Mozaikcsalád, patchwork-család - a fogalom azt a ma már mindennapos helyzetet jelenti, amikor a szülők elválnak, újraházasodnak, gyerekeket szülnek, és az új házastárs előző házasságából is érkeznek gyerekek a családba. Végül szülők, testvérek, féltestvérek valóságos hálója jön létre, ami olyan színes, mint egy foltokból összevarrt terítő.
Ha szétnézünk ismerőseink között, sokunk kapásból tudja sorolni a példákat. Nem véletlenül, hiszen az elmúlt évtizedek során világszerte, így nálunk is sokszorosára nőtt a válások száma. Míg 1972-ben, a KSH adatai szerint, a házasságkötések 25 százaléka végződött válással, addig 2002-ben ugyanez az adat 55 százalékra nőtt. Harminc év leforgása alatt tehát sikerült eljutnunk oda, hogy gyakorlatilag minden második, anyakönyvvezető előtt kimondott igenre előbb-utóbb "nem" lesz a válasz, és ez érinti a már megszületett, illetve csak később születendő gyerekeket is.

Az ilyen családok társadalmi megítélése az évek során sokat változott. A hagyományos felfogás szerint valamelyik szülő újabb házassága a gyerek számára felért egy katasztrófával: ártatlan áldozata lett ő az újonnan érkezett mostohának. Később enyhült a megítélés: a válás és a szülők újraházasodása "csupán" bizonytalansági tényezőt jelentett a gyerek életében. A hetvenes években aztán, a jelenség terjedésével gyökeresen változott a kép: akkor egy ideig úgy gondolták, minél nagyobb a család, annál több szeretetet kaphatnak a gyerekek, és a sok testvér és szülő csak gazdagítja őket. Mára viszont kiderült, hogy azért nem olyan rózsás a helyzet. Bár nem könnyű, azért vannak családok, akiknek sikerül megtalálniuk a kényes egyensúlyt. Íme, a titkaik!

Zárjuk le a múltat!

Minden tanulmány azt mutatja, hogy minél konfliktusmentesebben és civilizáltabban zajlik a válás, annál jobban fognak működni az új családok. Ez fordítva is igaz: ha nem sikerült jól lezárni az előző házasságot, valószínűleg az új sem fog sikerülni.

Űzzük ki a fejünkből a nagy, boldog család képét!

A "nagy, boldog család", ahol mindenki szeret mindenkit, csak a romantikus filmekben létezik. A szakértők szerint a való életben mindig nagy különbség van aközött, amit a szülők mondanak, és amit a gyerekek gondolnak. Ha elismerjük, hogy vannak nehéz napok, akkor jobban elviseljük, amikor nem minden úgy működik, mint ahogy szeretnénk, és könnyebben találjuk meg a jó megoldásokat.

Tartsunk megfelelő távolságot az előző partnerektől!

A gyerekek azokban a családokban érzik a legjobban magukat, amelyek ha nem is ugyanabban a kerületben, de legalább ugyanabban a városban laknak, mert így a gyerekek könnyen közlekednek az anyjuk és az apjuk között. Ha viszont az egyik szülő túlságosan messze lakik, a vele való kapcsolat előbb-utóbb lazulni fog.

A fizikai távolság mellett a megfelelő érzelmi távolság is fontos, ami valóban távolságot kell jelentsen. Együtt vacsorázgatni, együtt járni nyaralni az előző férjjel/feleséggel, egyáltalán nem biztos, hogy jó dolog: ez ébren tartja a gyerekben a vágyat, hogy egy nap újra együtt lássa a szüleit. Ha az anya vagy az apa újraházasodik, az új házastársak biztos, hogy legalábbis közepes lelkesedéssel fognak az ilyenfajta találkozásokra reagálni még akkor is, ha fennhangon nem szólnak semmit. A pszichológusok szerint az érzelmi távolságtartás korántsem zárja ki, hogy a szülők szóbeli kapcsolatot tartsanak a gyerekek nevelését, egészségi és lelkiállapotát illetően. Ennek a kommunikációnak lehetővé kell tennie a szülők számára, hogy a gyerek életének fontosabb eseményein együtt legyenek (iskolai fellépések, tornabemutató, stb), így ha egy nap a gyerek valami butaságot csinál, együtt léphessenek fel.

Ne mutassuk be összes átmeneti kapcsolatunkat a gyerekeknek. Ez nem erkölcsi kérdés, egyszerűen minél jobban bevonnak egy gyereket a szülei jelentéktelen szerelmi ügyeibe, annál kevésbé fogja várni a napot, amikor bemutatják az új házastársnak.

Próbáljuk ki a párost, mielőtt összeköltözünk!

Ne zárjuk ki azt a megoldást, hogy a pár mindkét tagjának legyen saját lakása. Ha mindkét félnek vannak saját gyerekei, a párok gyakran - helyesen - kettéválasztják a szerelmi életet a családi élettől, még akkor is, ha sokszor együtt töltik a vakációkat és a hétvégéket.

Tisztázzuk az anyagi dolgokat!

Sok mozaikcsalád szenved a "ki mit fizet" szindrómától, kivéve, ha előtte alaposan végiggondolták a helyzetet. Bizonyos vélemények szerint az új házasságokban az a legjobb megoldás, ha a házasfelek külön kasszán vannak.

A teljes cikk elolvasható az ELLE októberi számában.