Gyermekversek - olvasson és szavazzon!

Kerek erdő közepében összegyütt a sok állat;
A hazug rókáról vitáztak.
A ravasz odalopakodott, minden tervet
Kihallgatott. Kivéve egyet, amive ő belelépett.
Elkapták a ravaszdit, elmondta az igazit.
Becsületes róka lett, igaz barátokra lelt.

Sárközi Richárd - 14 éves)

Rabszolga a sorsom a királynak
Vadászom folyton, reggel nem
Fogott nyulat ezért könnyeket hullat
Így szólt a fiához hű társához
Péter a vadat ne űzd el ha nem fogok
Délre 100 aranyat a fejemre

Így szólt a királyhoz parancsolójához
Nem fogtam vadat híjjad a hadat
Nem érem meg a nyarat. Jött a király
Leánya szerelmes lett a szolgába
A király ezt nem tűrte a szolgát
Megölte. Ennyi volt a történet a
Szolgát ily módon ölték meg.

Kudett Richárd - 12 éves

Eljött az éj és eljött egy álom a kínzócsendben csak,
szavaidat várom, egysemérkezik, de szívemmegnyugtat
elmondja, hogy lélekben velem vagy!

Legyen csendes és nyugodtazéj,
ragyogjanak a csillagok nyugalmadért.
Ragyogjanak tisztán és üzenjék azt neked,
hogy valaki titokban még most is szeret.

Kívánok neked joéjszakát angyalok örizzék
szíved álmát, de ördög haljon szép álmodban,
mert nem vagy velem magányomban.

Lábadi János - 21 éves

Túl kevés az idő, elfogy, lejár hamar,
Kéne már valami, mi engen eltakar.
Ne tudja meg senki, ne lássa meg senki,
Milyen fájó néha egy embert szeretni!

Néha milyen fájó máskor pedig édes,
Fáj ha nincs mellettem, gyötrelmes és rémes,
De mikor átölel, a két karjába zár,
Eltűnik minden, mi nélküle oly sivár.

Eltűnik minden, minden ami fájhat.
Olyankor messziről elkerül a bánat.
Csodálatos élni, az ég is felragyog,
Vele boldogságot, nyugtot találhatok.

Reményem Benne van, nekem Ő az Élet,
Talán már számomra Ő a végítélet.
Siralmas, fájdalmas minden perc nélküle,
Nekem nem létezik senki Őkívüle.

Édes csókja nyugtat, vígasztalja lelkem,
Ölelése bíztat, tudom megóv engem.
Magával védelmez minden rossztól, bajtól,
Esőtől, hidegtől, fagyos széltől, hótól.

Lángok mosolygása, kék szemének fénye,
Azt hiszem, szívemnek ez minden reménye:
Fülemben hallani édes suttogását,
Arcomon érezni minden pillantását.

Érintése éget, beleremeg testem,
Tudom, hogy Ő az kit mindig is kerestem.
Bőrének bársonyát örökké kívánom,
Nem szerettem így még senkit a világon.

Elfogyott az idő, eltelt, lejárt hamar,
Most már metaláltam, ki engem eltakar.
Ne tudja, ne lássa Rajta kívül senki,
Milyen csodálatos egy embert szeretni!

Temesi Adrienn 19 éves

Mit tehetek drága Mama,
Ha nem szól szád kedves szava
Vigaszt adó mondatokat:
-Ne félj isten védi a jókat!

Mit tehetek hát Mama akkor,
Ha Istened már az alkohol?
Mit tehetek, ha nem teszed
Lázas homlokodra hűs kezed?

Már nem vagy az a régi Mama,
Szólít az alkohol szava.
Mama, miért jó ez neked?
Mihez kezdjek most nélküled?

Temesi Adrienn - 19 éves

Micimackó ment mendegélt,
Az erdő közepén körbenéz,
Közben besötétedett és elkeseredett.

Egy sasmadár éppen hazafelé repkedett,
Meglátta, hogy ott lent, Micimackó kesereg.
Felvette a hátára, pihe-puha tollára.

Gyorsan felemelkedett, hatalmas vihar kerekedett,
Legyűrte az akadályt, épségben hazaért a két barát
Együtt aludták át az éjszakát.

