A csajok jöttek hozzám, és nem én mentem hozzájuk

„Libériusz!” – ezzel a megszólítással kezdődik az alábbi levél, ami azt jelenti, hogy egy korábbi posztunkban olvasható sztori beküldőjének szól elsősorban. Mi azonban biztosak vagyunk benne, hogy ön is érdekesnek találja majd, illetve főleg azok a fiatalemberek, akik Libériuszhoz hasonlóan nem tudják, hol ismerkedhetnének ügyesen és eredményesen lányokkal-nőkkel.

Az alábbi történet/tanács beküldőjének a Magor álnév jutott, és Magor életében 21 évesen jött egy olyan fordulópont, ami hirtelen több mindenre egyszerre kínált megoldást. Persze nem lőjük le előre a poént, hogy pontosan miről is van szó, azt alább Magor máris kifejti részletesen. Mi csak azt szeretnénk kérni, hogy ha önnek is vannak tapasztalatai a témában, írjon ön is a Randiblog e-mailcímére!

„19 évesen az ember hajlamos némi klausztrofóbiát (itt most nem feltétlenül a klasszikus jelentésre kell gondolni...) és depressziót is magára erőltetni, csak mert valami nem sikerült. Ahogy írtad is, még fiatal vagy, előtted az élet, amit természetes, hogy kihasználnál.

Némineműleg hasonlóságot vélek felfedezni kettőnk közt, a különbség, hogy nekem az első „kapcsolatom” 4 évig tartott, csak épp a rossz emberrel. Éppen ezért én úgymond kicsúsztam abból a korból, amikor úgy éreztem, mindent meg kell tennem, hogy nekem jó legyen. Mire kiszálltam abból a kapcsolatból, 21 éves lettem, valamelyest jobban idegesített a dolog, hogy mi jön eztán, mint téged. Kétségbe voltam esve, mert kidobtam az egyetlen embert, aki hajlandó volt velem szóba állni és ágyba feküdni...

A fordulópont a szakítás után kb. fél évvel jött. A középsuliból egyetemre mentem, ahol a 2. félévemet úgy kezdtem meg, hogy közben az egyetemi szórakozóhelyre felvettek pultosnak. Nos, innentől kezdve kicsit másképp kezdtem látni a világot, mint addig. A csajok jöttek hozzám, és nem én mentem hozzájuk. (Jöttek, mert szomjasak voltak...) Nem, nem ők kezdeményeztek, de felkínálták a választás lehetőségét.

Ahogyan ismeretes, a pultosok néha olyanok, mint a pszichológusok (mivel nem nagyon tudnak elmenni, mindenki szereti nekik elmondani, mi nyomja a lelküket...). Innen már könnyebb észrevenni a sokaságból azokat a csajokat, akiknek bejössz, és onnantól átveheted az irányítást. Mivel engem is érdekelt a kapcsolat idősebb nőkkel, az egyetemi szórakozóhelyen töltött 1,5 év után elmentem egy „igazi” bulis helyre, ahol 25-ös korhatár volt érvényben (azaz 25 év alatt senki nem juthatott be).

Itt is pultban kezdtem, akkoriban (kb. 4-5 éve, de valószínűleg ma is így van) a 30+-os csajok/nők kicsit bátrabbak voltak, pláne ha ittak is kicsit... Nagyon sok nővel... beszélgettem, volt, akit a férje nem kezelt megfelelően és volt, aki szimplán azért járt szórakozni, hogy a hétre kipipálja a szexadagot.

Természetesen nem csak a szex volt ezen időszakban. Nagyon sokat melóztam és volt, hogy a jeleket sem egyértelműen vettem, viszont a meló mindig buli volt. Élveztem, amíg csináltam. Ma már megnyugodtam, mindent megtettem, amit szerettem volna. Jelenleg a házasságomat szervezem, és rá sem nézek más nőre (az egészséges bámuláson kívül...).

Szóval kedves Libériusz, ha rám hallgatsz, bevállalsz egy kis munkát annak érdekében, hogy meglegyenek a vágyaid.”