Egy szokásos, unalmas hétfő reggel az Amerikai Egyesült Államok floridai Enterprise nevű városában élő amerikai házaspár elhatározta, megleckézteti rendetlen gyermekeit. Cat és Harlan Barnardnak ugyanis elege lett abból, hogy életük nagy részét gyermekeik kiszolgálásával töltik, és cserébe semmiféle hálára nem számíthatnak. A házaspár tehát eldöntötte, sztrájkolni fog. Maguk mögött hagyták a konyhát, a porszívót és a mosógépet, és elhagyták a házat, írja a New York Newsday magazin. Felvertek egy otthonos kis sátrat a kertben és közölték, a sztrájk ideje alatt nem mosnak, nem főznek, nem takarítanak a gyerekekre, valamint nem fuvarozzák őket iskolába.
Bár az akciót családi megmozdulásnak szánták, a házaspár igen hamar helyi nevezetességé nőtte ki magát. Barnardék egyszer csak azt vették észre, hogy egyedi nevelőakciójukkal tele van a sajtó, és kertjükben nyüzsögnek az újságírók, váltják egymást a tévé- és rádiótársaságok, és még Angliából vagy Ausztráliából is elutaznak a riporterek, hogy beszámoljanak a sajátos sztrájkról. Az érdeklődők nagy száma nyilván a téma aktualitásának köszönhető, szülők milliói szeretnék ugyanis megfejteni a titkot: hogyan lehet a gyereket rendre és tiszteletre szoktatni, hogyan lehet elérni, hogy a gyerek segítsen szüleinek a házimunkában? A Barnard család történetét egész Amerika figyelemmel kíséri, mindenki arra kíváncsi, vajon ki bírja tovább, a szülők, vagy a gyerekek?
"Azt hittem, anya megőrült"
A házaspár hosszú távra rendezkedett be a kertben, egyelőre úgy tűnik nem adják fel a harcot. "Ez valódi háború" - hangoztatják, bár meg kell hagyni, mielőtt elhagyták a házat, teletömték a fagyasztót készételekkel, hogy a 17 éves Ben és a 12 éves Kit ne maradjon élelem nélkül. A gyerekeknek azonban önállóan kell ellátni magukat, a szülők a reggeli mosdóhasználat kivételével be sem teszik a lábukat a házba, kerti tartózkodásukat egy televízióval és egy barbecue sütővel tették komfortosabbá.
"Azt hittem, anyu megőrült" - emlékszik vissza Ben az első sokkra, amikor iskolából hazatérve meglátta anyját a kerti székben ücsörögni, mellette a feliratok: "A szülők sztrájkolnak", egy másik táblán pedig: "A szülők együttműködésre és tiszteletre vágynak". "Rettenetesen kényelmetlen ez a helyzet" - folytatja a kamasz fiú. "Amikor csörög a telefon, mindig ki kell rohanni a kertbe, hogy anyuék tudjanak beszélni" - hangoztatja egyik legnagyobb panaszát az egyre türelmetlenebb Ben.
Siker vagy szégyen?
Az akció megosztotta az amerikai város lakosságát, sokan eredetinek és humorosnak találják az ötletet, és irigylik a Barnard házaspárt, amiért legalább egy kis időre megszabadult gyerekeitől. Mások azonban elítélőbben nyilatkoztak: "Egy anyának szégyellnie kellene magát, amiért érzelmileg stresszeli a gyermekét" -mondta komolyan egy hölgy, mire Mrs. Barnard csak annyit válaszolt, hogy a gyerekek is ezt tették vele, éveken keresztül. A sztrájk mindenkit izgalomba hozott, és az érdeklődő elhalmozzák Barnardékat tanácsokkal. Van, aki arra tett javaslatot, költözzön vissza a házaspár a házba, és törődjön bele hagyományos, szülői sorsába. Akadt azonban olyan is, aki azt javasolta, vegyenek el mindet a gyerekeiktől, kivéve a legszükségesebb dolgokat, és ha valamit extra dolgot kívánnak a kölykök, szerezzenek maguknál munkát.
Sokan úgy vélik, egy ilyen sztrájk nem lehet hatékony, hiszen ez a szülőknek kényelmetlen, a gyerekeknek pedig egyáltalán nem, sőt talán még örülnek is, hogy átvehetik a hatalmat a házban. Penelope Norton pszichológus szerint azonban az ötlet működhet: "Annyit már elértek, hogy a gyerekek rájuk figyelnek. Ha fenn tudják tartani a kommunikációt, és el tudják mondani, mit szeretnének, és hogyan kellene a családnak működni, akkor ez a sztrájk sikeres kezdetnek számít" - nyilatkozta a szakember. Más pszichológusok szerint azonban azoknak a szülőknek, akik nem tudják kezelni gyermekeiket inkább szakemberhez kellene fordulniuk.
A szülők egyelőre kitartóak és bíznak a sikerben, annál is inkább, mivel szinte már mindent kipróbáltak, és semmi sem működött. A szülőket egyébként már meglátogatta a kislány egyik tanára, valamint kétszer a helyi seriff is, hogy ellenőrizzék, jól vannak-e a gyerekek. Végül azonban egyikük sem avatkozott be a szülők hóbortjába, úgy vélték ugyanis, biztonságos akcióról van szó. A szülők értik a kívülállók aggodalmát, a médiafelhajtást viszont annál kevésbé. "Ki a fene gondolná, hogy bárkit is érdekel egy frusztrált, vidéki háziasszony" - mondta csípősen a 45 éves feleség. Sajátos sztrájkjuk azonban meglehet, hogy mégis működik. "Értem, mért csinálják ezt. Azt hiszem nem segítünk annyit, amennyit tudnánk. Szeretnék megváltozni, és ezentúl én fogom takarítani a szobámat, és az iskolai dolgaimat is rendben tartom " -mondta a 12 éves kislány, aki a héten már ruháit is kimosta teljesen önállóan.