Végignevettük a napot, le is feküdtünk egymással

„Egy 24 éves srác vagyok, aki nem találja helyét e világon” – ha így kezdődik egy levél, akkor az ember előre sejtheti, hogy nem lesz egy szívmelengető olvasmány, ami következik. És amint mindjárt ön is meg fogja látni, tényleg nem az, de ezzel együtt is nagyon érdekes Piusz levele (ez egy álnév természetesen, amit véletlenszerűen választottunk ki a levél beküldőjének).

Legutóbb György írt arról, milyen nehéz egy magányos, társat kereső férfinak, és Piusz is ebbe a kategóriába tartozik, de az ő levele attól különleges, hogy leír egy konkrét esetet, hogy milyen volt, amikor végre összejött egy tökéletes randi. Vagyis csak tökéletesnek tűnő, mindaddig, amíg... Persze, hogy nem fogjuk előre lelőni a csattanót, inkább már most szólunk, hogy az ön sztorijára is kíváncsiak vagyunk, kérjük, írja meg a Randiblog e-mailcímére!

„Soha nem volt senkim, aki igazán szeretett volna, komoly barátnőm soha nem volt. A szüleim sem foglalkoztak velem soha, tulajdonképpen úgy neveltek fel, mint egy állatot. Igazság szerint már évek óta depressziós vagyok, amiért képtelen vagyok egy hozzám illő, kedves, csinos nőt találni. Ennek a miértjére pedig nem tudok rájönni.

Az elmúlt évek során hatalmas változásokon mentem keresztül. Pattanásos arcom volt, vézna testem, nem volt munkám, sem autóm. Ma tiszta arcbőröm van, nyugodt szívvel merem állítani, hogy alaposan ki vagyok gyúrva, jól fizető munkahelyem van és egy baromi jó sportautó büszke tulajdonosa vagyok. Mindemellett jóhumorúnak tartanak.

A szerelem mégis messze elkerül. Ha álompasinak nem is, de egy igen jó fogásnak tarthatom magamat. Ha randizok is valakivel, kivétel nélkül szomorú véget ér a történet.

A legutóbbi eset volt talán a legérdekesebb. A hölggyel rendkívül jól elszórakoztunk, végignevettük a napot, s annak végén le is feküdtünk egymással. Ahogy átöleltük egymást, a szerelmet véltem felfedezni a szemében, úgy éreztem, hogy itt van, végre én is megtapasztalhatom, milyen az, ha valakit szeretsz és ő viszontszeret téged, de nem így történt. Kerek perec elmondta, hogy ez neki pusztán egy kaland volt, semmi több.

Mi a francot kellene még letennem az asztalra, hogy valaki észre vegye bennem a nagy Ő-t?”