A boldogtalansági pótcselekvések alapja mindenképp a feszültségoldásra és önvigasztalásra vezethető vissza: ha már a környezetünk nem ismer el és nem szeret bennünket eléggé, majd megtesszük mi magunk. Szeretetünk jeléül ehetünk csokit, meglephetjük magunkat valami új cuccal, tudatmódosíthatunk a felejtésig, csináltathatunk új frizurát, és jobb esetben ezek használnak is. Kivéve, amikor másnaposan, rettentő frizurával túrjuk a szekrényt, ami tele van használhatatlanul hülye ruhákkal, és rájövünk, hogy még híztunk is. Kell, hogy legyen valami biztonságosabb technika is, ötlött fel bennünk, és első körben a szerkesztőségen belül próbáltuk kideríteni, mégis mi lehet az?
Szájon át
Mint kiderült, bár a közhelyeknek van alapja, a valóságban ennél jóval cizelláltabb technikákkal élünk. Dóra például mértékkel alkalmazza az alkoholt, mellé ünnepi alkalmakra tartogatott kedvenc zenéit adagolja: "Elsőként kadarkával felejtek, mert azt máskor ritkán iszom. Szoktam cédét is hallgatni, mivel sznob vagyok, ha nagyon jutalmazni akarom magam, akkor John Coltrane-t, mert azt hétköznapokon nem, nehogy megunjam".
A vásárlás nála is bevált, sőt bizonyos esetekben továbbfejlesztett módszerrel él: "ha nagyon meg akarom magam jutalmazni egy wellness-élménnyel, akkor blindre veszek ruhát, nem próbálom fel". Dóra emellett technikái közt tudhatja az evést is, amit szintén jutalomnak tart, a "klasszikus nyuszipuncs jutalom" szerinte pedig, hogy ha már kibírta az aerobik-órát - ami esetenként nagy kihívás -, szaunázik egyet.
Csak drága legyen
Név nélkül nyilatkozó kolléganőnk a trauma mértékétől függően mixeli a felelőtlen költekezés, az orális fixációk és a pszichés tisztítókúra módszereit. Nála vásárlásnál a ruha mellett a kozmetikum, vagy egy jó vacsora is bejátszik, a lényeg, hogy fényűzően drága legyen. A lázadás ultimate módszere az is, hogy taxival megy haza, ahol aztán "egyedül nagyon berúgok és nagyon cikis zenéket hallgatok, hangosan énekelek, általában a tükör előtt". Ezt nemdohányzó létére mértéktelen dohányzással egészíti ki, a kétségbeesés legmélyebb bugyraiban pedig Messengert ragad, és kiönti szívét családjának és/vagy barátainak "olyan dolgokkal kapcsolatban, amik kurvára nem tartoznak rájuk, így aztán utólag nagyon megbánom az egészet". Ettől az egytől eltekintve másnap is elégedett az eredményességgel: "majdnem szétesik ugyan a fejem a mérgektől, de sokkal jobban érzem magam".
Suze általában szintén pénzköltéssel kompenzálja, ha megborul, bár egész rendhagyó módon: ilyenkor fizeti be a hónapok alatt felhalmozott közüzemi számlatartozásait: "Talán azért működik, mert ilyenkor sikerül valami régóta nyomasztó dologtól megszabadulnom". Legutóbbi lelki válságából egyenesen úgy talált kiutat, hogy csoportos beszedési megbízást adott a bankjának, bár most kicsit aggódik, hogy ezzel egyúttal ki is iktatta a jól bevált pótcselekvési módszerét.
Endorfinlöket és orgazmus
Van olyan kolléganőnk is, akinek igen nehéz az élete, mivel a rendszeres sporttól folyamatosan euforikus állapotban van, így ha akar, se tud igazán ráborongani. Ha netán mégis sikerül neki, az ősi módszerhez fordul: "berúgok a barátaimmal, aztán szétalszom magam. A ruhavásárlás is klassz, de attól csak pillanatnyi megkönnyebbülést érzek, és ez nem annyira elég.". Ha viszont ruha helyett repülőjegyet vesz, attól mégiscsak jobb tud lenni neki: "A legjobb gyógyír búbánatra nekem, ha elhúzok egy másik, tetszőleges országba". Ő egyébként nemsokára egy hónapra külföldre utazik, de ezek után nem mertük megkérdezni, mi a baj.
