Olvasási idő kb. 3 perc

Ha a brit zenei slágerlistán tarolt a Crazy Frog, nekünk is kellett egy saját, torzított hangú gusztustalan figura. Lett egy magyarul (is) beszélő Gumimacink: sikerült egy újabb baromságot átvenni külföldről. Idegesítő vernyákolás értelmetlen dalszöveggel, avagy hogyan neveljünk ízlésficamos gyereket?
Benyomtam a CD-t az autóba, majd hamarosan könnyeim fátylán át láttam csak a forgalmat. Autóstársaim megrökönyödve figyelték, ahogy vezetés közben sírva fetrengek a röhögéstől. Akkor még azt hittem, ez valami vicc.
Az I’m a Scatman című feldolgozásnál lefagyott ajkamról a mosoly, ez már akkor is gáz volt, mikor 1995-ben John Larkin énekelte. Aztán jött a Bújj, bújj, zöld ág kezdetű gyermekdal, amiről azt gondoltam, hogy nem lehet elrontani, de tévedtem. El lehet.
Az angol nyelvű jódli és a Dein Popo ist so süss című német szám mély nyomokat hagyott bennem. Ekkorra értem haza, és üveges szemmel bámultam magam elé a sötét garázsban, amíg végre magamhoz tértem.
És akkor még nem is láttam a klipet. Ebben a zöld rusnyaság riszálja dagadt seggét német turista-féle félig letolt gatyában, és hol Michael Jackson heremarkolászós mozdulatát utánozza, hol a Shrek2-ből lopott szájpattintást, ami a Szamárnak jól állt, Gumimacink viszont még szánalmasabb lett tőle.