„Mindig is szerettem utazni, és sportolni. És ha ezt a kettőt egyszerre tudom csinálni, akkor elégedett vagyok” – indokolta a Velvetnek röviden Ugyan Anita, miért fontos neki, hogy ha lehetősége van rá, 8000 méter fölé másszon. A hegymászónő egyike annak a csapatnak, amelyik néhány nappal a választások után elindul a nepáli Himalája 8167 méter magasságában található Dhaulagiri csúcs felé.
Klíma a jégpályán
Az expedícióban részt vevő hat hegymászó frappáns, de nem feltétlenül humánus ötletének köszönhetően a túra részleteivel a posztszocialista hangulatú Széna téri jégpályán szolgáltak, ahol a sajtó képviselői menza jellegű teával egy posztószőnyegen várták a hegymászók érkezését. Metsző hideg volt a helyszínen, ami egy fotós szerint a hegyi klímát érzékelteti külön kiemelve, gyakorta jeges talajon töltik az éjszakát.
„Odafönn nem ritka a mínusz harminc fokos hőmérséklet. Egy alkalommal a sátorban elhelyezett hőmérő a negatív tartományban kiakadt. Csak mínusz 25 Celsiusig mért” – emlékezett vissza egy korábbi kalandjukra vidáman Mécs László, aki a 2001-es Milleniumi Mount Everest expedíció vezetője volt, és a többi öt sportolóval együtt azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a világ összes nyolcezres csúcsát érje el magyar hegymászó.
Maoista Robin Hoodok
Az expedíció vezetője Kollár Lajos arról beszélt, a túrák financiális okok miatt nem minden esetben kivitelezhetőek, de a már ismert nehézségeken, és szélsőséges időjárási tényezőkön kívül még egy akadállyal meg kell küzdeniük az expedícióban részt vevőknek: a maoistákkal. A kommunizmus ideológiájában máig rendületlenül hívő, poncsót, és esetenként fém védőöltözetet viselő helyi aktivistákról az európai embereknek misztikus képük van, köszönhetően többek közt a róluk közölt cikkeknek és fotóknak.
Agresszív ázsiai Robin Hoodoknak képzelik őket a legtöbben, a hegymászók szerint rengeteg kellemetlenséget okoznak. „Többek közt sarcot szednek. Úgy tudjuk, például az aggregátorokat elveszik, így eleve napelemmel kell gondoskodnunk az energia pótlásáról a túra során”- mondta az expedíció vezetője. Egyéb részletek közt kiemelte, a technikai vezető, Erőss Zsolt már elutazott Indiába, hogy a várhatóan két hónapig tartó út előkészületeit intézze.
Ingerszegény környezet
Az expedíció egyetlen női tagja Ugyan Anita, akinek személye kapcsán főleg arra voltunk kíváncsiak, a hegymászás presztízséhez hozzájárul-e a női jelenlét. „Nemzetközi szinten egyre több a női hegymászó. Nekünk külön büszkeség, hogy amikor 2003-ban elindítottuk a ’Nők 8000 méter fölött’ expedíciót, a női hegymászóink sikeren teljesítettek” – mondta Kollár Lajos. A 2003-as túrában az említett hegymászónő is részt vett, akiről azonban azóta nem jelent meg túl sok hír, részben anyagi okokkal magyarázta, hogy azóta ehhez hasonló extrém útra nem vállalkozott. Megkönnyebbülésre ezután a kezdetekről kérdeztük.
„Körülbelül 23 éves voltam, amikor az első, 5000 méteres túrámra vállalkoztam. A hegymászásra legfeljebb erőnléti és más edzéssel lehet készülni. A fizikain kívül a mentális kihívásra – ami szintén vonzz – nem lehet igazán készülni” – mondta a hegymászónő, hozzátéve, nemcsak az orosz sztyeppéket idéző hidegre gondol, de az esetleges betegségekre és fertőzésekre is. „Ezen kívül az ingerszegény környezet is komoly kihívást jelent. Persze amellett el kell mondjam, gyönyörű helyeken jártunk” – mosolygott Ugyan Anita.
Ember, ember
A hegymászónő az utóbbi években megmászta a Tátrát, az Alpokat, a Kaukázust, majd leginkább Nedeczky Júliával és Csollány Katalinnal vállalkozott az ázsiai expedíciókra „Nincs igazán különbség a női és a férfi csapattársak közt. Amikor bajban vagy, vagy szükséges van valamire, mindegy, férfival, vagy nővel mászol, ott ember és ember van” – fogalmazott a civilben egy fitnesstermet vezető hegymásznónő.
|