Pillanatnyi rossz karmámat okolom azért, hogy el kellett mennem a MAKSZ (Magyar Kommunikációs Ügynökségek Szövetsége) által szervezett bálra, pedig nem is vagyok benne a reklámbizniszben. A reklámbál olyan hely, ahol a reklámszakmából és a média más területeiről delegált emberek evés-ivás mellett tudnak egy jót netwörkölni. Azon kívül, hogy a sors éppen nem kegyelmez nekem, a Kreatív hírlevelében közölt túl jól sikerült beharangozónak köszönhetem, hogy ellátogattam az eseményre. Hú, de jó volt.
Hogy mik vannak?!
A reklámbált eddig mindig a Marriott szállóban rendezték meg, de mivel a szervezők újítani akartak, most a Sportarénát választották helyszínül. Ez azért volt jó, mert be tudott állni több kamion is, de a gyakorlott reklámbálozók szerint a Marriottba sokkal jobban illik egy ilyen rendezvény, mondván ha amúgy se lehet semmit se csinálni, ezt legalább egy szép épületben tehessék. Hogy ne csak a helyszínnel újítsanak, a szervezők azt találták ki, hogy legyen ennek a bálnak Best of Backstage a neve, és a reklámbál-ellenes tábor kedvéért reformálják meg mindazt, amit eddig a reklámbálokról tudtak, hátha akkor többen jönnek el.
Mindezt úgy oldották meg, hogy a fellépő táncosok egy légtérben voltak velünk, egy átlátszó falú, öltözőnek kialakított kamionban öltöztek, illetve a szemünk láttára próbálták a megasztáros koreográfussal a táncukat, de amikor felmentek a színpadra, már egy függönnyel voltak elválasztva a nézőktől, és csak az árnyékukat láthattuk. A backstage-es ötlet nem rossz, de a valóságban nem volt valami nagy szám. A bereklámozott backstage-hangulat érzékeltetése nagyjából ebben az árnyéktáncban merült ki, illetve még abban, hogy néha a hangfalakból egy határozott férfihang ilyesmiket mondott: "Színpadra, nem mondom el többször, és aki késik, azt össze fogom verni". Vagy: "Antónia, felkonf következik", és erre jött a jópofa Bálint Antónia felkonferálni. Ki gondolta volna, hogy ez így megy.
Hálózatépítés
Hogy értelmesen töltsem az időt, gondoltam, ellesem a profiktól, és megtanulok netwörkölni. Nyolc órakor megkezdődött a netwörkverseny. Én egy PR-iroda titkárnőjének öltözve csaptam bele a hálózatépítésbe. Első lépésként minden szekuritishez intézetem egy-két jó szót. Az eredmény meglepő volt, minden kopasz kidobóval kiváló kapcsolatot építettem ki. Úgy csináltam, ahogy bent a reklámosoktól elnéztem: mosolyogva közelítettem feléjük, majd kérdeztem tőlük valamit, akármit. Csak egy példa: "Szia! Erre van a női wc?". Persze tudtam, hogy arra van, de valahol el kellett kezdenem.
A kidobónetwörk kiépítése után bevágódtam az összes hosztesznél, de éreztem, hogy van még bennem lendület, úgyhogy ezután minden szájjal rendelkező vendégtől megkérdeztem, hogy honnan jött, mit csinál, hogyan érzi magát, mi az, amit iszik. A komolyabb embereknél névjegykártyával próbálkoztam volna, de csak egy darab volt nálam, annak is kirojtosodott már a széle pénztárcában, így kénytelen voltam elkérni az egyik szabóságtól kitelepült standnál lévő szabótól az ollóját, hogy levágjam a széléről a rojtot, mielőtt átnyújtom azzal az arckifejezéssel, amit a helyszínen lestem el. Ezt az egyet a Hamu és Gyémánt egyik munkatársának adtam oda.
Bálozni muszáj
Barátságos közeledéseim során azt tudakoltam a civilben médiamunkás bálozóktól, hogy tetszik-e nekik a bál. A válaszok egyértelműen arra utaltak, hogy nem tetszik nekik, mert unalmas, illetve többen kikérték maguknak Somló Tamást. De ha már egyszer befizették őket az ügynökségüktől - mondták egyöntetűen - fejenként 38 ezer forintért (bár ha egy egész asztalt bérelt egy cég, akkor fejenként csak 35 ezerért), muszáj volt eljönniük. Az est háziasszonya azzal nyitotta meg a bál műsoros részét, hogy ez egy kiváló alkalom a régi kollégáknak, hogy másként, másról beszélgethessenek, esetleg új ismeretségeket kössenek. Én ennek megfelelően cselekedtem, és próbáltam Huszti fotóssal más dolgokról beszélgetni, mint előtte. Például Phil Collins számairól.
