Rengeteg minden közre tud játszani abban a döntésben, hogy az ember elhatározza, hogy házasságot köt valakivel. A probléma azonban az, hogy a sok tényező helyett igazából csak egyvalaminek szabadna számítania: hogy boldog leszek-e tényleg ezzel az illetővel, és ő boldog lesz-e velem. A Psychology Today oldalán találtunk egy érdekes listát a leggyakoribb olyan „rossz” okokról, amikre hivatkozással emberek a házasságkötés mellett szoktak dönteni.

Andrea Bonior pszichológusnő azt ajánlja, akármennyire is nyomást tud gyakorolni ez a hét dolog az emberre, nem szabad, hogy befolyásolják a döntésünket, ha eljegyzésről, illetve házasságkötésről van szó. Amerikában például a karácsonyi szezon egyben a lánykérések szezonja is – na ez például máris egy rossz ok arra, hogy az ember igent mondjon. Ne azért vállaljuk be a házasságkötést, mert pont karácsony volt, amikor megkérdezték. Nem sok értelme lenne az alábbi listának, ha ilyen súlyú dolgok szerepelnének rajta, de szerencsére a hét között ennél jóval gyakoribb érvek vannak.

1. Mert betölti a 30-at, 40-et, stb.

Pánikban az ember rosszul szokott dönteni, és amint a neve is mutatja, a kapuzárási pánik is egyfajta pánik. Az ne legyen érv a házasságkötés mellett, hogy jaj, mindjárt 30 vagy 40 vagy akárhány éves leszek, és ha most nem nősülök meg/megyek férjhez, akkor kinek kellek majd, hogy lesznek gyerekeim, stb. Ha az ember az ilyen félelmei alapján dönt, valószínűleg nem tudja felmérni, valójában milyen következményei lesznek annak a döntésének, hogy egy életre összeköti magát valakivel, figyelmeztet a pszichológus.

Az eredeti lista különveszi (és ezért nem is hét, hanem nyolc pontból áll), de igazából úgyis idetartozik az is, hogy valaki azért házasodik, mert gyereket szeretne. Rengeteg megtermékenyítési mód és családmodell létezik már a XXI. században, úgyhogy manapság már logikusabbnak tűnik szétválasztani a kettőt. Ön le szeretné élni az életét valakivel, mert annyira szereti? Házasodjon össze az illetővel! Ön szeretne egy gyereket és fel szeretné nevelni? Akkor ne a házasságkötéssel kezdjen foglalkozni, hanem csináljon gyereket és nevelje fel!

2. Mert hátha akkor elvesztem a másikat

Ez is egy olyan félelem, ami zavarja az ember tisztánlátását. Valami féltékenységszerű érzés lehet ez, hogy magamhoz kell láncolnom a másikat, mert különben mi van, ha elhagy. Meg kell beszélni – tényleg azon múlik a kapcsolat jövője, hogy most azonnal ki legyen mondva az igen?

3. Mert egy hülye lánykérős akcióban nem tudtam nemet mondani

Annyira sok az extra lánykérés manapság, hogy hármasával szoktuk őket posztolni. Itthon a jelek szerint szerencsére nem olyan népszerű az ilyesmi, mint az USA-ban, de az biztos, hogy ha valakinek a nagy nyilvánosság előtt tényleg derült égből villámcsapás módjára szegezik neki a kérdést, nagyon nehéz lehet nemet mondani, miközben valaki valahonnan nyilván filmezi is az eseményeket. Ha valakit így kell beleugratni abba, hogy igent mondjon, ott valószínűleg nagy problémák lehetnek. Szóval csak azért ne mondjon senki igent, mert a barátja fáradságos munkával előkészített valami meglepetést.

4. Mert már az összes haverom/havernőm házas

Na ez tényleg nem egy könnyű helyzet: amikor az ember mellől egymás után mennek férjhez, nősülnek meg a fiatalkori haverok, és a baráti társaságba már mindenki hozza a férjét, feleségét, gyerekeit. A magány nem könnyű, de a pszichológus figyelmeztet, hogy a legtöbb párterapeuta szerint még mindig jobb békében egyedül ellenni, mint egy boldogtalan házasságban őrlődni. Sőt, a magány nem feltétlenül egyenlő azzal, hogy az ember egyedül él, illetve köztudott, hogy a házasságban élők nagyon nagy százaléka is magányosnak érzi magát. Magány elől rossz házasságba menekülni? Cseberből vederbe, sajnos.

5. Mert már annyira szeretnék egy szép esküvőt

Lakodalomban lenni majdnem olyan jó, mint a mennyországban, de ennek ellenére sokunk számára abszurdnak tűnik, hogy valaki azért egyezzen bele a házasságkötésbe, mert már annyira szeretné fehér ruhában illegetni magát a rokonok előtt. Pedig úgy tűnik, vannak ilyen emberek, főleg nőkre jellemző a dolog: a partnert éppen, hogy megtalálta, de az esküvőt már rég előre megszervezte.

6. Mert a partnerem/szüleim már annyira szeretnék

Ez is olyasmi, amiről az eszünkkel tudjuk, hogy hülyeség figyelembe venni, de a szívünkben viszont akkor is ott motoszkál, hogy dehát a partner mennyire szeretné, és különben is, milyen jó lenne az öregeket megörvendeztetni egy babával. Persze nemcsak az ember barátja/barátnője, illetve szülei azok, akik nyomást gyakorolhatnak a házasságkötés és/vagy a gyerekvállalás mellett, hanem sok mindenki más is lehet, barát, testvér, munkatárs, stb. Biztos a jószándék vezérli őket, de ne hallgasson rájuk! Tudjuk, hogy a jószándékkal kikövezett út hova vezet. Ön azért kössön házasságot, mert ön ezt szeretné, ne azért, mert sajnálja szegény partnerét, aki annyira szerelmes önbe, vagy mondjuk a szüleit, akik nyugdíjasként unatkoznak otthon. Persze a külső nyomás sok mindenre ráveheti az embert, pont a múlt hétvégén írt nekünk valaki, aki azért vesztette el a szüzességét, mert furán néztek rá a többiek.

7. Mert ez a következő logikus lépés a kapcsolatunkban

Elmúlt a rózsaszín ködös kezdeti szerelem, de túl van a kapcsolat a kritikus harmadik éven. Esetleg a kritikus hetediken is. Gyerekek még nincsenek a láthatáron, de fenyegető viharfelhők sem. Egy idő után felteszi magának az ember a kérdést, hogy „és most?”, és erre elég logikus válasznak tűnik a házasság. Ennyi idő elteltével úgy néz ki, hogy most már úgyis egész életemben vele maradok, végülis el is vehetem/hozzá is mehetek, nem? Logikusnak tűnik az érvelés, de mégsem az, mert megszokásból nem érdemes egy házasságkötést bevállalni. Önmagunkba kell nézni: tényleg szeretnénk a házasságot? Ha igen, az remek, ha nem, akkor a beleegyezés helyett ennek az okát valószínűleg meg kell beszélni a partnerrel.