Érdemes volt országot váltani

„Rajmund levelére reagálnék néhány szóban. Régóta olvasom a Randiblogot, de még soha nem írtam, bár lett volna véleményem. Most azért írok csupán, mert Rajmund levelének stílusa úgy megtetszett, hogy akár én is írhattam volna” – az alábbi sorok beküldőjét Kornéliának hívják (illetve csak mi hívjuk így), és bár Rajmund levelére hivatkozik, ami szerintünk a legérdekesebb az ő beszámolójában, az kevésbé szorosan kapcsolódik az előtte szólóhoz.

Kornélia ugyanis Olaszországban él, és remekül összehasonlítja, hogy miben különböznek egymástól az olasz és a magyar férfiak: mi az, amit az előbbiek jobban csinálnak, és amit a magyarok elrontanak csajozáskor. Na most már végre ezt is tudjuk! Ha ön is tudna mesélni, vagy véleménye, hozzászólása van, kérjük, írjon ön is! A Randiblog e-mailcímére várjuk a leveleket.

„22 éves vagyok, az a fajta nő, aki nem egoista, de tisztában van a külső adottságaival. Köszönhetően a jó magyar építőipari munkás stílusnak, és a másik – ez a ritkább – szemezgetős típusnak, valamint annak, hogy rendben vagyok magammal... Lassan 2 éve vagyok együtt a párommal, jelenleg Olaszországban élek vele, mert ő bár visszajött értem Magyarországra, egy év után azt mondta, feladja, nem bírja, inkább hazamenne, de engem elveszíteni nem akar. Ígyhát mit volt mit tenni, jöttem. Ez azért fontos információ, mert hihetetlen a különbség.

Ugye az olaszok csábereje messze földön híres. Hölgyeim... én igazán a déli részen vagyok, higgyétek el... otthon is találtok pont ilyen jó pasikat. Akkor hogy is van ez?

Lényegében olyan ez, mint a marketing. Eladják magukat.

Rajmund. Azt írtad a külsőddel nincs gond – én hiszek neked, legyen –, az persze nehézség, hogy baráti köröd nincs – na nekem sem volt/van túl sok, köszönhetően a sok képmutató embernek. Én már nem is bánom, de kérdezem én, akkor hol a bibi?! Valószínű nem adod el elég jól magad. Mire célzok?! Amikor említetted a szemkontaktust... mit vársz? Miss Gyönyörűség majd megköszöni, hogy te vagy ma a 22., aki megnézi elismerően? – Tapasztalat, a szép és tényleg szép nőknek, akik nem az utca embereinek, a munkásbácsiknak öltöznek fel, a „töke tele van” a sokadik „hűha” szempár láttán. – Vagy talán várod, hogy visszaszóljon: te is jó vagy...? Akit megnézel, biztosan tudod, miért teszed. Mert tetszik a cipője, ruhája, haja, stílusa, kisugárzása... stb. Akkor miért nem lehet ezt mondjuk megmondani?

Na persze olyan stílusban, ahogy azt te is elvárnád. Tehát ha neked bejön a „na apám, látom már van kondibérleted, ezt a segget nem csinálhatta sebész” stílus (nem feltételezem), akkor tedd így, ha a kulturált, akkor pedig úgy. Hiszek a zsák a foltját elméletben. Ez a nagy különbség.

Itt az olaszok mondjuk, amikor kutyát sétáltatok, nem félnek megjegyezni, hogy szép a sminkem, tetszik a hajam... ezzel nem csak, hogy feldobják a napom, de be is bizonyítják, hogy érdemes volt országot váltani. Itt nagyon nagyon ritkán kapok éles megjegyzést – a legdurvább is annyi volt egy kis gyökértől, hogy a „popó11 pont” –, fütyülni meg csak a kutyáknak szoktak. És (bocsánat) kurva jó érzés ez, hogy nem csodálkoznak rá egy női lábra 40 fokban, amikor szoknyát vesz fel.

Tehát visszakanyarodva... eladják-e magukat. Persze! Naná! Mert nem csak beszélnek... kérdeznek is. És az emberek többsége szeret beszélgetni. Nem kell ezt túlképzelni... De ha mondjuk van egy hölgyemény, akivel jól láthatóan kialakult egy szemkontaktus, akkor miért ne lehetne random kezdeményezni? Ha már láttad, megjegyezni neki, hogy a mai cipője a múltkorinál jobb? Vagy hogy jobb kibontva/összefogva a haja, mert jobban kiemeli a szemét? Tehát olyan megjegyzést tenni, ami elgondolkodtat... ami megmozgat egy nőt.

Zárásképpen. Igazad van. Kitörölheted vele, ha nem tudod használni azt, hogy jól nézel ki és ezzel tisztában is vagy...!! De ha megpróbálsz túllépni a „jajdenagyonnehéznekemmert....”-gondon, és inkább örülsz, hogy megáldott a sors, és ezt használni is kezded... Rájössz majd, hogy nincs lehetetlenség, csak tehetetlenség! Hogy képben legyél... nem bírállak, segítenék a nézőpontommal.Ismerkedni bárhol lehet, ahol megteremted ennek a lehetőségét. Szerintem. Én egy szórakozóhelyen ismertem meg a páromat. (Nem, életemben nem ismerkedtem ilyen helyen, és ez volt a kb. 7. alkalom, hogy elmentem bulizni 15–20 éves koromig.)

Én nem is akartam magamnak senkit, 2 barátnőmmel kihasználtuk volna a koktélakciót 3 tánc erejéig. Ő volt az egyetlen aznap este, aki úgy szólított le, hogy nem ért hozzám, beszélgetni és táncolni akart, és nem a „megmutassam, mi van a nadrágomban?”-stílussal ékeskedett sem tánc, sem beszélgetés terén. Szóval nem kaptam idegbajt az első 3 mp-ben. 2 éve vagyunk együtt, boldogan, szerelemben.

Ha a stílusom oktatónak tűnt, sorry, a tied bejött, és az első, amire reagáltam és az utolsó is. Hajrá, és használd amid van, teremts helyzetet!”