Csokiszökőkút és böszmelimuzin: ezek voltak a két Esküvő Kiállítás igazi nagy meglepetései. Hiába kutattuk át ugyanis centiméterről centiméterre mindkét terepet, normális (értsd: nem giccses, elegáns, igényes anyagból készült, szép, egyedi, és még egyszer: nem giccses) menyasszonyi ruhát nem találtunk. Pedig a választék igen nagy volt: csak az egyik helyszínen 41, esküvői ruhákra és cipőkre specializált standot pásztáztunk végig. Arra végig nem sikerült rájönni, hogy ki szeretne mélyzöld, középbarna vagy piros ruhában férjhez menni. Főleg azért, mert a kölcsönzők egyöntetű véleménye volt, hogy a nők nagy része még mindig a fehér - esetleg törtfehér - ruhákat részesíti előnyben.
Talán még Léber Barbara tervező munkái közelítettek ahhoz, amit igényes esküvői ruhaként elképzelnénk, de itt meg valószínűleg a ruhákat hordó óriás poszterekről figyelő Görög Zita befolyásolt minket, aki jelenleg a legnagyobb magyar celeb, ugye. A Daalarna szalon ruhái viszont nagy csalódások voltak élőben a sokat ígérő, valóban igényesen kivitelezett katalógus után.
Csokiszökőkút és pénzszállítónak álcázott limuzin
A csokiszökőkút ellenben elbűvölt bennünket. Ez a szerkezet messziről úgy néz ki, mint egy nagy emeletes torta, pedig mozog: három szinten folyik zuhatagként a belga csoki, ami alá hurkapálcán különféle gyümölcsöket kell tartani és hagyni, hogy jól ellepje a massza. Egy ilyennel például ki is lennénk egyezve menyasszonyként a torta helyett. Ehhez azonban nem kell feltétlenül megvárni az esküvőt: egy szerényebb összeg ellenében otthon felállított verziót is meg lehet rendelni belőle.
A másik nagy találmány a luxuskocsik terén várt bennünket: egy jó nagy, böszme limuzin, ami úgy néz ki, mintha egy betépett iparművész összekeverte volna a pénzszállító autó és limó tervrajzait. A városi közlekedésben cseppet sem praktikus autó alapvetően még csúf is, ám sokat dob rajta, ha az elejére nagy rózsaszín masnit kötünk. Így groteszk, bájos jelenséggé változik, olyanná, mint egy szmokingos maffiózó. Megkérdeztük egyébként, a kiállított Hummer H2 nem golyóálló, de terepjáró és egyszerre tizennyolcan beleférnek.
Majdnem minden összefügg
Ami a helyszíneket illeti: a Kongresszusi Központban jó nagy volt nyüzsgés, ellenben a Papp László Sportarénában inkább csak a színpad körül tolongtak: érkezésünkkor épp egy Danny Blue nevű bűvész körül, aki trükkjeivel állítólag még arra is rá tudja venni cégek lusta beosztottjait, hogy dolgozzanak. Ráadásul honlapja szerint három nyelven tökéletesen beszél.
Mondjuk nem ő volt az egyetlen, aki csak laza szálakkal kapcsolódott az esküvő témához. Korábban például nem gondoltuk volna, hogy a MAHART-nak vagy a tea-és kávéscsészéket áruló cégnek is köze lehet az esküvő iparághoz, de a látottak alapján megértettük: tematikailag minden összefügg az esküvővel, ami az ifjú pár költségeit növeli vagy a rokonoktól ajándékba kapható. Egyedül az Afrika Centrum standjánál álldogálva nem hatott át a nagy koincidencia-érzés, pedig megpróbáltunk rájönni, hol metszi egymást az esküvő és az afrikai kultúra halmaz, de valamennyi asszociációs próbálkozásunk eredménytelen maradt.
Egyszeri és megismételhetetlen
Aki egyébként igazán össze akar házasodni és van is pénze alapvetően felesleges kiegészítőkre - a násznépnek szánt emlékajándékoktól a vasaló szolgálaton át a bérelt vőfélyig -, annak tényleg érdemes évente ellátogatni ezekre a rendezvényekre és begyűjteni egy zsák szórólapot. Bár jobban belegondolva, ha valaki életében egynél többször vált belépőjegyet az esküvő kiállításra, az vagy megszállott, vagy elvált.
|