"1998 januárjában a férjem hazajött a kislánnyal, én csak később értem ide, mert vásárolni voltam. Mivel a férjemnek aznap volt a szülinapja, miután hazahozta a kislányt, átugrott a barátjához ünnepelni. Mikor este találkoztunk, már erősen részeg volt, és nem hagyott békén, hogy hol voltam, mért érkeztem később. Mondtam, hagyjon békén, mert fáradt vagyok, és tudtam, hogy ilyenkor úgysem lehet vele beszélni. Kiment a konyhába, és tovább ivott. Egy idő múlva berontott a hálóba, lefogta a kezemet, és rátérdelt a hasamra. Mielőtt bármit tehettem volna, arcomra szorította a nagypárnát, és fojtogatni kezdett. Ha a 12 éves kislányom nem ugrik a hátára, már nem élnék."
Magyarországon évente mintegy 40-42 nőt ölnek meg a családon belül, azaz szinte minden héten meghal egy nő családon belüli erőszak következtében, az elkövető az esetek többségében az áldozat férje illetve élettársa. Az esetek 50 százalékában a fizikai bántalmazás az első terhesség idején kezdődik, és a férfi bántalmazók 60 százaléka a gyerekét is bántalmazza."Társra vágytam én is, mint bárki más.
1983-ban kötöttünk házasságot
és elég ideje ismertük egymást ahhoz, hogy nyugodtan kimondjam az igent. Azt mondtuk, mi nem válunk el. De az is benne lehet a dologban, hogy négy végtagi idegbénulással születtem egy műhiba következtében, így mindig hátrányosabb helyzetben éreztem magam, mint mások. Betegségem kiskorom óta erősen látszott a mozgásomon, és a szüleimtől azt hallottam, örüljek, ha egyáltalán majd valaki elfogad úgy, ahogy vagyok."
Minden ötödik nőt rendszeresen bántalmaz partnere. Ez jelenleg Magyarországon mintegy félmillió bántalmazott nőt, és feltehetően majdnem ugyanennyi bántalmazó férfit érint."Kezdettől fogva nagyon szerettünk volna gyereket, nem csak én hanem ő is, de sokáig nem estem teherbe, amiért betegségemet hibáztatta. Később azonban kiderült, nála volt a hiba, ráadásul nekem sokáig nem is szólt, hogy beteg. Én az esküvő előtt minden orvost végigjártam, hogy lehet-e egyáltalán gyerekem. A kicsi lány születése után kezdődött, először csak szóváltások voltak. A kislányom sírós volt, minden éjjel fel kellett hozzá kelni,
rámszólt, hogy nem tud aludni,
és csináljak valamit a gyerekkel. Ő hentes, és reggel korán kellett mennie dolgozni. Akkor még édesanyámmal laktunk együtt és nem merte magát nagyon elengedni. Aztán amikor saját lakásba költöztünk, elkezdett inni, és akkor kezdődtek a bántalmazások is. A gyerek születése után már alig voltunk együtt, az utolsó 7-8 évben egyáltalán nem volt szexuális életünk, vagy csak úgy, hogy nekem kellett őt kielégíteni."
A nők nyolc százalékával fordult elő az együttélés folyamán, hogy partnerük erőszakkal kényszerítette őket nemi életre. Az áldozatok mindössze 13 százaléka jelentette fel a hatóságoknál az elkövetőt."Sokan azt gondolják, csak a részeges férfiak verik a feleségüket, ez nagy tévedés. Én most már sok hasonló sorsú nővel vagyok kapcsolatban, józan, kétdiplomás férfiak is verik a társukat. Sőt, magas beosztású, elismert emberek is. Biztos vagyok benne, hogy azért nincs még mindig Magyaroszágon távoltartási törvény, mert túl sok minden derülne ki a magasabb körökben is."
