Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének a napján, március 15-én minden magyar kokárdát húz, ezzel tisztelegve egykori hőseink és azok tettei előtt. 

 

Az első kokárdát Petőfi Sándor viselte 176 évvel ezelőtt, ám a márciusi ifjak és a forradalmárok öltözete számos más elemből állt. Lapozzon és nézze meg, milyen hadi ruházatot viseltek annak idején!

Fotó: Mohai Balázs / MTI

Atilla, nadrág, alsóing és csizma

 

A honvéd gyalogosok kabátként kávébarna színű atillát hordtak, amely mellrészét hat, piros színű, egyenes vezetésű, makk fonadékban végződő zsinórpár díszítette. A 6 pár veres négyszögzsínórt 6 darab hosszú tekert pakfong somgomb kapcsolta össze. Az atilla alá egy egyszerű, bő szabású, vászon alsóinget húztak, amelynek magas állónyaka egy gombbal záródott.

 

A szűk magyar nadrág búzakék posztóból, veres zsinórzattal készült. A szára a lábszárhoz simult, alsó hasítékát kapcsok fogták össze. Az oldalán és elején meggypiros színű zsinór futott végig, a combok tengelyében vitézkötést képzett. Szigorúan fekete vagy barna bőrbakancsba tűrték. Fűzőként egy alul rögzített bőrszíj szolgált.

Fotó: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

Köpeny, kesztyű

 

A gyalogosok sok esetben, ha hideg volt az idő, egy hét gombos, egy soros köpenyt is viseltek, amely világosszürke posztóból készült. A gallérját lehajtva hordták, a háta közepén hátránc volt és derékban egy széles pánt fogta össze. Alul felhasították, az ujját pedig visszahajtották. A köpeny mellé a legénység télen négyujjas, béletlen fehér posztókesztyűt viselt, amelynek a vége szív alakban végződött, a csuklónál pedig hasíték volt.

Fotó: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

Csákó, tábori sapka

 

A csákó fekete posztóból készült, az alsó peremén bőr fejszíjat, alul rohamszíjat, az első peremére pedig egy háromszínű, nyírott gyapjúból készült csákórózsát rögzítettek. A heraldika szabályai szerint (belülről kifelé olvasandó a kokárda) középen a piros, majd a fehér és kívül a zöld szín volt a helyes változat, ám a szabadságharcban vegyesen szerepelt. A csákó elején pakfongból készült honi címert rögzítettek.

A tábori sapka búzavirágkék posztóból készült, hogy a nadrág színével egyezzen. Az elején fenn nemzeti színű rózsa volt, alul a simléder felett fekete bőr rohamszíj, az alsó peremét pedig nemzeti színű zsinórzat szegélyezte. Ugyanilyen zsinórból készült gombhurok fogta körül a rózsa alá varrt fehér gombocskát is.

Fotó: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

Nyakvédő

 

A nyakvédő bőrből készült, réz csattal. Erre húzták rá a finomvászonból készült anyagot szegés nélkül. Katonánként kettő darabot rendszeresítettek, hogy mosni lehessen. A táborokban elegendő volt csak a vászonból készített nyakvédő viselése, harchelyzetben azonban a bőrből készített kivitelt alkalmazták.

Fotó: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

Zászlótartó

 

A honvédzászlóalj zászlótartója vállövet viselt a zászló hordozásának megkönnyítésére. A vállöv fekete volt, ám a honvédek sokszor használták a lovasság számára előírt díszes változatot. A hordozó a vállövet a bal vállán hordta, míg a jobb vállon az átvevőszíj volt, papucsában egy altiszti karddal, amely önvédelmi célt szolgált. A zászlós altiszti, általában őrmesteri rangban szolgált.

Érdekesség, hogy a honvédzászló fehér selyemből készült, oldalain vörös és zöld lángnyelvekkel. Előlapján az országcímer és a zászlóalj neve, valamint jelmondata szerepelt, míg a hátulján Madonna képe. A nemzeti színű nyél lándzsaszerű fémcsúcsára a címert, másik felére az uralkodói V.F. névjelet vésték. A trónfosztás után a korona helyébe koszorúval övezett kard került.

