A turisztikai és gasztronómiai kalauzok új generációját jelenti a zsebben hordható kisméretű változat, amely hasznos információkat nyújthat nemcsak a külföldieknek, hanem a vidéken élőknek és a budapestieknek is: utóbbiaknak főleg a vidéki éttermek címe és adatai révén.
A zsebben hordható változat abban viszont nem különbözik a többi magyar - tucatnyi - hasonló guide-tól, hogy valójában reklámkiadvány. Hogy melyik étterem van benne és mekkora felületen, attól függ, mennyit fizet a cég.
Ebben jelentősen különbözik például a klasszikus francia Michelin Guide-tól, amelynek szigorú és megvesztegethetetlen étteremkritikusai bizony öngyilkosságba is kergettek már konyhafőnököket.
A guide magyar módra mégis hasznos lehet, hiszen ötletet adhat arra nézve, hova menjünk vacsorázni, tájékoztat az árak felől, valamint arról milyen stílusú konyhát visz az étterem, gyerekbarát-e, van-e terasza, kínál-e reggelit, bejutnak-e mozgássérült emberek, főznek-e ott vegetáriánus ételt.
Amit nem bír el, az az aktuális ajánlat: egy szilveszteri este hirdetése nem illik bele, mert egy guide-nak illik legalább fél évig, egy évig aktuálisnak lennie. Hasznosak viszont a magyar-angol nyelvű Dining Guide-ban közzétett közérdekű telefonszámok - amelyekre nemcsak a külföldieknek lehet szüksége - és a kis térkép is.