Az országgyűlés 2003 áprilisában határozatban jelölte ki a kormány feladatait a családon belüli erőszak visszaszorításával kapcsolataban, az azóta eltelt két évben azonban nem született törvény az áldozatok védelmében."Azon a januári napon négykézláb menekültem ki a lakásból a lányommal együtt. Elmentem a háziorvoshoz, aki adott egy injekciót és hazaküdött. Akkor még nem volt jelentési kötelezettsége. Végül a szomszéd, aki védőnő, vitt be minket a kórházba, ott megállapították, hogy
mindketten agyrázkódást szenvedtünk,
kislányom pedig egyik napról a másikra majdnem elvesztette látását. Később ez javult, de azóta is erős dioptriás szemüveget kell hordania. A kórházban mondta az orvos, hogy hagyjam el a férjem, mert a legközelebbi verést már nem élem túl. De én még mindig nem tudtam mit tegyek. Aztán jöttek a gyermekvédelemtől, hogy vagy elválok, vagy elveszik a gyereket. Magamtól lehet, nem tettem volna meg." "Ha kíváncsiak rá, hogy néz ki egy olyan nő, akit ver a férje, nézzenek rám!" - állt fel egy sajtótájékoztatón az Európai Parlament képviselőnője, svéd Maria Carlshamre. Többek között neki is köszönhető, hogy az ultrakonzervatív és nőellenes nézeteiről ismert olasz politikus, Rocco Buttiglione nem lehetett az Európai Bizottság biztosa."Mindenki azt kérdezi, mért nem hagytam el már az elején. Az ember nem akar egyedül maradni, és mindig bizakodik, és azt gondolja, ha többet enged és behódol, jobb lesz. Ma már tudom, hogy ez nem így van. Aki egyszer megüt valakit, többször is megteszi. Eleinte ha az egyik este megvert, másnap az ágyba hozta a tejszínhabos kávét. Amikor meg válni akartam, fenyegetőzött, hogy megöl. Ez a legfőbb ok, amiért a nők nem merik ott hagyni a férjüket. Reményvesztettnek és kilátástalannak láttam a helyzetemet, a fizikai és lelki bántalmazások hatására úgy éreztem, nincs más választásom, nem voltam képes döntést hozni. Féltem, hogy nem ítélik nekem a gyereket, mert sérült voltam, és nem megoldott a lakáskérdés sem. Első fokon például
a bíróság neki ítélte a nagyszobát,
nekünk meg a két kicsit, pedig egyértelmű volt, hogy a bántalmazás miatt váltam el tőle, mégis együtt kellett volna élnünk. Legtöbben benne maradnak egy ilyen helyzetben, nagyon ritka az olyan mint én. Én a legfelsőbb bíróságig elmentem, míg végül nekünk ítélték a lakást. Talán én vagyok az egyetlen, aki végigvitt egy ilyen pert. A NANÉ-n (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) kívül semmilyen segítség nem volt, akihez fordulhattam volna. Sok olyan nőt láttam, aki pszichiátriára került, és a végén ott is ragadt. Amíg nem derült ki, hogy igaz, amit állítunk, a rendőrségen is megaláztak. Senki nem hitt nekem, a szomszédok is őt védték, csak a NANE és a kislányom iskolája állt melletünk. Sokszor volt, hogy a gyerek a tanárainál aludt, hogy legalább ő biztonságban legyen."
Magyarországon átlagosan havonta két gyermek hal meg családon belüli erőszak következtében."Magamat okolom, hogy nem választottam jól párt. De már megbocsájtottam. A volt férjem 7800 Ft gyermektartást fizet, a válás óta egyszer sem kértem, hogy emeljék föl. Emellé kapom a rokkantnyugdíjat, meg a családi pótlékot. A létminimumnál egy kicsit többől élünk. A férjem többször okított azzal a szép magyar közmondással, hogy pénz számolva, asszony verve jó. Amíg ilyen mondások élnek az emberek agyában, addig nem lesz változás. Nincs új társam, odáig még nem jutottam el, hogy bele merjek vágni. Egyelőre próbálom törölni az emlékeket."
Egy felmérés szerint a nők 32 százaléka szerelméért mindent ott hagyna, függetlenül életkortól és képzettségi fokától.