Moon régi énje még futással vagy súlyos berúgással kompenzált, mostanában viszont, a nyolcadik hónap elején lévő kismamaként inkább dupla mozinézéssel helyettesíti ezt. A megfelelő adagolás szerinte a romantikus vígjáték + akciófilm kombó.
Eszti is az ivásra szavaz, súlyosabb esetben a túlhajtott sportteljesítményre, a hatást pedig a kettő kombinációjával fokozni is képes: "Részegen esőben felfutni a Gellérthegyre, ez többször bejött, csak garantált tüdőgyuszi, viszont kiüt!" Felvetette még az idegenekkel folytatott szex lehetőségét is, de amikor felcsillanó szemmel rákérdeztünk volna a részletekre, bevallotta, ezt még nem próbálta.
Új élet, új frizura
Amit viszont egyik Velvetes kolléganő sem említett, az a hirtelen felindulásból történő frizuraváltás, de Gaál Gréta, a Hairpoint by Perényi fodrásza megerősítette, azért ez is létezik. Ő ilyenkor próbál az alany helyett is óvatos lenni. "Ha nagyon drasztikus volna a változás, akkor megpróbálom lebeszélni róla, vagy egy olyan kompromisszumos megoldást találni, amit később nem fog megbánni" - mondta el a pszichológiai érzékkel megáldott fodrász a Velvetnek.
Van azért, akit semmi sem tud eltántorítani: "Volt olyan vendégem, aki a fenékig érő haját akarta teljesen rövidre vágatni. Először próbáltam csak félhosszút csinálni belőle, de másnap visszajött és teljesen rövidre vágatta".
Önjutalmazásból önbüntetés
"Az önjutalmazások nagyon fontosak, hiszen szükség van az örömérzetre, valamilyen módon fel kell töltődni. Amíg ezt tisztán át tudjuk élni, addig az önjutalmazás betölti a funkcióját" - mondta el a Velvetnek Bokor Judit klinikai szakpszichológus. "Nem mindegy azonban, milyen mértékben alkalmazzuk ezeket: befordul-e önbüntető körré a pótcselekvés, vagy megmarad örömforrásnak" - teszi hozzá.
A gyakran ismétlődő önvigasztaló evési rohamokból lehet ugyanis a táplálkozási zavar, a kompenzációs shoppingolgatás fordulhat vásárláskényszerbe, a közüzemi számlák befizetésének elfajzásába pedig már belegondolni sem merünk. A pszichológus szerint "bármilyen pótcselekvés akkor válik kórossá, ha az illető személy úgy éli meg, hogy már nem ő dönt, hanem a vágyai vezérlik. Ilyenkor ugyanis a beteljesítéssel egyidőben megjelenik a bűntudat, amit a páciens újabb önjutalmazással próbál kompenzálni".
Van tuti módszer
Mindez persze nem törvényszerű, és odafigyeléssel ki is védhető. A pszichológus szerint például jó módszer, ha először a fantáziánkban játsszuk le, amit meg szeretnénk tenni, és részletesen elképzeljük a következményeit. Ezzel ugyanis sokszor már le is vezetődik a "mi lenne, ha" kényszere: "Sokan nem is gondolják végig a döntést, csak beleugranak, ezért bánják meg később. Adjunk magunknak időt, hogy a cselekvés már ne hirtelen felindulásból történjen" - tanácsolja Bokor.
A fodrász megfigyelése szerint pedig a drasztikus váltások mögött nem is mindig csak negatív esemény állhat: "Bármilyen nagy változásnál felmerülhet a késztetés, hogy teljesen meg akarnak újulni. Lehet ez a siker is: a lényeg, hogy ha valami nagy fordulat következik be az életükben, sokan úgy érzik, ehhez nekik is változniuk kell."