Másodrendű lényeknek másodrendű város: ha a nők dolgozni akarnak, száműzzük őket egy erre a célra épült, szeparált városba, ahol véletlenül sem kerülhetnek férfiak közelébe - gondolták Szaúd Arábia bölcs államférfijai. A külföldi befektetők pedig ugranak.
Az iszlám felfogása szerint a nők csak másodrendű lények, és munkát is csak a férfi beleegyezésével vállalhatnak. Ha pedig véletlenül eljutnának eddig, akkor is szigorúan csak a vallásos előírásoknak megfelelően, a férfiaktól való teljes elkülönüléssel tehetik ezt.

Ezért találták ki Szaúd-Arábiában, hogy külföldi befektetők bevonásával a Mekka közeli Dzsiddában felépítenek egy olyan városrészt, ahol körülbelül 10.000 nő számára tudnának munkát biztosítani a vallás követelményeit maximálisan figyelembe véve, teljesen elszeparálva a férfiaktól. A 600 ezer négyzetméteres városrész ruházat, élelmiszerek és a különféle kisipari termékek gyártásának bázisa lenne, és emellett szakképzést nyújtana mintegy 80 féle vállalkozáshoz. Mindezt kizárólag női tulajdonosokkal, nőkkel, nőknek.

Jó is, rossz is

A nagyratörő terv kettős fogadtatásra talált: a társadalom véleményét jól tükrözi, hogy egy férfi újságíró szerint az ötlet jó, és külön aktualitást ad neki a nehéz gazdasági helyzet, amelyben egy család számára már nem elég egy jövedelem, a női munkanélküliség pedig amúgy is 21 százalékos. Egy női újságíró ugyanakkor rámutatott arra, hogy ez a megoldás nemhogy a női egyenrangúsághoz nem visz közelebb, de egyenesen megerősíti a nemek elszigeteltségét.

Dogmatikus szigor

Az iszlám tanításaihoz legkonzervatívabban ragaszkodó Szaúd-Arábiában ezek a dogmák egyébként nemcsak a munkahely, hanem az élet összes egyéb területén is szigorúan érvényesülnek. A nők a nagyáruházaknak csak egyes, férfiak által nem látogatható emeletein vehetik le a fátylat és a fekete csadort; az éttermekben is a férfiaktól külön kell ülniük (bár léteznek "családi" részlegek, ahová az asszonyokat és a gyerekeket elkísérhetik a "védelmezőik" is, férj, testvér, vagy apa), és a bankok is elkülönített szektorban fogadják a szeparált bejáraton érkező hölgy klienseket. Az egyetemekre mind nagyobb számban jelentkeznek érettségizett, kiváló képességű lányok, de itt is a vallás korlátaiba ütköznek: különálló épületszárny várja őket, a professzorok nők, de ha véletlenül mégis olyan előadásra kerül sor, melynek a témájában férfit kell hallgatni, csak zártláncú televíziórendszeren keresztül tehetik. A megkülönböztetés nehezíti a munkába állást is, bár hivatalosan csak két területről tiltják a diplomás lányokat: nem lehetnek ügyvédek és mérnökök.

A nők városának befektetőit az ország kereskedelmi és az ipari minisztériuma is támogatja, hangsúlyozva, hogy a 6 millió külföldi munkavállalót fokozatosan szaúdiakkal szeretnék felváltani. Ez az elképzelés közel 3 millió munkanélküli lány és asszony számára jelenthetne végre elhelyezkedési lehetőséget, azt azonban nem lehet tudni, hogy - gazdasági helyzet ide vagy oda - uraik és parancsolóik mit szólnának a szabadosságnak eme felháborító megnyilvánulásához.