Fix kettes - Miért nincs a feministáknak hüvelyi orgazmusuk? címmel írt provokatívan feministaellenes cikket Oravecz Éva Csilla abba a Magyar Narancsba, amelyben évek óta rendszeresen jelentkezik a feminista szellemiségű Tűsarok melléklet. A cikk szépen összeugrasztotta a Tűsarok és a MaNcs szerkesztőgárdáját, a Velvet pedig kíváncsi volt, mitől ilyen biztos a dolgában Oravecz. Mint kiderült, egy orgazmus-gyorstalpaló tanfolyamtól.

Provokatív cikk jelent meg a Magyar Narancs múlt heti, 24. számában Fix kettes - Miért nincs a feministáknak hüvelyi orgazmusuk? címmel Oravecz Éva Csilla tollából. Tekintve, hogy a MaNcsban jött létre a feminista szellemiségű Tűsarok melléklet, ami azóta önálló portállá is kinőtte magát, kíváncsiak voltunk rá, mit szólnak a - többek közt Narancsos - újságírócsajok mindehhez. Nem örültek.

A hímsoviniszta csikló

Oravecz Éva Csilla cikkében erőteljes feministaellenes kirohanással üti meg az alaphangot, majd harcos hangulatában a klitoriális és hüvelyi orgazmus ideológiai hátterét bizonygatja: szerinte a csikló "a férfias szexualitásunknak felel meg, nem az igazi női részünk. A csiklón keresztül soha nem tanulhatjuk meg, mit jelent nőnek lenni, elfogadni, befogadni". Egy ilyen, a női nemet eláruló szervvel szemben a szerző szerint egyetlen méltó büntetés, ha öntudatos nő ezentúl csakis hüvelyi orgazmus révén élvezi a szexet. Ez azért lesz jó nekünk, mert a hüvelyi orgazmus a klitoriálishoz képest olyan, "mint a heroin a fű után", valamint hasznos is, mert ezáltal "a férfi orgazmusa is más dimenzióba helyeződik át". Ez pedig azért fontos, mert a férfi párkapcsolati szempontból az orbitálisakat élvező, és őt is soha nem tapasztalt gyönyörökhöz juttató nőt fogja előnyben részesíteni. Oravecz cikke szerint ugyanis a nőiség legfőbb fokmérője mintha ez volna.

"A feministázás is rasszizmus"

Szilágyi Szilvia, azaz Sisso, a MaNcs Tűsarok mellékletének újságírója, és az abból kinőtt önálló portál, a magát az "autonóm nők lapjaként" definiáló Tűsarok.org egyik szerkesztője. Sisso és a Tűsarok újságírói olyan "felháborítónak és kártékonynak" érezték a cikket, hogy olvasói levélben fordultak a Magyar Narancshoz, amiben bocsánatkérést követelnek az újság szerkesztőitől, ugyanakkor viszont elzárkóznak attól, hogy vitába bocsátkozzanak a cikk felháborítónak minősített kitételeiről. A Velvet kíváncsi lett volna az ellenérvekre, de Sissoék szerint egyszerűen nincs miről vitatkozni.

Szilágyi Szilvia
"Ez a cikk minden jóérzésű nőt és férfit bánt, aki tett már valamit a nők helyzetének javításáért, és van fogalma arról, hogy a feminizmus mint társadalmi mozgalom mit jelent és mennyiféle." - mondta el nekünk Sisso arra a kérdésre válaszolva, miért húzták fel magukat ennyire Oravecz szerintük meglehetősen szubjektív és zavaros cikkén. "Elsősorban a megalapozatlan feministázást tartom felháborítónak, ami ebben a formájában egyenértékű a kirekesztéssel, a rasszizmussal. Hiába "csak" egy nemi alapúnak gondolt kisebbségről van szó - amelynek egyébként férfi nemű tagjai is vannak -, a cikk szerzője szerint a feministák egy rassz, amire az jellemző, hogy a tagjai mind buták és nincs hüvelyi orgazmusuk."

De mit jelent a feminizmus?

