Az ünnepség elejét lekésve sikerült befutnunk a Diana hercegnő halálának kilencedik évfordulójára rendezett megemlékezés helyszínére, a Pető Intézet Kútvölgyi úti épületébe. Itt nem várt se VV Ágica, se Schobert Norbi, csak egy kedves nénivel találkoztunk a bejáratnál, aki már tudta miről van szó, és elkísért a megemlékezés helyszínére. Hosszú folyosókon haladtunk keresztül, végig síri csöndben, majd váratlanul egy szoba ajtajára mutatott, hogy bizony ott található az ünnepség.
Reload Diana
Kicsit megszeppenve léptünk be a terembe, ahol körülbelül tizenöten ültek félkör alakban, és épp az egyik néni mesélt. Olyasmiről, hogy személyesen találkozott a hercegnővel tizenhat évvel ezelőtt, és hogy az volt csak az igazi csoda, ahogy a gyerekekkel bánt - nem volt rest a földön csúszkálni velük.
Hát igen, Diana már életében is szent volt. A szoba áhítattal teljes, mégis olyan, mint egy évadzáró tanári értekezlet egy falusi általános iskolában, a képbe csak egy kilenc éves forma kisfiú zavar be, de később kiderül, ő is tagja a csapatnak, a „főnökasszony” fia.
Hamar kiderül, a társaság már túlvan a videón, amin közösen megnézték amint Diana végigjárja a Pető Intézetet, és személyesen adja át Erzsébet Királynő Brit Birodalom Rendje kitűntetését Hári Máriának, az intézet akkori igazgatójának.
Hogy is volt az?
Ment tovább a stafétabot, mindenki mesélt valamit Dianáról, aki jó volt, aki szép volt. A sztoriknak azonban vége szakadt, bár sok minden derült ki utólag is a hercegnő magyarországi látogatásáról. Például, hogy nem engedték két méternél közelebb a kamerákat, meg hogy még a fotósnak is szemet szúrt Diana hihetetlen kisugárzása, vagy hogy már két nappal előtte végigjárta az intézetet a rendőrség, bomba után kutatva.
Aztán amikor mindenki elmondta a magáét, felkerekedett a tizennéhány fős társaság, és kivonult a folyosóra, ahol ott díszelgett a márványtábla. Mint egy temetésen.
A koszorúzók elmondták, nagy megtiszteltetés, hogy végre van hol megemlékezni a csodálatos Dianáról, mert eddig a brit követség előtt kellett, ott meg hideg van az áhítatos ácsorogáshoz. Viszont megígéreték, hogy jövőre sokkal nagyobb szabású rendezvényt csapnak a szervezők, hiszen akkor lesz tíz éve, hogy elment a hercegnő.
Pető a hungarikum
Seres Márta, a Pető Intézet kommunikációs vezetője elmondta, hogy micsoda boldogság számukra, hogy az intézet kivívta a hungarikum jelzőt, valamint hogy milyen jó, amiért már van saját márványtáblája Dianának.
Már a terem felé bandukolva sejthető volt, hogy az ünnepségnek ezennel vége, most pedig ülésezni fog a társaság. Ami már végre valami.
Merthogy mivel is foglalkozhat egy társaság, ami egy jó ember emlékét próbálja ébren tartani? Karikásné Tünde, aki tag, elmesélte, hogy hivatalosan tavaly óta működik a társaságuk, de már ’98 óta tartanak megemlékezést szinte minden évben. A Diana Emléktársaság első és valójában egyetlen feladata a hercegnő emlékének ápolása és…
És kész, merthogy nincsen elég pénzük arra, hogy pénzt adjanak a rászorulóknak, ahogy Diana is tette, tenné. Amúgy már jártak egy csomó országban, ahol hasonló gondolkodású emberekkel találkoztak, megszerveztek néhány kiállítást. Kötekednék, hogy értem én, de hányan vannak. Negyvenen, ebből huszonhárom a regisztrált tag, ők rendesek, fizetnek tagságit.
Egy úr pedig, kicsit ingerülten ennyit mondott: „Az eszményiség határokon át ível. Szent az emlékezés, és szerintem az is szent, aki az emlékezést tartja.” Na, így már mindjárt más.