Fotó: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

A 9. honvédzászlóalj veressipkás katonája

Fotó: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

Az elitegységek katonái: honvédvadász és gránátos

Fotó: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

Atilla, nadrág, alsóing, csizma, nyakvédő, köpeny, kesztyű – másképp

 

A gyalogos főtisztek a legénységgel azonos, kávébarna színű atillát hordtak, ám másféle szabással. Bár a mellrészét szintén hat, meggypiros színű zsinórpár díszítette, azok végeit hurkolva levarrták. A hurok felső hajlatát piros-arany szövésű galambkosár fedte. A tiszti atillánál a pakfon somgombok helyett arany és veres fonalú szőtt gombokat használtak. Hátul egy szál zsinór fedezte a varrást és a szárával együtt egy vitézkötéssel végződött. A főtiszti rendfokozatokat a gallérra varrt arany színű paszományok száma jeelzte. A hadnagynak egy, a főhadnagynak kettő, a századosnak három darab járt. Az alsóingje mindenkinek ugyanolyan volt.

 

A tiszti pantallót a szabályzat „búzavirágszín bő magyar nadrágnak” nevezte. A tisztek zöme viszont a régi sorhadi tisztek sötétszürke tábori pantallóját viselte, többnyire piros csíkkal vagy szegéllyel. A fiatal tisztek egy része csizmába húzva tovább hordta régi világoskék legénységi nadrágját és nem volt ritka az egyszerű szürke csizmanadrág sem. Így a tiszti nadrágoknál a búzavirágkék és a szürke bő nadrág (lovasított változat, csizmába húzva) vagy a pantalló (csizmán kívül hordva) is elfogadott volt.

Fotó: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

Csizmában a tisztek felül ívelten kivágott magyar darabokat viseltek, a galambkosár színe fekete volt és nem volt rajta a sorgyalogosi sárga színű szalag. A szürke színű pantalló alá ugyanakkor rövid szárú csizmát hordtak hasonlóan a sorgyalogosi tisztekhez.

 

A nyakvédő bőrből készült, réz csattal, mint a legénységnél. Erre húzták rá a finomvászonból készült elöl fekete anyagot, a tiszteknél fehér szegéssel.

 

Köpenyből sötétszürkét hordtak állógallérral, de járt hozzá egy, az ujjak hegyéig érő, legombolható körgallér is. Vállszalagok nem voltak rajta, a gombokat köpenyposztó borította. Több honvédtiszt fehér köpenyt hordott piros béléssel és zsinórzattal. A tisztek ötujjas fehér szarvas- vagy szattyán-bőrkesztyűt viseltek.

 

A tisztek egy tiszti szolgálati övet is hordtak „jelvényként”. A nemzeti színű szalagot két hasonló színű bojttal látták el és a derékra övezetten hordták. A bojtok egyik oldalára a magyar címer, a másikra az uralkodó névjele került. A trónfosztás utáni változatoknál már mindkét oldalán a korona nélküli címer szerepelt.

Fotó: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség

Csákó, tábori sapka – másképp

 

A tisztek csákómérete megegyezett a legénységével. Elöl a peremre szintén csákórózsát rögzítettek, ám az a tisztek esetében változatos volt: nemzeti színű, az uralkodó VF betűjele, a trónfosztás utáni korona nélküli címeres változatok ismertek. A szemernyője leálló volt, a hátulja fényes védbőrből, a rohamszíj ugyancsak fényes bőrből készült.

 

A panyókás tiszti tábori sapka búzavirágkék színű posztóból készült, nem merevített sapka, a felső vége oldalt lazán lelógott. A hegyes, hálósipkára emlékeztető fejfedő visszacsukló hegyéről aranybojt csüngött le, a homlokrészét pedig aranysújtásból varrott vitézkötés díszítette.

Fotó: Magyar Huszár és Katonai Hagyományőrző Szövetség