Az ön nagymamája regisztrálta magát legalább nyolc internetes fórumon, e-mailezik a honi média legjelentősebb orgánumaival és leteker napi húsz kilométert pusztán azért, hogy ritka madarakat lásson? Nem? Akkor az ön nagymamája valószínűleg nem a komáromi Piroska néni.
Nem hiszem, hogy tartani kéne az öregségtől - summáztam magamban a 79 éves Piroska nénivel folytatott beszélgetés után, a Komáromból hazafelé tartó gyorsvonaton.

Az első lépések

Tekintse meg képeinket!
"A bíróságon dolgoztam, amikor '95-ben az első számítógépet hozták. Istenem, én azonnal beleszerettem!" - kezd történetének mesélésébe Markhot Imréné, Piroska néni, miután egy nagy halom képviselőfánkot elém rak azzal az ellenkezést nem tűrő felszólítással, hogy mindet meg kell ennem. "Megengedték hogy bizonyos adatokat bevigyek a gépbe. Semmit sem értettem, nekem kellett kitalálnom mindent. Aztán 2001-ben egy szocialista képviselő az egyik hetilapban azt nyilatkozta, hogy az idősotthonokba be akarják vezetni az internetet, és számítógép tanfolyamokat tartanának. Nagyon megörültem és három hét múlva már küldtem is a levelet Kovács Kálmánnak, hogy már most késő, nekem most kell!"

Még ugyanabban az évben a Komáromi Idősek Otthonának igazgatója szerzett Piroska néninek egy kiszuperált 486-os gépet. Az újdonsült számítógép tulajdonos karácsony előtt három nappal elment az egyik szolgáltatóhoz, így a néhány négyzetméteres kis lakásban a világháló lázas kutatásával teltek az ünnepek. Köszönőlevelet írt a lapnak, ami meg is jelent, mire Gáspár Mátyás, a Teleház elnöke nyomban felhívta az egykor tanítónőként ténykedő asszonyt. Ő lett Piroska néni internet-mentora.

Nincs jobb szórakozás idős korban

Piroska néni kis szünetet tart a történetmesélésben, felemelkedik az ütemesen apadó képviselőfánk halom mellől, és az ágya mellé állított számítógéphez ül. A bekapcsolástól a 'kedvencek' ablak megnyitásáig tartó hosszú percek alatt az elmúlt három év felhasználói tapasztalatairól mesél: "Ahol lehet, pirine vagy kankalin néven jelentkezem be. Ha valamelyik nap nem tudok fölmenni, már nincs is igazán kedvem semmihez. Leginkább esténként szeretem megnézni, hogy mit írtak a topic társak" Kartonlapot mutat nicknevei és jelszói terjedelmes listájával, aztán megnézzük, milyen fórumokat és oldalakat látogat legszívesebben.

Álszerénység lenne eltitkolni, hogy utóbbi időben az Index a kezdőlapja, ahol az ötvenen túliak topicjában mozog legotthonosabban. A negyvenesek fórumán írókat kifejezetten jó humorúnak tartja, de napi kapcsolatban áll magányosok klubjával, és rendre benéz a könyvbarátokhoz és a madáretetőbe is. Gyakran látogatja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalát, napilapok online kiadásait, a Startlapot, a Telefalut, a Böngészőt és a képtárakat. A játékokkal nem igazán tud mit kezdeni, mert mint mondja, a gépe elég gyönge és egyelőre még a zenehallgatással is hadilábon áll. "Most tanulom azt is, hogyan lehet elmenteni a képtárat" - meséli örömmel. Majd hozzáteszi, hogy nemrégiben kedvencét, Pál Lászlót is megtalálta a neten. "Vegyék már észre az emberek, hogy ez nagyon jó!" - mondja bujkáló izgalommal a hangjában. "Ennél jobb szórakozást el sem lehet képzelni idős korban. Kapcsolatom van a világgal, hasonszőrűekkel találkozom és állandóan új dolgokat fedezek föl."

Évekig ki sem mozdult Komáromból, ám nemrég topic társaival megbeszélt egy találkozót a Déli Pályaudvar szomszédságában és az utóbbi időben őt is többen meglátogatták már. Ilyenkor mindig izgul egy kicsit: "Mit szólnak majd egy ráncos, töpörödött öregasszonyhoz?" - teszi föl magának a szigorú kérdést.

Egyszer egy ifjú fórumozó egy időseket tömörítő topicba ezt írta: 'mit akarnak itt az öregek, akik még a hamut is mamunak mondják?' Piroska néninek több sem kellett, elmesélte dolgos életét s a végére odakanyarintotta:

"Csináld utánam, ha tudod!"

Klikk a képre!
Miután Komáromban elvégezte a polgárit, beiratkozott a győri tanítóképzőre, s összesen több mint három évtizedig állt a katedrán. Mivel jogász férjével nem lehetett gyerekük, örökbe fogadtak egy fiút és egy lányt. Egyikük kettő, a másik három és fél éves volt, amikor férje meghalt; onnantól kezdve egyedül nevelte a kicsiket. Elmúlt hetven, amikor utolsó munkahelyére, a komáromi bíróságra egy rendelet érkezett: a hetedik x-et betöltött munkatársakat el kell bocsátani. A hír hallatán azonnal ágynak esett, majd az orvos javaslatára gyorsan valami hasznos tevékenység után nézett. Ekkor már néhány éve az otthonban élt: kiharcolt magának egy plédnagyságú felületet, és elkezdett kertészkedni. Kapcsolatba került a madarászokkal, akikkel évente több madármegfigyelésre jár, szép időben pedig kerékpározik.

Írókról, unokáiról, a napi történésekről beszélgetünk; előkerül egy fekete-fehér fotó, ahol karcsú tanítónőként ül gyerekkoszorúban. Néha rám szól, hogy egyem csak meg az összes képviselőfánkot és "ne aggódjak, mert egy kicsit sem hizlal." Aztán kiballagunk a pesti gyorshoz és szinte magától értetődőnek tűnik, hogy megbeszéljük: áprilisban átbiciklizünk Komárnóba.