Mineke Schipper Soha ne vegyél el nagylábú nőt című könyvében a női nemmel kapcsolatos, 27 évszázad alatt született számtalan szólást és közmondást gyűjtötte össze. A 150 különböző országból, 240 nyelven felhalmozott több mint 15.000 mondás egyedi módon elemzi a nő helyzetét, státuszát az eltérő kultúrákban. A megdöbbentő gyűjteményből élesen rajzolódik ki közös múltunk szexista látásmódja. A szerző erre már a könyv címében felhívja a figyelmet, hiszen az afrikai közmondás értelme, hogy a kiszolgáltatott, a férfinál kisebb, kevesebb nő vonzóbb a másik nem számára.
Mineke Schipper a hollandiai Lideni egyetem irodalomtörténésze. A szerző gyűjteménye részben antológia, részben tudományos igényű nyelvészeti tanulmány. A mesékben, könyvekben és a nép nyelvén forgó közmondásokat témák szerint rendezte egybe. Művében külön fejezet szól a női testről, az életfázisokról, az élet olyan fontos dolgairól, mint a szerelem, a termékenység vagy a terhesség. Schipper önálló részt szánt a nőhatalomról és a nőkről kialakított képről szóló mondásoknak. A témakörökön belül a szerző párhuzamokat és ellentéteket állít fel a különböző országok és kultúrák nézőpontjai között. Eredeti nyelven a mű már 2003-ban megjelent, hazánkban pedig az idei évben, a Partvonal Könyvkiadó gondozásában került a polcokra.
A könyv nem éppen olvasmányos, bár ha túljutunk a tömény szexizmus feletti első felháborodásunkon, rájöhetünk, milyen sokrétűen használható. Jól mutat a könyvespolcon, hiszen vastag és keménykötésű. A férfiak segítségül hívhatják, ha frappánsan kívánják asszonyukat rendre utasítani és nem utolsó sorban, a szócikkek hossza (vagy épp rövidsége) miatt tökéletesen olvasmány a mellékhelységben.
A Te Ősanyádat
A miniatűr interkulturális kitekintést a szerző Ősanyáinknak ajánlja, ami nem meglepő, hiszen a modern nő a harmadik alcím után szitkozódva vágná a könyvet a sarokba, mint a világban gyökerező hímsovinizmus önkényuralmi jelképét. Jó példája ennek a női munkavégzéssel kapcsolatos közmondások halmaza, amelyek világszerte arra hívják fel a figyelmet, hogy a nőnek a neméhez megfelelő munkát kell végeznie és nem szabad a férfi dolgába avatkoznia. A spanyolok és angol ajkúak konkrétan határozzák meg a nemeknek megfelelő feladatköröket: Leánygyermek a rokkánál, fiúgyermek a pajzsnál, Apa az íróasztalhoz, anya az edényeihez. Úgy tűnik, az oktatás a férfiak privilégiuma: A művelt nő buta háziasszony- tartja a dán szólás, míg a kínaiak azt mondják: Az első hold tizenhatodik napján kioltják az ősök lámpáit; a fiúk iskolába mennek, a lányok rokka mellé ülnek. A latin és a brazil közmondás lényegében ugyanaz: A nőt csak a ház számára teremtették, A nő számára szakma a házasság.
A nők minden életszakaszban megkapják a magukét. Az anyósokkal kapcsolatban a világ minden pontján negatív elképzelések élnek. A héber mondás szerint Ádám volt az első boldog férfi, mert nem volt anyósa. A kínaiak szerint az Anyósát sirató meny gyásza hamis és tettetett. A németek pedig -mint mindent- ezt is praktikusan oldják meg A legjobb anyós, aki már a libalegelő alatt van.
Tanácsok és bölcsességek, persze férfiaknak
A női nem elnyomásán túl a könyvben férfiaknak szóló figyelmeztetéseket és szexualitással kapcsolatos magvas gondolatokat is tanulhatunk. A másik feleségének elcsábításától például számos kultúra óv. Persze mindenki a maga módján. A szuahéli mondás szerint A férjes asszony olyan, mint az elefántagyar: ne nyúlj hozzá!. Ennek orosz változata a Ne dugd az edényed más kölesébe! . A héber nyelv megmagyarázza ezt a tiltott vonzódást: Mindig a más férfi felesége a csinosabb.
Érdekes módon a magyar szólás minden szexizmust nélkülöz: Amíg szerelmeskedni tudsz, nem kell bánkódnod semmin a világon. A német változat már ismét csak a férfiaknak szól: Ágy, bor és asszony a test kenyere.
A nemi diszkrimináción túl
A könyv értékelése nézőpont kérdése. Ha képesek vagyunk tudományos munkának tekinteni, érdekesnek taláhatjuk, ha viszont Nőnapra, szórakoztató olvasmányként kaptuk párunktól, érdemes már az olvasás megkezdése előtt a mű végére lapoznunk. Mineke Schipper az epilógusban elemzi azt a kulturális hagyományokban gyökerező hatalmat, mely jelenlegi társadalmi viselkedésünkre is kihat. Óva int a szexista közmondások elutasításától, hiszen ezek testesítik meg kultúrtörténetünket. A szerző szerint meg kell ismernünk honnan jöttünk, ha meg akarjuk határozni, hová tartunk.