Galuska
"Mr. Collins, come to the main stage, please" - szólt a hang a backstage-ből, és ekkor a bárgyú arcú Phil Collins jelent meg a kivetítőn. Lenyomott két számot: a "Come dance with me"-t, és még egy nagy slágert, de csak arra emlékszem, hogy nem az "I can't dance" volt. Nem tudom, milyen közízlésre számítottak a bálon, de abban biztos vagyok, hogy nem találták el. Nem sokkal a Phil Collins-vetítés után Madonnától is leadtak két számot felvételről, ő már több embernek tetszett, de ők se sokáig örülhettek, mert ezután következett mindennek a legalja, egy egyszemélyes Somló Tamás-koncert. Somló az előző fellépőkkel ellentétben tényleg ott volt a színpadon, de ez az ő esetében ez nem egy pozitívum.
Körülbelül öt számot kellett elszenvednünk tőle, a számok között pedig ilyen mondatokkal színesítette az előadást: "Most egy romantikus dalt fogok előadni, aki ismeri velem tarthat." Mondanom sem kell, nem sokan tartottak vele, pedig az "Álomarcú lány" még nem is egy rossz szám. A "Megy az asszony, viszi a gyereket, viszi a pénzt" refrénű dala viszont minden biztosítékot kivert nálam. Mivel ezután már minden mindegy volt számomra, nem kellett harakirit elkövetnem, amikor a fuvolázó és trombitáló Somló koncertjét a műsorvezető hang ezzel a mondattal zárta: "Jogos a kérdés, hogy lehet-e ezt még tovább fokozni. Pár perc és folytatódik a varázslat." Hogy legalább a varázslat részében igazuk legyen, újfent eloldalogtam a pálinkaméréshez, abban legalább egyszer sem csalódtam. A pálinkás pultnak egészen az első sorban lévő asztalnál, előkelő helyen ülő Rudi Zoltán tévéelnökig elment a híre. Feltehetően a mindig borvirágos orrú Pálffy István súgta meg neki, hogy milyen fini italokat lehet ott szerezni.
Az est fénypontja a pálinka
A legnagyobb tumultus végig a Magyar Pálinka Házának a standjánál volt, ahol kiváló minőségű párlatokat mértek. A stand háziasszonyaitól megtudtuk, hogy ezek a pálinkák már nem kisüsti módszerrel készülnek, hanem tornyos lepárlórendszerrel, aminek az az előnye, hogy csak egyszer kell lefőzni, és a készítője közben is tudja kóstolni a főzetet, mert így már nem ütközik a szabályokba.
Azt is mondták, hogy végre a pálinkának is van külön kht-ja (Magyar Pálinka Kht.), nem csak a bornak, és hogy hamarosan lesz is pálinkafesztivál a Deák téren. Jártamban-keltemben mindenkinek a virágporral együtt készített bodzapálinkát ajánlottam a netwörköléshez, és nagyon sajnáltam, hogy tarpai almát csak mutatóba hoztak.
Nem nyertem
A szervezőknek nehéz dolguk lehetett, mert mint kiderült, a reklámszakmában dolgozó emberek nem nagyon szeretik a kiöltözős, estélyis (úgynevezett puccos) rendezvényeket, mert ők inkább farmerben és sportcipőben szeretnek mulatozni, mint Michael J. Fox. Az esemény beharangozójában az szerepelt, hogy lehet, hogy ez lesz az utolsó ilyen kiöltözős reklámbál, mert a szakmabeliek inkább a "trendi" rendezvényeket kedvelik. Ha ez a mostani bál hangulatán múlott, akkor szerintem ez volt az utolsó puccos reklámbuli. A báli hangulat ugyanis olyan lapos volt, mint Lakat T. Károly frizurája. Ennek következtében a legtöbb embernek tizenegyre már bottal üthettem a nyomát, aki meg ott maradt, az "It's raining man"-re vagy a "Hit the road, Jack"-re mondott tviszt igent. Én még megvártam a tombolát éjfélkor, mert addigra olyan kevesen maradtak, hogy úgy éreztem, van esélyem értékes ajándékokat nyerni. Csak a pillanatnyi rossz karmámat nem kalkuláltam bele.