A köznapi ember valóban nem tud túl sokat a feminizmusról, amikor pedig mégis beleszalad, többnyire ugyanúgy csak a szélsőséges - és leghangosabb - irányzataival szembesül, ahogy a melegfelvonulásokról is mindig a legkurvásabbnak öltözött traszvesztiták szerepelnek vágóképként a kereskedelmi tévékben. A kérdésre, hogy ő a feminizmus melyik irányzatát vallja magáénak, az újságírónő - és boldog párkapcsolatban élő egygyermekes édesanya - Sisso úgy fogalmazott: "Én autonómnak tartom magam és médiát, műhelyt csinálok, nem pedig mozgalmat. A feminizmusnak azzal az irányzatával tudok azonosulni, amelyik tesz valamit a nők, gyermekek és ezzel együtt természetesen a férfiak életminőségének a jobbításáért, megpróbálja korszerűbbé tenni a nemi szerepekről való gondolkodást és figyelemmel kíséri azt, hogy a férfiak esetében is számos frusztrációval (sokszor dühvel) jár a társadalmi szerepek megváltozása."

Az Oravecz által a feministák szemére hányt férfigyűlöletet azonban Sisso maga is károsnak tartja, ugyanúgy, mint bármely más csoport ellen irányuló gyűlöletet: "Az efféle feminizmussal nem tudok egyetérteni. Csak azt kell itt látni, hogy pusztán azért, mert valaki férfi még soha nem volt módszeresen hátrányosan megkülönböztetve, nem irányult ellene soha csoportos nemierőszak valamelyik háború során, nem fosztották meg nemi alapon a szavazati jogától és mondjuk nem rúgták ki a munkahelyéről azért, mert terhes. Megszabadulni a nők szerepeivel kapcsolatos tévhitektől: nekem ez is a liberális krédó része."

Gyorstalpalón végzett igehirdető

Szintén ide tartozik, hogy Oravecz szerint a nő feladata az, hogy boldoggá tegye a férfit, aminek - a cikk alapján - tulajdonképp egyetlen útja, hogy a klitoriális helyett hüvelyi orgazmust produkál neki. A cikk írójának hevületét azonban erősen megkérdőjelezi számunkra, hogy a szerző nevére rákeresve a Google előkelő helyen hozza az OrgazmusService oldalán megjelent örömódáját arról, hogy a cég tanfolyamának elvégzése óta milyen fantasztikusan fellendült a szexuális élete. Arra mi már gondolni sem mertünk, hogy a szerző esetleg maga sem volt mindig tisztában a hüvelyi orgazmus mikéntjével, amíg meg nem tanították neki, hogy is kell azt, Sisso szerint viszont ezek fényében egyenesen érthetetlen, mi Oravecz baja a feministákkal. "Az ő logikája szerint most arról is kéne beszélnie, hogy mielőtt megtanulta a jó baszást, feminista volt: hiszen ezek szerint addig neki éppúgy nem volt hüvelyi orgazmusa, mint ahogy ő azt most állítja a feministákról. Akkor gyűlöli a régi önmagát és emiatt nőgyűlölő nő lett" - véli Sisso.

Oravecz azonban most már szereti önmagát, és új tudásával felvértezve arra jut, hogy igazi nő csak a hüvelyi orgazmus elérése által képes energiaforrásként működni egy férfi számára, miközben maga is csak így lehet teljesértékű nő. Sisso ezt silány és egyoldalú elképzelésnek tartja a nőiségről, hiszen "a nők örömszerzési célja nem csak a vaginájukon keresztül valósul meg, hanem szociálisan, családilag, és még sok más módon is, jóllehet ezek összefügghetnek".

De nem csak ez a baj

Sisso, aki a Tűsarok.org több újságírójával együtt aktív munkatársa a Magyar Narancsnak, azt is felháborítónak tartja, hogy épp az a lap hozta le Oravecz feministaellenes cikkét, amelynek ők évek óta készítik feminista szellemiségű mellékletét. "Leginkább azért vagyunk felháborodva, hogy ez a cikk megjelenhetett a MaNcs-ban" - fejtette ki a tiltakozó levél másik apropóját. Szerinte a cikk megjelentetése valamiféle "macsó poén" lehet az újság részéről: "Persze, ha egy cikk ugyanebben a stílusban az impotenciáról szólna, a szerkesztőknek valószínűleg kevésbé működött volna a humorérzéke" - véli az újságírónő.

