell ragadni. Ó, ez biztosan menni fog - gondolnánk, és elkapjuk a következőt. A masina hatalmasat ránt, és a kezdő snowboardos már a rajtnál a földön találja magát.
Síszezonban Christian alighanem naponta fél tucat hülyével kerül munkakapcsolatba, mert teljesen rezisztens a totális tehetségtelenség permanens megnyilvánulásaival szemben. Mintha mi sem történt volna, mutatja, hogyan lehet viszonylag biztonságban feljutni a felvonóval: az ember a lába közé veszi a bot vízszintes részét, a függőlegesbe pedig belekapaszkodik. Így. Egyenes testtartás, aztán huss!
Öntörvényű deszka
Megtörténik a lehetetlen, haladunk a deszkán. Még hallani Christian hangját hátulról, hogy a harmadik oszlopnál találkozunk, ott majd el kell engedni a kart; aztán hármasban maradunk a deszkával és a sífelvonó bottal.
A snowboard öntörvényű szerkezet, ez hamar kiderül. Beleegyezés nélkül tesz néhány rémisztő kitérőt jobbra és balra, miközben szédületes 5 km/h sebességgel engedi felvonszolni magát és utasát az enyhe emelkedőn. Szél támad a hegy felől, havat vág a felfelé haladók arcába. Az ember persze ösztönösen a szeméhez kap, hogy lesöpörje a pelyheket. Több se kell a deszkának, amint felügyelet nélkül marad, azonnal kacsázni kezd.
Tompa puffanás. Újra a földön, a hóban.
Az elszabadult tanítvány
Megérkezik Christian. Felcsatoljuk a másik bakancsot is a deszkára, a snowboardon ugyanis - micsoda meglepetés - két lábbal kell állni. Nem várat sokáig magára a felismerés, hogy ez még nagyobb képtelenség, mint deszkával a bal bakancsunkon gyalogolni. Azért teszünk egy bátortalan kísérletet. A deszka megindul a lejtőn. Christian elszabadult tanítványa után kap, de hiába, a gravitáció és a hó erősebb nála is.
- On the toes! On the heel! - kiáltozza az első leckét, vagyis hogy siklás közben váltakozva lábujjhegyre, aztán sarokra kell dőlni, így lehet létrehozni a jellegzetes "S" vonalú siklást. A deszka így már engedelmeskedik, nagy ívben jobbra fordul. Igaz, közben az ember úgy érzi, menten kifordul a bokája, leszakad az Achillese, szétpattan a vádlija.
A sebesség kezd ijesztővé válni, amikor hirtelen megremeg az egész Alpok és kicsúszik a deszka alól. Alighanem Mr. Bean sem csinált volna különbül hülyét magából.
Fájdalom, frusztráció, Christian hátulról fedez
A fájdalmas kudarcélményt enyhíti, hogy másodszorra esés nélkül sikerül feljutni a tanpálya harmadik oszlopáig. Az előző baleset tanulságait levonva Christian immár személyesen felügyeli a gyakorlati oktatást: párzó állatokhoz hasonlóan hátulról fedezi tanítványát a siklás alatt.
Ez a póz különösen egyensúlyvesztéskor hasznos, így a halálfélelem minimálisra redukálódik. Ám a fizikai szenvedésen mit sem segít. A fájdalom alattomosan átterjed a bal térdre, majd ki tudja milyen anatómiai összefüggések nyomán a jobb vállra és a derékra. Ha a reumatológusokon múlna, alighanem hatóságilag betiltanák a snowboardozást - fut át az ember agyán a gondolat. Miután megérkezünk a lejtő aljához, a jobbra lévő igazi pályán könnyedén sikló hódeszkások láttán eluralkodik a frusztráció.
A második tanóra vége felé - az oktató szerint kezdők esetében magától értetődő - fájdalmaink kezdenek elviselhetővé válni, ekkor viszont a totális fáradtság kerekedik felül.
Csábító gondolák és húslevesek
Nem indul könnyebben a második nap sem. Ekkorra kijön az előző tanítási nap okozta izomláz, meg az esések okozta kék zöld foltok is megjelennek.
Christian a nyafogásról tudomást sem véve adja ki a vezényszót: - Let's start! - Beletörődés lesz úrrá a tanítványon, végül is senki nem kényszerítette, hogy snowboardozni tanuljon.
De olyan hívogatóan úsznak a levegőben a sífelvonó színes gondolái, melyek pár perc sétányi távolságra hozzák a szállást adó panziót. A hegyen lévő hütte még közelebb van: odabent fűtenek és leveskockából főzött, aprított palacsintatésztéval dúsított húslevest lehet kanalazni a bécsiszelet előtt, míg a borvirágos orrú harmónikás húzza a sramlit az asztalok között járkálva. Az ábrándozást határozott döntés követi. Ha már csaknem ötszáz kilométert utaztunk, adjunk még egy esélyt a snowboardnak!
Pumukli snapsza
A több óra gyakorlás ellenére a siklás a kelleténél még mindig jobban megemeli az adrenalinszintet. Mert a lúzer hódeszkástanuló a csúszás és a sebesség élvezése helyett folyton a pofáraesés miatt aggódik. Mivel nem képes ösztönösen egyensúlyban tartani a felettébb primitív technikájú szerkezetet, a tananyagot magában mormolva próbál koncentrálni: on the toes... on the heel...
Közben az jár a fejében, talán jobb lenne mégis odalent a panzióban, ahol Pumukli hasonmása, a házigazda leitatja a hidegből betoppanó vendégeket az összes fellelhető snapszzal, s ha valamelyik szeszes párlat nem arat tetszést, Pumukli egyetértően bólint: "Dász iszt kátásztrófa!".
Míg siklik a deszka a havon, bevillan a Suli nevű kölcsönzőben látott műanyag szánkó képe is, azzal biztosan nem lenne ennyi baj, csak hát a snowboardozás sokkal jobban néz ki.
Ábrándozás közben sikerül menetiránnyal szemben belesiklanunk a tanpálya felvonójának útjába. Sielők és hódeszkások rebbennek szét sikongatva, káromkodva, aztán deszkánk valahogy visszakeveredik, ahova kell. Még néhány ív és megérkezünk a lejtő aljára. Chrisitan elismerően bólint "Das ist gut!"
Gumiban könnyebb
Bár valószínűleg legtöbben fellelkesülnének a sikertől és ezek után újra próbálkoznának a mutatvánnyal, Mr. Bean nem kísérti tovább a sorsot. Elég az esésekből, elég a bokagyilkos "on the toes"-ból, le a deszkával a bakancsról! Irány a Tubingpark!
Ott csak belehuppan az ember a felfújt gumibelsőbe, és mint a szánkóval, úgy csúszik le a havas, jeges lejtőn. Azzal a különbséggel, hogy a végére jól elszédül, a kerék ugyanis - a snowboardhoz hasonlóan - önálló életet él, pörög. Csináljon, amit akar, csak hódeszkát ne lássunk jó sokáig! Legfeljebb nézőként, a március 14-én kezdődő bajnokságon, Murauban.