Egy nagyon megható történet jött szembe mára, hogy legyen valami szívmelengető is a terrortámadás hírei után. Egy férfi, bizonyos Jack Richardson éppen a Big Issue című hajléktalanújságot árulta Bristolban, amikor találkozott Toni Osborne-nal, és megpróbált neki eladni egy példányt a magazinból. A nő nem vásárolt, de a sztorinak ezzel nem lett vége, sőt, íme, Richardson és Osborne a hétvégén házasságot kötött! Alább a részletek.

Jack Richardson egy parkolóban aludt Bristolban, és a The Big Issue hajléktalanújság árusításából próbálta fenntartani magát. Leszólítgatta a járókelőket, hogy nem vesznek-e újságot, és Toni Osborne egy volt a sok közül, akiknél bepróbálkozott – ő is nemet mondott.

De ő nem csak úgy simán továbbment, hanem sírva fakadt, azzal, hogy a villanyszámláját se tudja kifizetni, nemhogy újságot vegyen. Richardson annyira megsajnálta, hogy hajléktalan létére ő adott pénzt az arra járó nőnek. Ez 2013 karácsonya előtt volt, nem akarta, hogy az ismeretlen nőnek sötétben kelljen karácsonyoznia.

Richardson és Osborne innentől kezdve gyakran beszélgettek, ha összetalálkoztak az utcán. A történetben a következő fordulat akkor állt be, amikor a férfinak távoznia kellett arról a viszonylag védett helyről, ahol addig aludt, és úgy nézett ki, hogy tényleg az utcán kell majd töltenie az éjszakákat. Voltak már olyanban, ezért megkérdezte Osborne-t, nem aludhatna-e nála. A nő igent mondott, Richardson pedig beköltözött hozzá és nyilván ön is sejti, mi következik: idővel szerelem szövődött köztük.

Az eljegyzés tavaly novemberben volt meg, és mivel már ez a hír is szerepelt a lapokban, olyan sokan felfigyeltek a történetre, hogy az esküvőt is sikerült csodálatosra összerakni adományokból. Richardsonéknak természetesen továbbra sincs különösebben sok pénze, de valaki felajánlott a menyasszonynak egy ruhára elegendő összeget, a vőlegénynek pedig kölcsönadtak egy Armani öltönyt. Templomban volt a szertartás száz vendéggel, önkéntes fotóssal és videóssal, és a menyasszony ezt nyilatkozta a The Big Issue-nak:

Nem is emlékszem, mikor éreztem magam így utoljára. 13 éves voltam, amikor anyám meghalt, akkor gondozásba kerültem. Sokáig küzdöttem depresszióval, és őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy én egyáltalán képes vagyok még jól érezni magam. Egész felnőtt életemben soha nem voltam még ilyen boldog.