Ha Magyarországon a huszonegyedik század elején a nyomtatott sajtó "zsíros hajú, leszbikus feminista" kifejezéssel illethet valakit, aki alapvető emberi jogokért áll ki, a téma valószínűleg fontos. Holott a feminizmusnak semmi köze holmi rosszkedvű, férfigyűlölő, betegre frusztrált nőképhez: nem nőies és férfias vonásokról van szó, pláne nem szexuális orientációról. A nő - akit négy és fél évvel ezelőtt a magyar Elle is célba vett -, szellemi igényei által vezérelt, autonóm, saját keresetre és egészséges önbecsülésre támaszkodó, pozitív, erős, stílustudatos, életszerető, hivatással rendelkező ember, aki biológiailag és lelkileg alkalmas az anya-feleség-szerető szerepkörre, és e lehetőségeiben boldogságát leli.
Amerika és az új feminizmus
Maureen Dowd ismert amerikai publicista szerint ma egy étteremben a "Let's go Dutch" kifejezés (ki-ki fizesse a maga részét) épp oly idejétmúlt, mint a magas talpú férficsizma. A nők játszásiból fejest ugranak ugyan a táskájukba, ha jön a pincér, de mindenki tudja, hogy ez nem komoly. Örülnek, ha előre engedik őket, és nem kérnek a nevük előtt a "Ms." címből (amiből nem derül ki egy nő házassági állapota). Ma az Amerikában súlyos ajándéközönnel járó lánybúcsúztatókon a legtrendibb meglepetés a fényes gyönggyel hímzett, "MRS." feliratos trikó. Mintha csak azt írnák oda: felveszem a férjem nevét, és nagyon büszke vagyok rá.
Az Igazából szerelem, a Lány gyöngy fülbevalóval című filmek szerint a társadalmi egyenlőtlenségek vonzzák egymást. Az Álmomban már láttalak című moziban az érzékeny szenátort teljesen rabul ejti a hiszpanó hotelalkalmazott: Édes Anna amerikai módra - micsoda különbséggel! A Spangol kockáin Paz Vega testesíti meg az ideális nőt, pedig meg sem szólal angolul, mellette az autonóm Téa Leoni karriermániás, idegbeteg, felületes szörnyeteg. Mintha Amerika letette volna a voksát: hagyjuk a látszatot, a gesztusokat. Nem a kicsi, hanem a nagy dolgokban kell feministának lenni.
Hiperbiztos kézmozdulat
A hatvanas évek harcainak azonban van egy váratlan következménye: hatalmas a káosz. A férfias nő jelenleg nem deltás, köpködős és káromkodós, és a metroszexuális fiú sem számít lányosnak, pedig gyantázza a mellkasát és festi a haját. Sokkal bonyolultabb a kérdés. Az udvarlás-játék ezernyi kifinomult részlete élőbb, mint valaha, az amerikai lányok hiperbiztos kézmozdulatokkal és mérnöki pontossággal időzített hajdobálással operálnak (még mindig), az egyenlőségről harsogó nőt önzőnek tartják.
A feltörekvő férfi lefelé keres társat, a feltörekvő nő viszont felfelé házasodna. Ennek következtében a sikeres nők körében járványként terjed az egyedüllét: se férj, se gyerek. A négy New York-i szingli minden egyéjszakás kaland után csak morcosabb lett, a Maxim című férfimagazin azonban a női lapokat utánozza - és szupersikeres! A nemek tulajdonképpen nem felszabadultak, hanem még jobban összezavarodtak.
A teljes cikk az ELLE januári számában olvasható.