A szerelem öl, butít és nyomorba dönt. No és az alkohol? Magyarországon valamilyen módon minden családot érint az alkoholizmus, s előkelő helyet foglalunk el a világ alkoholfogyasztásának listáján is. Iszunk, mert szomorúak vagyunk, mert vidámak vagyunk, mert éppen kétségbe vagyunk esve, vagy, mert nincs egyéb ötletünk.
És mert azt látjuk magunk körül, amúgy meg inni jó. De hol van a határ aközött, hogy esténkét kicsit ellazítjuk az agyunkat egy pohárka valamivel, vagy esetleg jól betintázunk néhanap? Kiből válhat jó eséllyel alkoholista és mit tesz mindez a családban élő gyerekekkel?
Van egy olyan életfázisunk, amikor sikk inni. Ekkor egyébként meg is tanuljuk néhány iszonyatos berúgás alkalmával, hogy mit bírunk elfogyasztani, és mennyi, amit nem. Sokan mégis elcsúsznak valahol, valami miatt, és egész életüket, valamint a családjuk sorsát is megpecsételik a szenvedélyükkel.
Az a gyerek, akinek a közvetlen családjában alkoholista van, így vagy úgy, minden esetben sérül, attól függetlenül, hogy az alkoholista milyen viselkedést gyakorol részegen. A gyerek nem tanulja meg kezelni a szülőkkel a határokat, mivel minden állapot más reakciót hoz ki az illetőből, így értelemszerűen ez másokkal is problémát jelent majd neki. Olyan helyzetben látja a szülőt, amely szégyent vált ki belőle, nem tudja határozottan eldönteni, hogy mi a jó és mi a rossz, visszahúzódóvá válhat és bizonytalanná egész életében, a problémamegoldás területén is. S talán a válás vezet a legkisebb sérüléshez a gyerek szempontjából. Az alkoholfogyasztás a család anyagi tűrőképességét is felborítja: a jövedelem nagy része alkoholra megy el. Hazánkban a WHO adatai szerint 700 millió forint kárt okoz az államnak az alkoholizmus.
És mi játszódik le egy gyerekben, aki naponta megéli a poklot a meleg családi fészekre vágyakozva? Megtörténhet, hogy bűntudata lesz, hiszen nem érti, hogy miért történnek körülötte másképpen a dolgok. Állandó szorongás kínozza, hogy miatta van az egész probléma, tragédia és gyötrődik hasztalan, bizalmatlan lesz a környezetével és zárkózott a külvilággal. Azok a gyerekek, akik alkoholista mintát látnak maguk körül, négyszer nagyobb eséllyel lesznek maguk is alkoholisták, tehát szociálisan öröklik magát az alkoholbetegséget. Még azokban a családokban is ez az arány, ahol a szülők nem teljesen alkoholisták, hanem csak problémaivók. Elborzasztó, hogy a családon belüli erőszak 55 százalékban alkoholista szülőknél fordul elő, s megdöbbentő, hogy az alkoholista szülők gyerekeinek 50 százaléka szintén alkoholproblémákkal küzdő párt választ magának, derül ki ebből a tanulmányból.
Felmerül bennünk a kérdés, hogy kinek a felelőssége a felismerés, hogy melyik gyerek jön alkoholista környezetből, és szociálisan ráirányítja a figyelmet, hiszen az esetek nagy százalékánál titkolják a családi problémát, mind a gyerekek, mind a szülők. Az pedig, hogy a gyerekünk jó sorsának, egészséges fejlődésének mi magunk vagyunk a felelősei, azt hiszem nem kérdés, hanem egyértelmű kötelesség.
