Szerdán kezdődik az ISAF Vitorlás Világbajnokság Neusiedl am See-ben, a Fertő-tó partján. Hogy erre felhívják a figyelmet, az osztrákok meghívták Magyarország, Szlovákia és Ausztria újságíróit, hogy bemutassák versenyzőiket, Burgenlandot, a kajákat és - nem utolsó sorban - boraikat.

Az egész azzal a flancos piros pezsgővel kezdődik, amit számomra érthetetlen okok miatt délelőtt fél tizenegykor szolgálnak fel, a Fertő-tó partján található osztrák vitorlásklubban, ahol a sajtó nemzetközi képviselői találkozhatnak az osztrák vitorlázás nagyjaival.

Klikk a képre!

Haloványan emlékszem még, amint érkezésünk estéjén találkozom Fundák Györggyel, az Osztrák Vitorlás Szövetség sportigazgatójával, aki megígéri másnap kivihetek egy 49-est. Ekkor épp a Nyikospark étteremben ültem egy vacsorán, ami a neve ellenére osztrák: Burgenland szívében található és hajdanán a helyi tisztikaszinó volt.

A konyhafőnök, Sascha Huber úr fél órán keresztül mesélt érthetetlen osztráksággal és indokolatlan bajuszpörgetéssel a környéken halászott hétféle halról, melyekből a legfontosabb a fogas, a süllő, és a harcsa. Borzasztóan hosszú beszéde után a szemtelenül jóképű osztrák olimpikon Andreas Geritzer mindenkit megnyugtatott, hogy a sajtó osztrák, szlovák és magyar képviselői a kaját túl fogják élni. Mindeközben iszonyatos tempóban itattak mindenkit lefele.

Másnapos hajókázás, okádás nélkül

A hajókról

Lézer:
A lézer egyszemélyes kishajó, 1996-ban a Repülő Hollandi hajóosztályt váltotta az olimpián. Ez a legegyszerűbben felszerelt hajó, akár egy autó tetején is szállítható, így aztán nem meglepő, hogy ez számít az egyik legnépszerűbb és legelterjedtebb vitorlás kishajónak a világon. Egy vitorlája van és ugyan könnyen kezelhető, kormányzása mégis komoly technikai tudást és erőnlétet feltételez.

470-es:
A 470-es jollét az ötvenes évek elején tervezték, mára klasszikus olimpiai hajóosztálynak számít. Kétszemélyes, három vitorlával felszerelt hajó, melynek tanuló megfelelője a 420. A hajótest 470 centiméter hosszú. A hajóosztályban versenyzők elmondása szerint újabban különösen a kínaiak körében népszerű: mostanában félelmetes mennyiségű versenyző próbálkozik a Távol-Keletről.

49-es.
A 49-es 2000-ben debütált az olimpián, Sydneyben. Ez a leggyorsabb egyterű kishajó, az olimpiai osztályok közül. Kétszemélyes, a hajó oldalán 80-80 centire kihúzható szárnyak vannak, a vitorlázók ezen egyensúlyozva töltik a legtöbb időt. Nagyon instabil hajó, felügyelet nélkül azonnal felborul a vízen. 499 centiméter hosszú, kezelése óriási rutint és komoly csapatmunkát igényel. Különben felborul.

Tornádó:
A Tornádó egy katamarán, azaz kéttestű hajó. Kétszemélyes, 1967-ben tervezték, és ez jelenleg a leggyorsabb olimpiai hajóosztály. Hossza 610 centiméter, legnagyobb szélessége 3 méter, vitorlafelülete 21,83 négyzetméter. A hajó legénységének összsúlya minimum 134 kiló kell legyen, így nem javasolt anorexiásoknak ezzel a hajóosztállyal indítani vitorláskarrierjüket.

RS:X
Az RS:X szörfdeszka mindössze egy éves múltra tekint vissza, de a Pekingi Olimpián már ezzel indulnak a versenyzők. Nem valami kecses darab, mivel 286 centi hosszú és 93 centi széles. Az olimpiai osztály szörfjeire amúgy is jellemző, hogy egyre rövidebbek és szélesebbek lesznek.

Másnap reggel tehát érthetően nem esik jól már tízkor a Fertő tó partján álldogálni, pláne mikor kiderül, hogy azokba a rémes ladikokba akarnak ültetni minket firkászokat, hogy aztán elmagyarázzák, merről is fúj a szél. A sajtóhétvége eredetileg Burgenland felfedezéséről szól: minket egy a Feketeerdő Klinikára kísértetiesen hasonlító épületben szállásoltak, melynek a terasza a tóra néz. Tisztára, mint Révfülöp.

