horoszkóp

Életemben először akartam viszonozni valamit egy randi után

2016.05.15. 16:03

Ovídiusz levelére szeretnék válaszolni. Remélem sikerül egy kissé közelebb kerülni a rejtelmekhez egy női szemszöggel kiegészülve” – Ovídiusz többek között arról írta meg nekünk a tapasztalatait, hogy hogyan és mikor kell a lányoknál bepróbálkozni. Most Zsófia álnevű olvasónk válaszol neki, és a téma elsősorban továbbra is ez: hogy a férfi bepróbálkozik, udvarol, és hogy a nő hogyan reagál erre. Nagyon érdekes belepillantani, hogy Zsófia hogyan gondolkozik a férfi-nő kapcsolatról – ön ugyanígy látja? Mint minden alkalommal, ezúttal is kíváncsiak vagyunk az ön tapasztalataira is, kérjük, írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére!

Én egy olyan lány vagyok, akit mindig is körülrajongtak a pasik. Ha bementem valahová, szinte azonnal bepróbálkoztak. Tudom, hogy kell nézni, ülni, beszélni, kacérkodni.  Viszont amit nem tudok, hogyan is kell viszonozni.

Az édesanyám azt tanította nekem kicsi koromtól kezdve, hogy egy férfit meg kell dolgoztatni. Amelyik nő könnyen adja magát, vagy éppen elkezd dolgozni a férfiért, annak nincs esélye. Az a pasi, aki alig kap visszajelzést és így is kitartóan keres, az valószínűleg nehezebben is hagy el valaki más miatt. Megdolgozott értem és nem akar elveszíteni. Persze nem csak ennyi, amivel megfogtam, de ez nagyon fontos benne.

Ha terhes leszek és dagad a lábam, fáj a fejem, rossz a közérzetem, hányingerem van, a szexre pedig még gondolni sem tudok (és egyéb csodás dolgok), nem fogok tudni vele foglalkozni. Örülök, ha magammal rendben vagyok. Ilyenkor az a pasi, aki hozzászokott, hogy a nő megy utána, lelép. Ellenben az, aki az elejétől fogva ment a nő után és tényleg – időt és energiát nem sajnálva – ostromolta, nem fogja egy ilyen kis csekélység miatt otthagyni a másikat.

shutterstock 359268005

Ezt a nézetet annyira beleverték a fejembe, hogy sajnos rá tudom vetíteni egy kezdeti ismerkedős szituációra is.  Én nem fogom keresni a randi után. Egyszerűen nem megy. Az összes érzékszervem tiltakozik ellene, pedig tudom, hogy némi visszajelzés azért nem árt.

Kétszer viszont megpróbáltam, mi lenne ha... Nagyon rosszul alakultak a dolgok. Illetve pontosan úgy, ahogy az édesanyám megjósolta. A pasik elbízták magukat, és már nem is voltam annyira nagy durranás számukra.  Úgy éreztem, azt gondolják, hogy „na ezt a lányt bárki könnyen megkaphatja, nincs benne kihívás, nekem aztán nem kell.” Pedig én csak életemben először (illetve másodjára) akartam viszonozni valamit egy randi után. Én csak tudom, hogy mennyire sérülékenyek és bizonytalanok a férfiak, és gondoltam, adok már neki egy kis visszaigazolást, hogy milyen csodásak ők. Nem jól sült el.

Persze ha már kapcsolatban vagyunk, az teljesen más, azt közösen kell építeni és kölcsönösen beleadni, de a randizgatás sajnos nálam ezen az elven megy. És sikeresen egyébként, de néha úgy érzem, ezzel nagyon el tudom bizonytalanítani a kevésbé kitartó férfiakat.  Ezt rettentően sajnálom, mert így is annyi sérült embert van pont a játszmák miatt.

Nos, ha megoldást nem is sikerült adnom, legalább egy hajszállal jobban beleláttok, mi is zajlik bennünk. Mi sem vagyunk szívtelenek, és ugyanúgy félünk felfedni magunkat, de ha elég kitartó egy pasi, olyat is megláthat, amit más soha nem fog, pont a kitartás hiánya miatt. Mi is tudunk hálásak és odaadóak lenni, de míg a férfi a „hódítási” időszakban, mi a párkapcsolat alatt. Hiszen, ha belegondoltok, az a nő, aki nem dorombol mindenkinek, annál jobban dorombol annak az egynek.

Ön is írna?

Véleményét, hozzáfűznivalóját és főleg saját tapasztalatait vagy történetét küldje be nekünk e-mailben! A Randiblog e-mailcímén folyamatosan várjuk az üzeneteket.