A magyar vendéglátásban, társasági életben és a partiszervizek gyakorlatában egyre terjed a svédasztal. Ennek eredete a XIX. század elejére nyúlik vissza. Egy ismert svéd ínyenc, Dean Christian Wahlin számolt be először az akkori nevén "aquavit buffet" szokásáról.
Ennek az étkezési módnak szerves része volt a hagyományos svéd pálinka, az aquavit, valamint vaj, sajt, különféle kenyerek, halfélék és borok.
A később smörgasbordnak nevezett svédasztal - a smör vajat jelent, és a vajas kenyér alapeledel Svédországban - más források szerint még régebbi találmány. Lord Bloomfeld angol diplomatának már 1723-ban alkalma volt azt kipróbálni.
A diplomata feljegyzése szerint a holland hering, a füstölt szardínia, a füstölt libamell, különféle felvágottak és ropogós száraz svéd kenyerek mellett nem hiányzott a whisky és a rum sem az asztalról.