Reggel az ízlésesen puritán vitorlástelepen kapunk ásványvizet, meg valami rémes vörös pezsgőt, illetve habzóbort. Koccintani muszáj, szerencse, hogy jár hozzá narancslé, ettől mindjárt fogyaszthatóvá válik.

A reggeli koccintás után osztrák olimpikonok mutatják be hajóikat, köztük a Tornádót: ez a leggyorsabb olimpiai hajóosztály. A körülöttem zavarodottan álló újságírók ekkor láthatóan még azt gondolják, majd nekik is ezekkel a furcsa szerkezettel kell vízre szállniuk. Rémületük csak fokozódik, amikor meglátják az általam már fent említett 49-est és egy Lézert. A 470-es hajóosztályt Sylvia Vogl és Carolina Flatscher mutatja be, ám a biztató női mosolyok sem győzik meg őket.

Sajnos a szervezők viszonylag korán lelövik a poént és elárulják, hogy nekünk egy borulásmentes ladikot szántak. Ettől mindenki megnyugszik, leszámítva engem, akiben a mámoros állapottól most először tudatosul, hogy ez egy kezdő vitorlástanfolyam lesz, olyanoknak, akik még soha nem ültek hajóban. Ráadásul a szél is alig fújdogál.

Szépfiúk a másik ladikban

A hajóbemutató után minket beültetnek hármasával a ladikokba, persze mondanom sem kell, hogy a jóképű Geritzert elhalászták előlem a kutyával érkező, viháncoló osztrákok, de azért a mi kormányosunk, a 470-es mancsaft is kedves lány, Carolina Flatscher, aki tényleg becsületesen elmagyarázza: mi, honnan fújhat, és olyankor merre kell irányítani a hajót.

Nekem van némi rutinom, tehát unatkozva várom, hogy fújjon végre egy erős ötös, és akkor történne valami, de hiába. A többiek számára élményvitorlázás ez a két óra, az újságírók élvezik, mindenki fogja egy kicsit a kormányt. Én a hátralévő időben leginkább viharkabátom rakoncátlankodó cipzárával vagyok elfoglalva, amit sehogy nem sikerül felhúzni. Aztán összejön, akkor persze kisüt a nap.

ISAF Világbajnokság tíz napon át

A vitorlásbemutatóval az osztrákok a május tizedikén kezdődő ISAF Vitorlás Világjátékokra készülnek, amin magyar résztvevők is képviseltetik magukat. Az ISAF világbajnokságot négyévente rendezik, és La Rochelle, Dubai és Marseilles után csak ide Hegyeshalom mellé kell ellátogatnia annak, aki izgalmas vitorlázást és piszok jóképű világbajnokokat akar látni.

Hatvan nemzet versenyzői állnak rajthoz, a legkülönbözőbb olimpiai hajóosztályokkal, mint a Lézer, a 470-es, a 49-es és a Tornádó, de a szörfösök is örülhetnek, hiszen a Neil Pryde RS:X deszkával állítólag ismét gyorsult a sportág.

Burgenland világosban

Az egész napos friss levegő után hova is mehetnénk, mint ismét enni. A második estére kicsit lefagyott a hangulat, miután a sajtóút osztrák szervezője, Klaus ugyan szépen beszél magyarul, de nem annyira jó fej, sőt a Duna tévés kollegákat folyamatosan osztja, így a végén kissé osztálykirándulásos hangulatúra sikerül a délután. A vacsora isteni süllője aztán minden bajomat felejteti, amit a Gasthof zum Türkentor étteremben szolgáltak fel, Purbachban.

Nézze meg képeinket!

Vasárnap délután már megyünk is haza, a délelőtt meg szinte elrepül. A szlovák kolleganővel életre szóló barátságot kötünk, pláne a svédasztalos ebéd után a Schandl borkimérésben, ahol a vörösbor felejthetetlen. Előtte megtudom, hogy egy gólyafészek súlya elérheti az egy tonnát is. Ruszt község borzasztó büszke a maga huszonnégy gólyafészkére, bár az említett madárból csak egy példányt láttunk kisbuszunkból. Aztán lomhán megérkezünk a ruszti halásztemplomba, ahol egy laza gitárjátékot hallhatunk, Christoph Spath előadásában. Az akusztika kiváló, ezért aztán itt nem is istentiszteletet, hanem koncerteket tartanak.

Felemelő érzés, pláne hogy tudom, utána egy kellemes kávéház vár ránk a főtéren, amit már odamenet kinéztünk. A kávéházban persze szintén magyarul beszélnek hozzánk, és nagyon szeretnek minket, így nehezen indulunk haza. Még szerencse, hogy Burgenlandba végül is bármikor ki lehet ugrani.