horoszkóp
shutterstock 216794461

Annyi nőm volt, hogy egy csuklós busz simán dugig lenne

2015.01.30. 17:44

Még mindig folyamatosan érkeznek a levelek a Randiblog új e-mailcímére egy két héttel ezelőtti poszttal kapcsolatban, de most már nem várunk tovább, hanem összeszedtük az eddigi legérdekesebb, legfurább és/vagy legjellemzőbb válaszokat. Az eredeti levél beküldője Antal, egy fiatal srác. Ő nemrég összejött egy lánnyal, de kiderült, hogy a lánynak volt már korábban egy barátja Antal előtt.

Antal ahhoz kért segítséget, hogy hozzá tudjon szokni ahhoz a tudathoz, hogy barátnőjének bizonyos szempontból nem ő az egyetlen. De érdemes inkább visszakattintani az eredeti levélhez, Antal ennél sokkal jobban fogalmazta meg, hogy pontosan milyen kérdések merültek fel benne. A kérdésekre néhány olvasónk válaszát alább találja – ön mit mondott volna? Természetesen továbbra is várjuk a leveleket, írjon ön is!

Anett

Antalnak főleg azt kellene tisztáznia, hogy MIÉRT fél olyan rettenetesen „nem elsőnek” lenni valakinek az életében, mert hogy ez nem a lány hibája, az hót ziher. Ezt csak Antal tudhatja biztosan, de amíg ezt magával nem tisztázza, talán jobb is, ha távol marad az említett leányzótól, mert csak benne fog lelkiismeret-furdalást kelteni, mikor ő nem tehet semmiről.

Ahogy az ember abba is beletörődik, hogy a vett lakásban/házban már éltek előtte, úgy abba is bele kell, hogy a párunknak előttünk is volt élete. Volt boldog, volt szomorú, volt szerelmes (akkor is, ha nem volt belőle kapcsolat), és minden egyéb. Minden kapcsolatban a nulláról indulunk, miért számítanának a már „lejátszott” körök, mikor azoknak okkal lett vége? Ettől nem lesz értéktelenebb vagy rosszabb, se a lakás, se az ember, sőt! Tekintve, hogy az ember személyiségét az átélt élmények alakítják, valaki a régi kapcsolatai nélkül nem az lenne, aki most, és ha ezek nem lennének, akkor lehet teljesen más ember lenne és a mostani párjával sem találkozott volna, vagy nem szerettek volna egymásba. Akkor most sokadiknak lenni mégis jó?

shutterstock 94177225

András

Az, hogy egyvalakit szeretnél egy életre, természetes – a legtöbben így vannak vele. Nagyon mélyen él bennem is a vágy, hogy a szerelmem csak az enyém legyen, és én csak az övé – így merünk mindketten teljesen megnyílni a másiknak.

Viszont azt nem várhatod el, hogy előtted a másik senkivel ne randizzon vagy járjon – ezek az élmények is formálták azzá, aki ma – akibe beleszeretsz. És igen, lehet, hogy nem a te kezedet fogta meg először, vagy nem te csókoltad meg első alkalommal – de ha tényleg veled fogja leélni az életét, a veled kapcsolatos alkalmakra mindenképpen emlékezni fog. Nekem is voltak komolyabb kapcsolataim a jelenlegi előtt, volt, amelyik testileg, másik lelkileg, megint más szellemileg nyújtotta azt, amire szükségem volt. Mindegyik után jobban, pontosabban tudtam, hogy mit is keresek egy lányban, egy nőben. Mindegyikkel kapcsolatban vannak kellemes emlékeim – de arra is emlékszem, hogy mi miatt értek véget. És ezekből (is) tanulva lehet most olyan jó a jelenlegi.

Azon, hogy a barátnődnek már van tapasztalata, nem tudsz változtatni, ezen ne is törd magad. Viszont kihasználhatjátok úgy, hogy megbeszélitek, miért lett vége, minek kellene kettőtök között másnak lennie. Ez nem azt jelenti, hogy maga a tény nem fog fájni – nekem is fájt, a menyasszonyomnak is, mikor ilyenekről beszéltünk. De ilyen esetben soha nem az a jó megoldás, hogy inkább magamba fojtom – ha tényleg rád van hangolódva a másik, megérzi, és vagy kihúzza belőled, vagy a hallgatásoddal neki is fájdalmat okozol. Márpedig a legkevésbé mindig a szerelmednek akarsz fájdalmat okozni (ennek ellenére sikerül néha).

