Elég hozzá egy piros-kék szemüveg, s máris lenge öltözetű hölgyeket látunk, egy indiai utca üvöltő dervisét, a nagy tiszai árvízet, vagy az íróasztala mellett magát 1861-ben főbelövő Teleki László gróf bűnügyi helyszínelők által készített fotóját: mindez térhatású látványként jelenik meg előttünk a tatai múzeum kiállításán. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának és Felvinczi Sándor magángyűjteményének legérdekesebb 1850 és 1918 között készült közel száz sztereofelvétele világutazásra kalauzolja a nézőt.
Sztereofényképek már az 1840-es években készültek Európában. Az emberi szem állásának megfelelően két szögből felvett képpár a speciális nézőke révén egyetlen térhatású képpé olvad össze a szemlélő tudatában. A kiállítás legrégebbi, 1845-ben készült képe egy félmeztelen francia hölgyet ábrázol, korabeli hirdetések szerint az urak körében (akkor is) igen keresettek voltak a ledér nőket ábrázoló képek. Magyarország első bűnügyi helyszíni fotója sztereóban készült, a képen az öngyilkosságot elkövetett Teleki László grófot láthatjuk 1861-ből.
A korabeli neves fényképészek is készítettek térhatású fotókat, például Klösz György 1879-ben csónakból, sztereóban fotografálta a tiszai árvizet. A képek olyan eseményeket örökítenek meg, melyek felkeltették az emberek vizuális kíváncsiságát.