Hónapokig küzdöttem a lányért, akinek ez nagyon tetszett

„Nem tudom, hogy milyen formában kerül ez a levél Ottóhoz, de kérlek titeket, küldjétek el neki a tanácsomat!” – kéri tőlünk az alábbi sorok beküldője, Borisz, és azt tudjuk válaszolni, hogy olyan formában küldjük el, hogy megjelentetjük itt a tanácsait, aztán majd Ottónak elküldjük a linket. Az a helyzet Ottónál, hogy tetszik neki valaki, de a lány úgy csinál, mintha csak haverok lennének, holott tudja, hogy Ottó ennél többre vágyik.

Mi a teendő ilyen helyzetben? Borisz alább megmondja! Hogy ő honnan tudja? Hát természetesen onnan, hogy ő is járt már így, és sikeresen meg is oldotta szituációt. Ön szintén? Akkor ne késlekedjen, írja meg nekünk a történetet a Randiblog e-mailcímére! Előre is köszönjük!

„Én is voltam hasonló cipőben, bár nem munkahelyi kapcsolat volt. Hónapokig küzdöttem a lányért, akinek ez nagyon tetszett, de a kívánt hatást sajnos nem váltotta ki belőle. Feladtam. Nem foglalkoztam vele, nem kerestem, úgy tettem, mintha egyáltalán nem érdekelne. Eltelt egy kis idő, pár hét, talán egy hónap is, mire rájött a lány, hogy hiányzik neki az a fajta érdeklődés, gondoskodás, törődés, beszélgetés, amit tőlem kapott.

Onnantól kezdve én kellettem neki. Körmeszakadtáig küzdött, tepert azért, hogy velem lehessen. Ennek már két éve. Ma boldogan élünk együtt, eljegyeztem, sőt, várjuk az első közös gyermekünket.

Nem azt mondom ezzel, hogy ez tuti módszer, de ha talán békén hagyja, nem keresi, nem beszél vele, a lány érezni fogja a hiányát. És mint azt tudjuk, hatalmasat képes küzdeni egy nő azért, amit akar!

Ha pedig az sül ki belőle, hogy nem hiányzik a lánynak, egyedül folytatná tovább az életét, akkor Ottó is elkezdheti feldolgozni az eseményeket és bátran nézhet a jövőbe, hiszen nem ez a lány az, akit ő keres.”