Kortárs magyar tervezők inspirálták a munkájukat, de vadiúj módszerekkel is kísérleteztek: a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) végzős diákjai egy kétnapos rendezvényen mutatták be a mestermunkáikat, amelyeket a nagyközönség először egy kiállításon, majd tegnap este egy divatbemutató keretein belül csodálhatott meg. A show-t az egyetem rektora, Fülöp József nyitotta meg, aki elmondta, hogy az idei produkció lényege az élet és az anyag állandó körforgásának bemutatása volt, ebből kifolyólag többnyire újrahasznosított vagy lebomló anyagokból, kiforrott, erős attitűdökkel dolgoztak a tervezők, fókuszban tartva saját tervezői identitásukat. Az eredmény egy igazán sokszínű divatbemutató lett, amelyen a család és barátok megvendégelését követően nagyjából 250 fő, az utolsó etapban pedig 300 vendég, köztük Molnár Nini, Lakatos Márk és Orosz Barbara vehette szemügyre az összesen 15 ifjú tervező, köztük négy mesterszakos, és 11 alapszakos hallgató munkáit. Őket egy volt MOME-s diák, Nora Sarman bemutatója vezette fel, amelyen a mára befutott esküvői divattervező legújabb kreációit ismerhette meg a nagyérdemű.
A ruhák különlegessége az volt, hogy a körforgás jegyében a tervező úgy készítette el azokat, hogy a menyasszonyok a nagy nap után átalakítva is hordhassák.
Nora Sarman bemutatóját követően sorra következtek a végzős diákok ruhakreációi, és bár a tematika adott volt, az mindegyik kollekcióban a tervezők egyedi stílusában köszönt vissza. Az egyik legérdekesebb feldolgozás Braunitzer Borbála keze munkáját dicséri, akit Jean de La Fontaine legismertebb fabulái ihlettek meg. Az állatos tanmesék üzenetei örök érvényűek, kapcsolatot teremtenek köztünk és más élőlények között, részei a körforgásnak, akárcsak a felhasznált, újrahasznosított anyagok, amelyekkel a tervező operált.
„A kollekcióm három szettből állt” – kezdte lapunknak Braunitzer Borbála. „A szetteket La Fontaine három meséje, A kakas és a róka, Egy holló, ki sast akart játszani, illetve A pávatollakkal ékeskedő szajkó című mű ihlette, ezeknek a fő karaktereit jelenítettem meg. Azért ezeket a meséket választottam, mert madarak szerepelnek benne. Amellett, hogy nagyon szeretem a madarakat, könnyen felhasználható alapot jelentenek. Izgalmas a szárnyuk mozgása, sokféle mintázatúak, izgalmasak. Ami az én kollekcióm különlegességét adja, hogy szőrmékkel dolgoztam toll helyett, ezzel újfajta entitásokat létrehozva. Ehhez az anyaghoz nagyon illik a kézművesség, a legtöbb mindent kézzel varrtam a ruhákon” – árulta el a mester szakos tervező, aki saját stílusát a Haute couture-hoz tartja a legközelebb. „Szeretem a nagy, burjánzó formákat, a könnyű anyagokat. A kollekciómban szereplő ruhákhoz például rengeteg tüllt használtam, hogy légiességet kölcsönözzek azoknak.”
Braunitzer Borbála nemrég egy szőrmékkel foglalkozó vállalatnál helyezkedett el, jól lehet, a jövőben a saját márkáját is szőrme ruházatra fogja építeni. Addig azonban azt mondja, még hosszú út vezet, ugyanis több tudást és tapasztalatot akar szerezni, hogy függetlenedni tudjon. Azt sem tartja kizártnak, hogy később más anyagokkal, textilekkel dolgozzon, és bár jelenleg Magyarországon tervez boldogulni, a külföldi karriertől sem zárkózik el.
A divatbemutatót Szarvas Valentin hat darabos kollekciója zárta. A ruhákban a tervezői én körkörösségét és állandóságát igyekezte bemutatni a művész, aki kollekcióról kollekcióra haladva kereste a különböző összecsengéseket önmagában.
„Minden eddigi témám valami olyan bennem található tabuhoz kapcsolódott, amely miatt szorongok. Ezeket a tabukat a tervezésen és megvalósításon keresztül próbáltam feloldani. A mestermunkámban azt kerestem, hogy a körkörösséget hogyan tudom megjeleníteni a ruhákon keresztül úgy, hogy azt összhangba hozzam a gazdasági modell körkörösségével. Ha például valaki megvásárol tőlem egy ilyen ruhát, az egyben építhető és rombolható is lesz. A következő fázisban akár vissza is hozhatja, és díszek kerülhetnek rá, vagy elvehetek belőle” – magyarázta tervezői hitvallását Szarvas Valentin, aki szintén újrahasznosított és lebomló anyagokból készítette a ruháit, illetve újrahasznosított természetes szálakból.
„Nem volt megadva, hogy kötelezően újrahasznosított anyagokat kell használnunk, de ez ma egy nagyon fontos szempont. Miért kerülnénk ki egy ilyen égető problémát? Hiszen szabad szemmel nem látható a különbség egy újrahasznosított és egy nem újrahasznosított anyagból készült ruha között. Ámbár az újrahasznosított alapanyagok esetében fontos, hogy hányadszorra dolgozták fel újra” – hívta fel a figyelmet a fiatal tervező, akinek az ízlése igencsak széles skálán mozog. Stílusirányzatban kortársnak tartja magát, anyaghasználat tekintetében ugyanakkor úgy véli, egy kollekció akkor jó, ha az összes anyagminőség megjelenik a gyapjútól a kötött szövetekig.
„A legegyszerűbb ruhadarabokat keresem és azokkal dolgozom. Bár mikrovállalkozásként már két éve működöm, most egy teljesen új márkakoncepcióval próbálom felépíteni a brandemet. Hogy ezt finanszírozni tudjam, egy egyetemi felkészítő iskolában is tanítok” – beszélt a jövőbeni terveiről Szarvas Valentin, aki a következő öt évét Magyarországon képzeli el, ám utána Braunitzer Borbálához hasonlóan ő is nyitott lenne külföldi karrierre. Ám mint arra rámutatott, itthon a nemzetközi trendekkel ellentétben nők uralják a szakmát.
Itthon inkább nők vannak a márkák élén, de úgy gondolom, hogyha valaki sokat dolgozik, nemtől függetlenül sikeres lehet a divatszakmában.
(Borítókép: MOME Fashion Show 2023. Fotó: MOME)