Emiatt (sajnos) egyikünknek sincs bűntudata

„Segítséget szeretnék kérni, akár tőletek, akár az olvasóktól. Előállt egy fura helyzet, amit nem érzek rossznak... Pedig kellene” – így kezdte a levelét Zella és rögtön nagyon kíváncsiak lettünk, hogy mi lehet pontosan a szituáció. Csakúgy, mint tegnap Barsz, Zella is egy olyan kapcsolatról ír, aminek elvileg nem lenne szabad léteznie, mégis létezik – és igen, Zella is tanácsot kér, hogy most mi legyen. A kérdés végső soron ugyanaz a téma, hogy mi számít megcsalásnak – ez a konkrét eset ön szerint az? Ha elolvasta, hogy miről van szó, kérjük, szavazzon, vagy még jobb, ha egy pár mondatban kifejti, hogy ön mit tenne Zella helyében és miért, aztán elküldi véleményét és tapasztalatait a Randiblog e-mailcímére. Köszönjük!

„Lényege az, hogy augusztusban vége lett egy hosszabb kapcsolatomnak és a sokak által jól ismert okostelefonos párkereső alkalmazás segítségével megismertem egy srácot, akivel elég távol lakunk egymástól. 2 hét beszélgetés után találkoztunk és nagyon egy hullámhosszra kerültünk. A randi végén megbeszéltük, hogy mindenképpen fogunk még találkozni. Úgy is lett. Azonban arra a döntésre jutottunk, hogy a távolság miatt ebből komoly kapcsolat nem lehet. Én összejöttem egy (számomra) tökéletes férfival, ő összejött egy volt barátnőjével. Ennek ellenére tartjuk a kapcsolatot a „messzi” sráccal, sőt! A találkozást beszéljük, mindemellett érzéseink vannak egymás felé, amit nem titkolunk el, de megmagyarázni egyáltalán nem tudjuk. Csak vannak, előtörnek a semmiből. A legszebb az egészben, hogy érdemi dolog – a csókon kívül – nem volt köztünk. Adok-kapok játék ez:

hiányzol! --> te is! kellesz! --> te is! kívánlak! --> én is!

Mindkettőnknek stabil, problémamentes párkapcsolata van, mégis vágyunk a másikra. A legnagyobb baj az, hogy emiatt (sajnos) egyikünknek sincs bűntudata.

Mi a helyes megoldás? Szakítsuk meg a kapcsolatot vagy – mivel úgyis messze lakunk – majd egyszer megoldódik magától?

Kérlek, adjatok tanácsot.”