A hagyományos házasságnak világszerte egyre erősebb versenytársa az együttélés, emellett pedig más, alternatív családformák is terjedőben vannak.
Egy 1994-es családvizsgálat szerint a fiatal, magasan iskolázott, városi nők az átlagnál - sőt, még a hasonló státusú férfiaknál is - kevésbé hívei a házasság intézményének. A megszokott férj-feleség kapcsolat elvetőinek érvrendszere most újabb argumentumokkal gyarapodhat a német írónő, Marie-Luise Schwarz-Schilling jóvoltából. A házasság - a történelem félrelépése című könyvét a szerző ugyanis annak az elméletének az alátámasztására szánta, amely szerint a házasság jelentősége nem csak az utóbbi évtizedekben csökken, hanem egyáltalán nem volt mindig egyeduralkodó.
A család alapja az anya-gyerek kapcsolat volt
Az írónő azért emleget félrelépést, mert - mint a berlini Tagesspiegel újságírójának kifejtette - férfi és nő hivatalosan szentesített életközössége kurta, mindössze ötezer éves múltra visszatekintő epizód az emberiség százezer éves történetében. Az igazi tradíciókkal rendelkező családforma a kőkorszak óta a vérrokonok alkotta nagycsalád volt, ahol nagymama, testvérek és gyerekek éltek együtt, a nők pedig a látogatóba érkező idegen törzsbeli férfiak szíves közreműködésével tettek szert utódokra. Ezzel azonban be is fejeződött az apajelöltek feladata, visszatértek a saját famíliájukhoz vagy a kizárólag férfiakból álló vadászcsapathoz, a születendő kicsik pedig az anya családjában látták meg a napvilágot. Azaz a társadalmi köteléket az anya és a gyerek, nem pedig a feleség és a férj kapcsolata jelentette.
A szexen alapuló párkapcsolat később jött a képbe
Babilonban a gyerekek már az apa tulajdonát képezték, ezért vasszigorral kellett őrködni a nők nemi életén, nehogy kakukkfiókát csempésszenek a családi fészekbe. Ezzel viszont maguk az asszonyok is férjük szexuális tulajdonává váltak. Marie-Luise Schwarz-Schilling ebben látja a gyökeres (és a nők számára kedvezőtlen) fordulatot: az anya-gyerek kapcsolat helyett a szex vált a társadalom legkisebb egységének alapjává, és a patriarchális házasságnak ez az alapszerkezete Németországban (de többé-kevésbé nálunk is) gyakorlatilag az '50-es évekig fennmaradt.
Schwarz-Schilling asszony szerint a férfiuralmú házasság végső győzelme feltehetőleg az általánossá vált háborúskodással magyarázható: a fegyverhordozó erősebb nem tagjai, kihasználva megnövekedett tekintélyüket, elorozták a hatalmat a vénektől, és egyben uralmuk alá hajtották a nőket is. Ezzel pedig előállt az az állapot, amelyet évszázadokon át mindkét nem természetesnek tartott, hogy tudniillik a nők gyengék, alárendeltek és alsóbbrendűek.
Egyenrangú felek közt működhet
A német szerzőt saját bevallása szerint akkor kezdte el foglalkoztatni könyvének témája, amikor feltűnt neki, milyen sok házasság megy tönkre szűkebb-tágabb környezetében. Példákért nem kellett túl messzire mennie, hiszen (mint azt a KSH összehasonlító elemzései is jelzik) az ezer lakosra jutó esküvők száma az utóbbi évtizedekben az Európai Unió államaiban is folyamatosan csökken, miközben a válások száma nő. A házasság válságára azonban, állítja az írónő, nem kielégítő magyarázat az, hogy férfi és nő alapvetően különbözik: az egyik képtelen odafigyelni, a másik képtelen parkolni. Az okok sokkal inkább az intézmény történetében és az ebből adódó következményekben keresendők. Frau Schwarz-Schilling mégis bizakodó (nem hiába él évtizedek óta harmonikus kapcsolatban a férjével): ha a két fél egyenrangú kapcsolataként működik, akkor a házasságnak van jövője.
A teljes cikk az ELLE februári számában olvasható