Szerettük volna megkeresni a cikk szerzőjét, Oravecz Éva Csillát, hogy megkérdezzük véleményét, és megszólaltathassuk a felhozott kifogások ellenében, de hosszas próbálkozásaink ellenére is csak az e-mailcímét sikerült kiderítenünk. Pénteki megkeresésünkre azonban a mai napig bezárólag sem érkezett reakció a szerzőtől, ezért a cikket felvállaló Magyar Narancs főszerkesztőjének, Bojtár B. Endrének tettük fel a kérdést: mire számítottak, amikor megjelentették a cikket, és mit szólnak kolléganőik reakciójához.

A MaNcs nem érti

A főszerkesztő szerint számítottak rá, hogy kapnak indulatos visszajelzéseket, de arra nem, hogy akár az olvasókban, akár a Tűsarkos kolléganőkben ekkora indulatokat kelthet. A reakciók ugyan nem voltak teljesen egyoldalúak, volt olyan is, ami egyetértését fejezte ki a szerzővel, bár elenyésző számban: a többség azonban szinte mind a leközlés tényét kifogásolta.

Oravecz Éva Csilla
Forrás: Fittmama
A Tűsarok.org nyílt levele is úgy fogalmaz, nem értik, hogyan jelenhetett meg ez az írás épp "a liberális elvek, a szabad véleményalkotás, a kisebbségek és alternatív mozgalmak legfontosabb képviselőjének" számító Narancsban. A főszerkesztő viszont épp a Narancs fent említett profilja okán nem érez ebben semmi kivetnivalót: "Oravecz Éva Csilla cikke is egy vélemény, és ilyen cikk még valóban nem jelent meg az újságban: pont az lehetett volna az erénye, hogy előcsalogatja az érveket. Épp ezért vagyunk csalódottak, amiért a vitától való elzárkózásuk miatt ez nem sikerült."

A Tűsarok.org levelének másik vádját, miszerint ez a cikk egyenértékű volna a cigányozással vagy buzizással, a főszerkesztő semmiképp sem érzi helytállónak: szerinte ugyanis az említett példákkal ellentétben ez a cikk senkit nem buzdít semmilyen etnikai csoport vagy kisebbség diszkriminálására, jogfosztására és megsemmisítésére. "Van persze egy erősen sztereotipizáló hangvétele" - ismeri el Bojtár, "de épp ezért is örültünk volna, ha valaki tételesen végigmegy rajta és cáfolja a szerintük kifogásolhatónak és kártékonynak nevezett pontokat. Teljesítjük Sissoék kérését és lehozzuk a levelet, de mellé írunk pár sort arról, hogy nem értünk egyet vele: szerintünk ugyanis helytelen, hogy megfosztják az olvasóinkat az ellenérvektől".

Úgy kezdték, hogy visszarúgtak

A jelek szerint tehát mindkét oldal hátbatámadásnak veszi a másik megmozdulását, ráadásul meg vannak róla győződve, hogy a másik kezdte a hiriget. Az újságíró meg csak néz, vajon mit tudhat Oravecz Éva Csilla, amit mi nem vettünk észre: a cikkből számunkra ugyanis nem igazán derül ki, mi baja a szerzőnek a feminizmussal magával - azon kívül, hogy ki van akadva a szőröslábú feministákra -, és hogy miért szükséges szerinte, hogy a XXI. században ismét ideológiai alapokra helyezzük a szexuális életet. Persze elképzelhető, hogy a Narancs pedig azt nem vette észre, hogy ha az OrgazmusService ugyanezt a cikket fizetett hirdetésként jelenteti meg náluk, egy rakás pénzükbe került volna, és még csak nem is kapott volna ekkora nyilvánosságot.