Pásztor József - 13 éves

Minden nap felmerül benned egy kérdés.
Van mikor várod is a választ, de félsz:
Tanakodsz; talán a válasz nem lesz rossz?
Érzed ezen a téren nem vagy okos!

Minden nap elmész ugyanazon az utcán,
S körülnézel: hogy itt van e a „Don Huán”?
Csalódsz, mert nincsen itt olyan ember senki,
Akit halálodig is tudnál szeretni.

Minden nap belenézel egy szomorú szempárba,
Szomorú vagy és kérdeznéd már: mért olyan árva?
De nem kérdezed, mert nem tudsz rajta segíteni,
Csak sajnálnád, és így nem tudsz terhén enyhíteni.

Minden nap elmenekülnél egy sötét szobába,
Csak ne kelljen tovább élni ebbe a világba.
Kisírnád magad, de félsz a lebukástól:
Hátha meglát valaki, s azonnal rád szól.

Minden nap csak a fény felé kellene fordulni,
S elmondani a világnak, hogy te így is tudsz boldogulni!
A szomorú világot úgy lehetne szebbé tenni:
Ha megmutatnád neki: IGAZÁN TUDSZ SZERETNI!

Hajdú Éva - 16 éves

Mikor kislány voltam, csak mosolyogtam egyet.
Mosolyogtam, és mindig téged néztelek.
Ilyenkor nagyon boldog voltál –tudom-
Hisz mondtad is sokszor; hogy angyalom!
Öledbe ültem, és együtt néztük az eget,
Akkor nem értettem, de most már értelek…
Sokszor mondtad, hogy madárnak jó lenni,
Mert ő repül és száll, neki az élete csak ennyi.
Emlékszem: még el is játszottuk ezerszer:
Én gólya voltam, és te neveltél fel;
Etettél, itattál, babusgattál engem,
De a játék véget ért, és búcsút mondtál nekem.
Akkor nem sejtettem, hogy örökre elmész.
Csak vártalak, vártalak, hogy megint felém nézz.
Sokat sírtam, mindenkiben téged kerestelek,
Egyedül maradtam, ezért féltem, hogy elesek.
Félelmem valóra vált: sebes lett a testem,
Ekkor jöttem rá: véres vagyok itt, benn!
Néztem az eget, -ekkor már nélküled-
Próbáltam repülni, hogy utolérjelek.
Talán teher voltam, mit el kellett dobni?
Talán a családdal nehéz lett volna maradni?
SZABADNAK LENNI. Ez volt a te vágyad?
Eldobni mindent, hogy legyen szárnyad?

Anyu, fáj a szívem, iszonyúan sebes,
Azt hittem már begyógyult, de még is heges.
Te okoztad nekem, mikor búcsút mondtál,
De nem haragszom rád, hisz te vagy az anyukám!
Félek, fázok, egyedül vagyok nagyon,
De még is remélem: veled leszek egy napon!

Bocsáss meg nekem, ha terhedre voltam,
De tudod, anyu nem gondoltam,
hogy újra sírom a múltam!

Hajdú Éva - 16 éves

Ha a szerelem ábránd, én mindig álmodom.
Szemeim is ha kell mindig lehunyom.
Ha a szerelem hazug, én is az vagyok.
Bár őszintén mondom, hogy szeretlek nagyon.
Ha a szerelem szárnyal én is szárnyalok.
Elűzöm szívemből a bút, a bánatot.
Ha a szerelem vak, én se látok már.
De tudom, hogy szeret aki reám vár.
Ha a szerelem fáj én mindig szenvedek.
De nélküled élni, érzem nem lehet.

Szigeti Arabella - 21 éves

Ülök otthon, a sötétség körbe vesz
A lemezjátszóban egy régi lemez
Egyre elhalkulnak a hangok
A szívdobbanásom az, mit egyedül hallok

Befelé fordulok, már minden oly üres,
De sírni mindezért rég nem érdemes
Egy félre ütött hang a poros zongorán
Ennyit jelentesz nekem csupán.

Régen más volt az életünk, de ma?
Akkor fényárban úszott az egész szoba
Most mégis itt ülök, a szívem is üres
De nem sírok a múltért, mert nem érdemes.

Szigeti Arabella - 21 éves