Pókok szállták meg Budapestet. Nem csak sokkal nagyobbak és kigyúrtabbak, mint eddig, de jóval többen is vannak: Zugló kertvárosi övezeteiben szinte egy lépést sem lehet tenni úgy, hogy ne akadnánk feszülő hálóba.
A legöregebb zuglóiak sem emlékeznek rá, hogy mikor láttak utoljára ennyi keresztes pókot. Nyáron a cserebogarak és más hatalmas, keményhátú, zúgva repkedő, falon koppanó szárnyas bogarak okoztak riadalmat a rovarfób kertvárosiak körében, most a kereszteshadjárat.
Badibilder pókok
A Fővárosi Állatkertben dolgozó Bodó Judit rovargondozónak is feltűnt, hogy milyen nagyra nőttek és milyen sokan vannak idén a pókok. Hozzájuk szinte minden nap hoznak a látogatók monstrum cselőpókot, azt gondolván a jószágról, hogy elszabadult kisnövésű madárpók.
Hanga Zoltán, az állatkert sajtóreferense csak találgat, mi lehet a pókinvázió oka. Az idei nyár kétségkívül hosszabb és melegebb volt, mint máskor, ami nyilván kedvezett a szúnyogok, muslicák, legyek és más pókcsemegék elszaporodásának. A piacgazdasághoz hasonlóan az ízeltlábúak világában is szoros kapcsolat mutatható ki a kereslet és a kínálat között: ha több a szúnyog, több a pók.
A Zoo-ba kézbesített kigyúrt nyolclábúak - köztük a nemrég érkezett kifejlett nőstény cselőpók - visszakerülnek oda, ahonnan jöttek: gondozóik befőttesüvegben hátizsákjukba teszik és hazafelé elengedik valahol a városon kívül.
Póktanya a Lánchídon
Az ízeltlábúak amúgy is évről évre többen lesznek Budapesten, ahogyan egyre intenzívebbé és kiterjedtebbé válik az éjszakai világítás, ami köztudottan vonzza a repkedő rovarokat. A lámpafény ezáltal valóságos aranybánya pókoknak, így ők is megszaporodnak a közvilágítás hatására, és nem csak a csendes kertvárosokban. A főváros egyik legnépesebb póktanyáját Budapest kellős közepén, a Lánchídon találhatják meg az entomológia iránt olthatatlan vágyat érzők. De már nem sokáig: amint megjönnek az első fagyok, a pókok védett zugot keresnek maguknak, ahol áttelelnek, miután lerakták petéiket, amelyek szintén átvészelik a telet.
Téli álom bio-fagyállóval
Papp Tamás állatgondozó rovarszakember mindent tud a pókokról. Egyvalamit azonban még ő sem, hogy miként hibernálják magukat télire ezek a ragadozó ízeltlábúak. Annyi tudható, hogy egy enzim segítségével apró kristályokká alakítják át testnedvüket, amely egyfajta bio-fagyállóként funkcionál. Így jöhet bármilyen zimankó, a pók édesded álmát alussza, mint Han Solo a falra akasztható jégtáblában. De a folyamat részletei még megfejtésre várnak.
A plüss, a cselő és a csontváz
Kínában készült plüss Keresztes Pók Barátunk társaságában belépünk az állatkert póktanyájára. Ez egy szobaméretű helyiség, ahová a Nagyszikla és a benne működő rovarház átépítéséig átmenetileg száműzték a tenyérnyi szőrös állatokat.
Igazi falanszterhangulat uralkodik: a polcokon egymás alatt, mellett kis terráriumok sorakoznak, bennük mozdulatlan madárpókokkal. Csak egy izgága integet mellső lábával a kis nyíláson, de Papp Tamás egy ujjpöccintéssel rendre utasítja, mire az a sarokba rohan és a továbbiakban madárpókhoz méltóan viselkedik: mozdulatlanná dermed.
Papp Tamás ezután bemutatja a frissen adoptált cselőpókot, aki nem túlzottan zavartatja magát; készségesen engedi hogy Keresztes Pók Barátunk két levedlett madárpók-páncél társaságában fotóztassa magát a Velvettel.
Nem dajkálnak pókot
Közben Papp Tamástól megtudjuk, a pókinvázóval kapcsolatban nincs ok aggodalomra. Magyarországon, sőt egész Európában nem élnek veszélyes pókok.
Bár évente 20-25 alkalommal fordulnak betegek pókcsípés gyanújával orvoshoz, ugyanekkora időintervallumban ezerkétszázan halnak meg autóbalesetben, mégsem rohan senki visítva világgá, ha meglát egy autót.
"Indokolatlanul félnek az emberek a pókoktól" - jegyzi meg Hanga Zoltán sajtófőnök. Papp Tamás helyesel, de azért többszöri kérésünkre sem hajlandó kézbe venni egy élő madárpókot: "Ez elvi kérdés" - indokolja tudományosan, majd kiderül, hogy tényleg: a madárpók nem arra való, hogy dajkálják, ő pedig nem akar rossz példát mutatni. Így be kell érnünk egy élő példányhoz megszólalásig hasonlító levedlett pókpáncéllal, amely kívülről igazinak látszik, még szőrös is, belül viszont üres, miután gazdája megunta és lecserélte.