Hogy miért pont azt választjuk, akit választunk? És miért pont egyet? Hadd éljek egy hasonlattal: Elég sok módon át lehet jutni egy folyón: megpróbálhatsz átúszni, átegyensúlyozni egy farönkön, esetleg építeni egy tutajt. A legkényelmesebben mégis egy hídon lehet átjutni a túlsó partra. Amikor kizárod az úszást, a farönköt és a tutajt, megválogatod, hogy kivel érdemes egyáltalán kapcsolatot kezdeni. Utána igyekszel megkeresni a legjobb helyet, ahol a legegyszerűbb hidat építeni (randizol, igyekszel megismerni a másikat – menet közben lehet hogy rájössz, hogy mégsem ez az ideális). Ezek után kiválasztod a helyet, ahol elkezdesz építkezni (megházasodsz), és megépíted a hidadat. Maga az építés fog téged a feleségeddel összekötni – az élményeken, átélt megpróbáltatásokon keresztül.

Anzelm

Ne akard kalitkába zárni és birtokolni azt a lányt! Azért választunk, mert tapasztalni akarunk. Jót is rosszat is, mert az egész úgy kell nekünk, ahogy van a maga teljes tökéletlenségével. Ne akarj mindig tökéletes döntéseket hozni és tökéletes lenni.

Andor

A válaszom keresztényi alapokból származik, pl. a „Szerelem és házasság” című könyvből (amit egy francia katolikus pap írt). Meg a lassan beérő élettapasztalatomból. Szóval, tisztán elvileg, bárkivel boldogok lehetnénk az életben, ha eldöntjük, hogy úgy szeretünk, mint Krisztus: feltétel nélkül, teljes odaadással. A gyakorlatban és általánosságban ez nem szokott az embereknek sikerülni. Finoman fogalmaztam.

Viszont mindenki számára vannak emberek, akikkel azért egy kicsit könnyebb egy kapcsolatot fenntartani és boldogságot találni. Namost, még ezekkel az aránylag kompatibilis emberekkel is egy életre szóló szerelmi kapcsolat borzasztóan nehéz, legalábbis időnként. És itt jön be a döntés fontossága.

shutterstock 6879337

Nem azt kell eldönteni, hogy XY az én párom, hanem azt az elkötelezettséget kell meghozni („esküdni”), hogy XY mellett én, ha törik, ha szakad, holtomiglan holtodiglan kitartok. Ez azután segít az elkerülhetetlen nehézségek túlélésében. Akkor, amikor majd nagyon tele lesz a hócipő és azon kezdünk gondolkodni, hogy miért nem AB-vel nyaralunk valahol nagyon máshol, egy komolyan vett eskü segít.

Ezért kell elkötelezni magunkat valaki mellett. A valaki aránylag szabadon választható.

Volt valami ilyesmi A kis hercegben is, a róka megszeliditése kapcsán.

Angelika

Egy kiegyensúlyozott, boldog családban nőtten fel, a szüleim több, mint 30 éve imádják egymást. Mindig is úgy voltam vele, ez a normális menete az életnek. Találsz valakit és kitartasz mellette egy életen át. Nos, nekem ez még nem jött össze.

Talán az a példa, amit a szüleim mutattak nekem, a mai világban már nem alapvető, hanem ritkaság, és egyszerűen nehéz olyan embert találni, akivel egyezik az értékrendünk. Úgy látom, Antalnak is ez a problémája. Azt tudom neki mondani, hogy vagy szerencsés lesz és talál olyan lányt, aki csak rá vár, vagy alkalmazkodnia kell a világhoz.

Visszatérve rám. Még mindig úgy gondolom, hogy a monogámia a tisztelendő kapcsolati forma. De... Úgy vettem észre,hogy az emberi természet alapvetően nem a monogámiára lett kitalálva. A hűség pedig egy természetellenes ígéret. Antalnak igaza van. Sok ember tehet minket boldoggá, nem csak 1. Nekünk az a dolgunk, hogy kiválasszuk, melyik jár a legnagyobb kölcsönös haszonnal hosszú távon. De attól még ugyanúgy vonz a másik 1, 2, 3...

Manapság már nem kényszerítik össze 16-18 évesen a fiatalokat. Megvan a lehetőség arra, hogy rájöjj, ki vagy, mit akarsz, kit akarsz. De ezt egy fotelben ülve nem tudod kitalálni, csak akkor, ha élsz. Aztán lehet, hogy az első, a második lány lesz az igazi. Sosem tudhatod, de add meg magadnak az esélyt. Én sem sajnálok egyetlen rossz kapcsolatot sem, mert mindegyik közelebb visz egy lépéssel önmagamhoz, a célhoz, a nagy ő-höz,egy boldog élethez.

Alpár

Azon gondolkodtam, miközben a Randiblogon leveled olvastam, hogy mikor én voltam húsz évvel ezelőtt ennyi idős, mint te, vajon engem miért nem foglalkoztattak ezek a nemcsak naiv, hanem teljesen abnormális kérdések, mint téged...

