Az európaiak 88,5 százaléka szeretne megszabadulni a vasalástól - derül ki a németországi University of Bonn által készült kutatásból. A megkérdezettek 60 százaléka pedig egyenesen utálja a vasalást. A gyűlöletes időtöltésre az egy-két felnőttből álló háztartások hetente két órát áldoznak, míg a kétgyermekes családokban már 7,7 órát visz el a ruhák kisimítása.
Nem csoda, ha a vasalásgyűlölők szeretnének megszabadulni ettől a házimunkától. Immár megtehetik, az egyik háztartási gépeket gyártó cég ugyanis kifejlesztett egy automata vasalógépet. Pontosabban egy olyan szárító berendezést, amelyből csaknem teljesen sima állapotban szedhetjük ki a kényesebb pamut ingeket is.
Nem teljesen pedáns
A Velvet személyesen győződött meg a berendezés hatékonyságáról. A bemutatón a mosással és hagyományos szárítógéppel rongyossá gyűrött "100% cotton", minőségi fehér ingek viszonylag sima állapotban kerültek elő a gépből.
A viszonylagosság azt jelenti, hogy aki csak élére vasalt inget hajlandó felvenni, az nem lesz maradéktalanul elégedett a masinával. Igaz, a túlzottan pedánsok ezzel az erővel akár óránként átöltözhetnének, az ing ugyanis a viseléssel is gyűrődik, elég csak levenni róla egy zakót vagy egy pulóvert.
Kocsmaszagűző gőzbefúvás
Jaj a mosodáknak, hiszen ezentúl nyugodtan kimosható otthon is a vegytisztítást nem igénylő öltöny, nem lesz olyan, mintha a kutya szájából rángatták volna ki. Továbbá a gép sikeresen tünteti el mosás nélkül a cigaretta- és kocsmaszagot is a ruhából.
A berendezés nagyjából úgy működik, mint a hagyományos szárítógépek. Az alapvető különbség az, hogy az automata vasaló gőzt fúj be a tartályba, s így forgatja meg a ruhákat, majd megszárítja, mindezt 25 perc alatt. Már csak az a kérdés, kinek lesz minderre 250 ezer forintja.
A kínai serpenyőtől a mozgásérzékelőig
Az ősi Kínában már az időszámítás előtti első században faszénnel töltött fémserpenyőket használtak a legfinomabb ruhák kisimítására. Az öntöttvasból készült, tűzben felforrósított, tömör, háromszög alakú vasalók a XVI. században jelentek meg. Majd 1871-ben Mary Potts egy hasonló formatervet szabadalmaztatott, csak épp üreges testtel, ahova - lekoppintva a kínaiak ötletét - forró szenet kellett pakolni.
A XIX. században a tömör vasalók számos változata jelent meg, amelyeket petróleummal, bálnaolajjal, alkohollal vagy benzinnel lehetett felhevíteni. A második világháború végéig ezeket a meglehetősen tűzveszélyes vasalókat használták a háziasszonyok.
Pedig az elektromos vasalót már 1882-ben szabadalmaztatta Henry WE. Seely. Az első elektromos hőszabályzóval ellátott vasalókra az 1920-as évekig várni kellett. Manapság a mozgásérzékelős vasaló a csúcs, amely magától kikapcsol, ha úgy felejti a hazulról eltávozott háziasszony. Így csak akkor ég le a lakás, ha a szobában felejtettük a macskát.