Igen, gyertyát öntöttünk, pedig akár ólmot is önthettünk volna, rögtön a fülünkbe, ugyanis ez egy elég macerás technika.
Nem zselégyertyával, nem hidegen hengergethető méhviasszal. Nem! Kapásból főzős gyertyával indítottunk. A lelkes vállalkozók Tünde és családja, valamint a Win család.
Hogyan csináljunk gyertyát?
Kellékek:
- gyertyaviasz
- öntőforma
- használaton kívüli edény
- kanóc
- gyertyaillat
- viaszdíszek
- viaszlapok
- gyertyafestő toll
1. Melegítsük fel a granulátumot főzőlapon egy erre alkalmas edényben úgy, hogy az edényben melegített víz és gyertyaviasz ne keveredhessen el, de a gyertya folyékonnyá váljon.
2. Öntsük a viaszt a gyertyaformákba, melyekbe előzőleg belehelyeztük a kanócot. Ízlés szerint önthetünk a még folyékony masszába illatos olajat.
3. Várjuk meg, amíg teljesen kihűl a viasz, majd óvatosan szedjük ki a formákból.
4. Tetszés szerint díszíthetjük a kész darabokat speciális gyertyafestékkel, viaszlapokkal és -díszekkel, szalvétatechnikával esetleg csillámmal.
Először is, hogyan kezdjünk neki a munkának? Bátorsággal, valamint bizakodva. Ugyanis az az apró tény, hogy a gyertyához a viaszt meg kell olvasztani, valahogy elkerülte a figyelmünket. Ti tehát, készítsetek elő egy olyan lábost, edényt, ami nem kell már a kutyának sem, lecsó sem fog főni benne soha, tehát mehet a levesbe. A mi egyik alternatív módszerünk a lábosban való gyertya massza forrósítása, régi gyertyák felhasználásával, a másik pedig előre csomagolt, kicsi viaszgolyók alkalmazása.
Az első verzióban ugye egy idő után két réteget alkotott a viasz és a víz, viszont a leszűrést az istenért sem tudtuk megoldani fehér ember módjára. A szakértők azt javasolják, hogy egy konzervdobozt alkalmazzunk, amit szintén kipróbáltuk. Beáldoztunk egy gombásat, így a vacsorához is közelebb kerültünk, de ez még odébb volt.
Mi határozottan nem javasoljuk a konzervdobozt, ugyanis a boltban vásárolható gyertyagranulátum folyvást kidőlt belőle, ahogy a konzervdoboznyi gyertya lengedezett a vízzel teli lábosban. Ekkor a csapat női tagjai már kezdtek rájönni, hogy nem az ő technikájuk, a gyerekek pedig elfutottak Kenyába. Az apák azonban vérszemet kaptak és saját kihívásnak tekintették a gyertyák formába öntését. A női részleg megtalálta a polcon a tequilát.
Kettő darab gyertyaöntő formával rendelkeztünk, egy henger és egy négyzet alakúval. Ezek azért praktikusak, mert kicsit kúp alakúak és könnyen ki jön belőlük a gyertya. Szerencsére a férfiak ekkor még kreatívak voltak és felkutattak a lakásban minden használható és öntőformára emlékeztető valamit. Úgy, mint pezsgőtablettás doboz, szemránckrém papírdoboza, összecsukható stampedli és barátaik.
Amikor már minden cseppfolyós állagú volt, elkezdtünk öntözgetni gyertyát mindenhová. A férfiak a formákba, mi a tenyerünkbe, mert az annyira jó, a gyerekek pedig az asztalra, a ruhájukra és a padlóra. A második kör tequila következett. Ez pedig kezdte azt a tényt elhomályosítani előttünk, hogy a lakás gyakorlatilag háborús övezetté vált.
De láttunk mi már gyertyát kanóc nélkül? Nos, a kanócot bele kell helyezni a még üres formákba úgy, hogy a méretre vágott zsineg tetejét rápöndörítjük egy hurkapálcikára, majd nyakon öntjük az egészet a viasszal. A dermedésre váró gyertyák így már határozottan bíztató formát öltöttek. A női részleg mindeközben arra gondolt, hogy egy kis csillámporral fel lehetne dobni a fehér gyertyákat, így megkezdődött a világ beporzása. (ami napokig még ott volt mindenen, de végül is a viasz mellett fel sem tűnt). Ez annyira nem lett végül látványos, mivel a csillám a gyertya aljára süppedt.
Mi vártunk, vártunk, fogyott egy pici tequila is. Tündével elkövettük azt a hibát, hogy megnéztük az egyik gyertyát, ami még folyt, s életünk párjai, akik vért verejtékezve öntötték bele a forró viaszt abba a nyomorult formába, kicsit sem röhögtek, amikor a viasz kifolyt a hideg vízbe (amely a gyorsabb hűtés érdekében lett bevetve). Ekkor nekünk, nőknek távoznunk kellett a konyhából, így könnyezve (a röhögéstől) csatlakoztunk a gyerekekhez, akik derékig jártak a nappaliban a pónikban és a babákban. Aztán vártunk megint és vártunk. Mi ugyan remekül éreztük magunkat, de a gyerekek elkókadtak. A gyertyák pedig még dermedésre vártak, így rá kellett, hogy jöjjünk, ez a kreatív technika több napos móka. A társaság feloszlott.
Másnap az összes gyertya keménnyé vált, a két hivatásos formából simán kicuppant a gyertya és gyönyörű lett. Ezeket külön meg lehet bolondítani a rájuk való festékkel, amelynek a száradása szintén legalább fél nap. A papírdobozba öntött forma is sikerült, bár határozottan rozzant állagú lett. A pezsgőstabletták pedig örökre magukba zárták a viaszt, ha csak le nem harapófogózzuk a ruhájukat.
Nos, a fenti sorok után mindenkinek ajánlom, hogy szép ruhában, kifestve és nyugodalmasan menjen el egy boltba, gyönyörűséges gyertyákat venni, vagy okuljon az esetünkből és felkészülten, kisimultan álljon neki gyertyát önteni. Még azelőtt, mielőtt teljes ruhatárat, konyhabútort és feldühödött férjet cserélne.
