A karácsonyt megelőző hétvége alkalmasnak tűnik arra, hogy megtervezze a háziasszony, milyen lesz az idei ünnepi terítés. Van még idő a készlet előszedésére és ha szükséges, némi pótlásra is.
Érdemes először megnézni a terítőt: nem maradt-e rajta folt a múltkori vendégség alkalmával. Ha igen, meg kell próbálni annak eltávolítását. A tiszta, szekrényben tartott, damasztabroszt sem árt átmosni, kikeményíteni. Vasalni karácsony délutánján már nincs idő, de sokkal előtte sem érdemes, mert a hajtogatások meglátszanak rajta.
Ha újítani akar a család, érdemes venni méterben például bordó vagy krémszínű vásznat, arra pedig a divatos organzát vagy muszlint - aranyat vagy bordót. A beszegésre, megvarrásra is van még idő. Ezekhez arany-fehér vagy akár kis mintás régi porcelánok és sima modern készletek is illenek. A mintás karácsonyi terítők csak sima étkészleteket "bírnak el". A szalvétáknak mindenképpen alkalmazkodniuk kell a terítő és a készlet színéhez.
A külföldi trend számos új ötletet tartalmaz. Az alsó tányérok többnyire arany szélűek. A felső leveses tányérban több fényes üveggömb díszlik (alatta szalvéta) a teríték előtt pedig mókás módon feltüntetik, ki is ül majd ott.
Ez lehet egy narancs is, amibe szegfűszeggel szurkálják-rajzolják ki a nevet, de lehet egy kis arannyal cirkalmazott kemény papírtáblácska, vagy éppen egy régi karácsonyi üveggömb, amelyre filctollal írja rá a gyerek a majdan ott ülő vendég nevét.
Az asztal közepén - míg el nem kezdődik a tálalás - szépen mutat egy adventi koszorú vagy egy, a terítékkel harmonizáló váza, amelyben nem hulló levelű, feldíszített fenyőágak vannak. Még elegánsabb, ha eukaliptusz ágakkal körített fehér vagy bordó rózsák illatoznak a vázában. A kála és a szellőrózsa különösen modern lakásokban nagy divat. Külföldön ilyenkor az amarillisz a sztár. A fehér amarillisz ezüst-fehér asztalkompozícióhoz nagyon elegáns.
Lapos tálkában lévő tűzőhabba magyalágakat, csipkebogyót, hóbogyót vagy tujafa ágacskát is lehet szúrni.
Az evőeszközöket érdemes átnézni, kifényesíteni, ha pedig hiányzik a készletből, hozzá hasonlóval pótolni. Ilyenkor kell előszedni nagymama porcelánjait, a régi gyertyatartókat, amelyekhez nem csöpögős, jó minőségű gyertyákat érdemes venni, lehetőleg szakáruházból vagy kegytárgy boltból, nem pedig utcai, piaci árusoktól. Illatos gyertyát ne gyújtsunk meg az asztal közepén, mert elnyomhatja az étel zamatát.
Az összes pohársereget nem kell rögtön felrakni - egy kis asztalon külön is sorakozhatnak - elég egy karcsú, kecses pezsgős pohár a teríték előtt.
Az asztal - a díszítések ellenére - lehetőleg ne legyen túlzsúfolt, mert akkor a legszebb antik darab sem mutat jól. Arra is gondolni kell, hogy legyen helye a tálaknak, a só- és borstartónak. Fontos, hogy az egymással szemben vagy egymás mellett ülők tudjanak egymással beszélgetni.
A nehezen mozgó vagy az asztal mellől sokszor felugráló - dohányzó, mosdóba gyakran menő - vendégeket inkább a sarokra, a szélre érdemes hellyel kínálni. Régi haragosok ne üljenek egymás mellé.