Szerintünk mindenesetre az autonóm nők - nevezzék magukat feministának vagy sem - amúgy is maguk döntik el, hogy milyen a számukra megfelelő női szerep, és hogy az orgazmus melyik formáját részesítik előnyben. Együtt örülünk Oravecz Éva Csillával, amiért élvezi a szexet, de sokan vannak ezzel így mások is, akik viszont - feminizmusellenes politikai pamfletek írogatása helyett - azzal osztják meg ezt az élményt, akire tartozik: akivel szexelnek. És bárhol is lesz tőle orgazmusuk közben, az biztos: gyakorlati úton tanulmányozni ezt a témát sokkal élvezetesebb.

Pengeváltás

A Tűsarok.org levele, amely a Magyar Narancs 2005. június 23-i számának olvasói levelek rovatában jelent meg:

Tisztelt szerkesztőség!

Mély megdöbbenésünket és tiltakozásunkat fejezzük ki Oravecz Éva Csilla Fix kettes - Miért nincs a feministáknak hüvelyi orgazmusuk? című cikkével kapcsolatban. Az írás korlátolt, vulgáris és tárgyi tévedésektől hemzseg; szemlélete vetekszik azokkal a szélsőséges nézetekkel, amelyekkel a Magyar Narancs eddig következetesen szembehelyezkedett. Ezért mi, a Tűsarok.org és Magyar Narancs egykori és jelenlegi szerzői illetve olvasói, ezennel elhatárolódunk a cikktől.

Noha a provokatív szándék nyilvánvaló, a Narancs ezúttal messze túllőtt a célon. A baj nem csak az, hogy valaki zsidózik, cigányozik, buzizik, feministázik vagy csiklózik, hanem az is, hogy mindezt éppen az a lap közli, amely ma Magyarországon a liberális elvek, a szabad véleményalkotás, a kisebbségek és alternatív mozgalmak egyik legfontosabb képviselőjének számít. Sajnálattal és értetlenséggel látjuk, hogy a szakmaiságára oly büszke Magyar Narancs egy alsókategóriás bulvárlaphoz méltó tartalmú és minőségű cikknek adott helyet.

Meggyőződésünk, hogy a cikk nem csupán azokra nézve sértő, akik a múltban vagy a jelenben a nők társadalmi helyzetének javításán fáradoznak, de mérhetetlen kártékonysága minden jóérzésű embert felháborít, nemétől és orgazmuspreferenciájától függetlenül. Kiváltképp lesújtó, hogy az a Magyar Narancs jelentette meg ezt az írást, amely hazánkban az egyik első, vállaltan feminista női magazint, a Tűsarok című mellékletet kiadta.

Mindez jobb esetben csupán nemtörődömségre, szakmai következetlenségre, rosszabb esetben mérhetetlen szerkesztői cinizmusra vall.

Nem kívánunk hozzájárulni egy előreláthatóan meddő és mindannyiunkhoz méltatlan vitához, amelyet a szerkesztőség a cikk leközlésével vélhetően generálni óhajtott, de elvárjuk, hogy kövessék meg mindazokat, akiket a fenti cikkel mélyen megsértettek.

A MaNcs válasza ugyanott:

Oravecz Éva Csilla cikke, illetve a benne megfogalmazott nézetek a szabad véleménynyilvánítás határain belül maradnak. A fenti levél ama sugallata, hogy a cikk állításai "cigányozással" és "zsidózással", azaz egy etnikai csoport diszkriminálásának, jogfosztásának, illetve megsemmisítésének ideológiájával lennének egyenértékűek, nem állja meg a helyét, a cikk nem kérdőjelezi meg a jogegyenlőség elvét. Sajnáljuk, hogy a levél és szerzői nem vitatkozni akarnak az írással, hanem íróját diszkvalifikálni, lesöpörni a pályáról: hisz így a Narancs a témában kevésbé tájékozott olvasóinak sem lesz lehetőségük megtudni, hogy miért és miben nincs igaza Oravecz Éva Csillának.