Az ABC-nél olvastunk Jeremy és Justice Stamper történetéről, amelyből biztosan filmet fognak majd készíteni, mert annyira romantikus, hogy az erre érzékenyek gyomrát könnyen megfekheti. Ezt indítsák el, zsebkendőt elő, íme a történet.
Stamperék tíz és tizenegy évesek voltak, amikor a vasárnapi hittanórákon megismerkedtek. Egy ideig megszakadt köztük a kapcsolat, de középiskolás korukban ismét összetalálkoztak, szerelmük virága kibomlott. „Elkérte egy barátjától a számomat, és igazából azóta is együtt vagyunk. Azt hiszem, erre mondják, hogy gyerekszerelem. Azt gondoltam, ő a legcukibb a világon. tizenegy hónapig randizgattunk, aztán eljegyeztük egymást.”
Két év jegyesség után, tavaly augusztus elsején házasodtak össze, hetvenfős násznép előtt. Minden csodásan alakult, de aztán sorsuk rosszra fordult.
Augusztus 20-án, két nappal azelőtt, hogy új, közös otthonukba költözhettek volna, a friss feleséget egy másik államban autóbaleset érte, ebben megsérült, és memóriazavara lett. Zokogva telefonált a férjének, aki azonnal érte ment.
Szerencsére egynapi kórházi ápolás után kiengedték, de a memóriazavara egyszerűen nem javult. Az orvosa szerint sokkos állapotba került, poszttraumatikus stressz szindrómát diagnosztizált. És bár az eltelt idő alatt sokkal jobban lett, komoly szívfájdalma, hogy egyáltalán nem emlékszik az esküvőjükre. „Nézegette az esküvői képeket, látta a videót, de azt mondta, semmire sem emlékszik. Csak elkeserítette.”
Stamper nem hagyhatta annyiban a dolgot:
A feleség nagyon meglepődött, de azért örült a dolognak. „Sosem sír, de a baleset óta olyan érzékeny lett... egy nagy, kedves óriás. Alig várom, hogy lássam az arcát, ahogy a padsorok közt végigsétálok” – vette át a szót a menyasszony, aki új ruhával készül az új lagzira, hát nyilván. Vendégből is több mint kétszer annyi lesz (150), de a helyszín ugyanaz marad. Elmennek egy mininászútra is, amelyet ajándékba kaptak. További terveik röviden összefoglalhatók: szeretnének egy vér szerinti gyereket, aztán rengeteget másikat örökbefogadni. Még bölcselkedtek egy sort a fontos emlékekről is, de abból legyen elég önöknek is annyi, hogy ragaszkodjunk hozzájuk és őrizzük meg őket, különben mind belefulladunk a giccsbe.