2005 óta május 17-én tartják a Homofóbia Elleni Világnapot annak emlékére, hogy 1990-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) május 17-én törölte a mentális betegségek jegyzékébõl a homoszexualitást.

A történelem során a melegek és leszbikusok gyakran voltak állami üldöztetésnek kitéve s még ma is gyakran áldozatai erõszakos támadásoknak. Akadnak országok, ahol akár halálbüntetéssel is sújthatják õket, ugyanakkor más társadalmakban a homoszexualitás társadalmi elfogadottsága magas és homofób (a homoszexuálisokkal szembeni intoleráns) jelenségek nem vagy csak alig fordulnak elõ.

Az egynemû párokra vonatkozó törvénykezés gyakorlatában több európai országban jelentõs elõrehaladás történt, ennek ellenére ma is sokakat ér hátrányos megkülönböztetés, amiért saját nemükhöz vonzódnak, s számos országban tapasztalható valamilyen állami diszkrimináció. Az Európai Parlament homofóbiáról szóló, 2006. január 16-án hozott határozata minden szexuális irányultságon alapuló hátrányos megkülönböztetést elutasít, és felszólítja a tagállamokat: tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy emberi jogként ismerjék el a szexuális orientáció megválasztásához való jogot.

Szakértõk szerint a homofóbia nem önmagában van jelen egy-egy társadalomban, hanem a többi vallási-faji megkülönböztetéssel együtt, tehát az a társadalom, amelyik kevésbé toleráns például a bevándorlókkal szemben, a melegekkel szemben is elõítéletes. A homoszexualitás megítélésében nem feltétlenül egy ország kormányának politikai színezete vagy a vallásosság mértéke a döntõ, sokkal inkább az életszínvonal, azokban az államokban, ahol jobban élnek az emberek, toleránsabb a társadalom.

Magyarországon a homoszexuálisok családjogi helyzete rendezetlen: nincs lehetõségük házasságkötésre, de még regisztrált partnerkapcsolat megkötésére sem, mint a nyugat-európai országok jelentõs részében. A melegek élettársi kapcsolatainak jogi rendezése - amely például lehetõvé tenné az öröklést - azért is fontos lenne, mert ezzel a törvényalkotók a társadalmi tudatformálás terén is nagy lépést tennének.

Szükség van erre, hiszen néhány évvel ezelõtti felmérések azt mutatták, hogy a magyar válaszadók többsége, körülbelül hatvan százaléka a bûn, a betegség, vagy a társadalmi deviancia kategóriájába sorolta a homoszexualitást, s alig több mint 10 százalékuk gondolta azt, hogy az azonos nemû partner választása alapvetõ joga az embereknek.