Először is anélkül, hogy ismernélek, az első kérdésed alapján (nem bírod feldolgozni, hogy a csajod volt más faszival, holott nem is dugtak elmondásod szerint) elkényeztetett vagy, aki nem bírja elviselni, hogy a „játékszerét” más is használta vagy akárcsak szemet vetett rá anélkül, hogy használta volna (értsd: nem baszta meg), mint a te esetedben is. Az ilyen típusból lesz később olyan pali, aki képes a nőjéhez hozzáverni csak azért, mert az ránézett valakire. Pedig jobb – a saját érdekedben – ha villámgyorsan változtatsz ezen a hozzáálláson, mert máskülönben – amennyiben tudatos, magabiztos nőket szán a sors neked – repülni fogsz minden kapcsolatodból, mint egy Boeing 777-es.

Nem a középkorban élünk, haver!

Nekem annyi nőm volt, hogy egy csuklós busz simán dugig lenne, de azokra voltam mindig a legbüszkébb, akik másoknak is tetszettek, hiszen ilyenkor nőtt a májam, hogy milyen jó csajom van. Nem tudok róla, de ettől még őket – vagy közülük sokat – mások is dughatták, persze, szart sem örül ennek egy pasi sem, de nem hisztizik, rinyál s óbégat az igazi férfi.

Egyébként engem sohasem zavart, ha a nőimet mások – mielőtt velem volt – dugták, sohasem érdekelt a múlt, de a jelenben sem voltam féltékeny, ne feledd, haver, a féltékenység teljes mértékű önbizalomhiányt feltételez, és aki ebben szenved, az előbb-utóbb frusztrált lesz és elbassza a kapcsolatait.

Én például a feleségem mattrészegen ismertem meg egy városnapok alkalmából, már elváltam tőle, de a házasság alatt többször megcsaltam, mint ahányszor ő elélvezett velem, szóval soha ne tervezz évtizedekre senkivel, élj, ha nem is a mának, de reális léptékben. És igen, mindenkivel lehet pontosan ugyanolyan boldog lenni, az illúzió, hogy csak eggyel, az igazival.

Annamária

Emlékszem egy jó barátnőmre, aki sok évig sírt egy pasi után, aki otthagyta őt, mert nem volt képes feldolgozni, hogy előtte volt más is. Mi ez, ha nem egy borzasztóan hatalmas birtoklási vágy a fiú részéről! Legyen az enyém! Nemcsak most és a jövőben, de még a múltban is, amikor még csak nem is ismert. Ez büszkeség vagy még sok minden más is, de nem szerelem. Ha szerelem van, akkor úgy akarom az illetőt, ahogy van.

Pár éve jöttem össze a most negyven-néhány éves párommal (én 27 vagyok), elég furcsán nézett volna rá, ha kidobom, mert már nem volt szűz...

Ha a leányzó, akit szeretsz, téged választott, annak oka van, örülj neki. Ha előtted volt valakije, az akkor volt, most meg most van. Ha a múltban élsz, nagyon sokat fogsz még szenvedni az életben. A mostból kell kihozni a maximumot, már csak egy dolog miatt is: a moston változtathatsz, a múlton nem.

Anton

Ismerek jópár srácot, akik pont az ilyen gondolkodásmód miatt pazarolják el a fiatal éveiket. Keresik a nagy Őt (akinek legyen baba arca, kék szeme, szőke bongyori haja, bomba teste, de közben legyen értelmes, bájos, humoros, ja és igen van még valami, hát izéééé legyen szűz.) Várnak a csodára, hogy talán eljön az, akire várnak, közben pedig szépen sétálnak el mellettük az olyan lányok (meg az évek), akikkel szintén lehetnének boldogok, csakhát nem felelnek meg a kritériumoknak.

Nem akarok filozofikus magasságokba és mélységekbe röppenni, de szerintem a boldogság nem egy másik embertől függ. Igen, a párkapcsolat fontos az ember életében, mind testileg, mind lelkileg. A lényeg az, hogy jól érezd magad abban a pillanatban, nem? Mindenki azon rágódik, hogy mi VOLT (igen, ez egy utalás a csajod múltjára), és mi LESZ (igen, ez egy utalás arra, hogy azon gondolkozol, hogy nem te vagy neki az első, és mi lesz ha....) Miért nem koncentrálsz inkább arra, hogy örömet szerezz neki és magadnak, ahelyett, hogy a gondolataiddal vívódsz? És ha nem ő lesz életed szerelme, akkor mi van? Ne akarj kisajátítani senkit, ez a legjobb út ahhoz, hogy elkergesd magadtól. Biztos vannak életre szóló szerelmek, de ez csak pár szerencsés (biztos, hogy szerencsés?) ember életében fordul elő. Csalódások mindenkit érnek, és nyugi, te sem fogsz kimaradni a sorból.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.