Gyötrődtem magamban, hogy ezt nem kéne

A Barsz álnevet dobta a gép az alábbi levél beküldőjének: ez a név török eredetű és a jelentése párduc, ami már csak azért is talán egész találó, mert Barsz saját bevallása szerint nem egy könnyű eset. És az az eset sem könnyű, ami most esett meg vele: egy olyan lánnyal jött össze, akivel nem kellett volna. Hogy miért nem, azt majd elmeséli ő alább, csak előbb hadd szóljunk már most, hogy Barsz tanácsot kér erre a bonyolult szituációra. Ön mit mondana neki? Esetleg volt már hasonló helyzetben? Ha nem éri be azzal, hogy a szavazógépen kattinthat egyet, akkor kérjük, írja meg tapasztatait, illetve tanácsait a Randiblog e-mailcímére!

„Egy 20 éves srác vagyok. Nem tartom magam egy könnyű esetnek, mégis érett gondolkodásúnak tartom magam. Másfél éve dolgozom egy egészségügyi cégnél, mellette OKJ-s tanfolyamon veszek részt, az élethez is van egy kis közöm, úgy érzem. Van két bátyám, egyikük 23 éves, szintén ott dolgozik, ahol én, és elég sok köze van a mostani helyzetemhez.

Tavalyelőtt áprilisban összejött az egyik kolleganőjével, akivel tavaly szétmentek. Ez idő alatt a család megismerkedett vele, tudták hogy ki ő, azonban jóban nem igazán voltak vele. A bátyám már nem dolgozik ott, én meg akarva-akaratlanul is elkezdtem beszélgetni a volt barátnőjével. Mikor a bátyámmal volt, nem igazán beszéltünk, nem is volt szimpatikus. De félreismertem, és megváltozott róla a véleményem.

Tavaly augusztus óta beszélek vele, megkedveltük egymást. Én gyötrődtem magamban, hogy ezt nem kéne, elvégre a bátyám volt barátnője, még ha nem is voltak sokat együtt, de akkor is... Meg hogy ismeri a család, ott volt a családi ebédeken... Mi történne, ha ezentúl is ott lenne, de akkor már az én kezemet fogja...? Jól érezni jól érzem magam vele.

Kicsit szegényesen él, mert az anyja elvált, apja alkoholista, 16 éves kora óta önmagát kell ellássa, de ez engem nem zavar, segítek, ahol tudok neki. Habár elég gyakran eszembe jut, hogy mégis a bátyám volt barátnője ő, és ez mintha megölné a kapcsolatot.

Októberben elcsattant az első csók, jól éreztem magam vele. Ma vagyunk 3 hónaposak, de a szüleim azóta sem tudják. A bátyám se. Nem merek előállni ezzel. Kíváncsi vagyok, fordított helyzetben ti mit tennétek? Fittyet hányva mindenre együtt lennétek vele? Vagy inkább hagynátok, míg nem késő? Segítsetek!”