Belesodródtál egy fantáziába, és valaki kihasználta

„Elolvastam Lénárd levelét, és úgy éreztem, hogy azonnal billentyűt kell ragadnom, és írnom, kell neki egy választ (és a hozzá hasonló férfiaknak), mert szerintem óriási félreértésben van, ami tönkreteheti az egész életét” – írja Virág annak az olvasónknak, aki világéletében hűséges volt a feleségéhez, de nemrég egy masszázson volt, ahol olyasvalamibe egyezett bele, amit utólag nagyon megbánt.

Virág számára a fő kérdés ebből a szituációból, hogy otthon a férfi elmondja-e a feleségének, hogy volt egy szexuális élménye egy vadidegen nővel. Lénárd úgy döntött, hogy nem mondja el, mert úgymond nem szeretné ezt a terhet a felesége vállára tenni, hanem egyedül fogja viselni a sírig. Virág azonban teljesen máshogy látja ezt a kérdést – ön kinek ad igazat? Ha elolvasta az alábbi levelet, kérjük, írjon nekünk ön is a Randiblog e-mailcímére! Az ön véleményét, tapasztalatait illetve saját történetét is várjuk!

„Először is – nem felmenteni akarom, mert mindegy, hogy én mit gondolok arról, ami történt. Az a fontos, hogy ő mit gondol róla. Azonban az már nagyon nem mindegy, hogy a következményeket súlyosbítja, vagy enyhíti. És mivel én is úgy gondolom, hogy alapvetően egy tisztességes férfiról beszélünk, aki belesodródott egy hülye helyzetbe, úgy érzem, hogy megérdemel legalább annyit, hogy kapjon egy másik nézőpontot.

Én nő vagyok, párkapcsolatban, gyerekkel. Értelmes, intelligens embernek tartom magam. Ha a férjem hazajönne hozzám egy két hetes üzleti út után, és azt mondaná nekem: „szívem, muszáj elmondanom neked valami fontosat. Nem fogsz neki örülni, és nem akarok neked fájdalmat okozni, de szeretnék felelősséget vállalni egy hibáért, amit elkövettem”, akkor biztos gyorsabban venném kicsit a levegőt, de leülnék vele, és várnék, hogy mit mond.

És ha az én drágám elmondaná nekem pont ugyanazt, amit ebben a levélben ismeretlenül ország-világnak meggyónt, akkor értelmes és intelligens nőként a következőket gondolnám és mondanám neki.

Először is, sajnálom, hogy nem tudtad megállni, mert nyilván jobban örültem volna, ha képes vagy rá, mert az azt mutatta volna, hogy még mindig annyira őrülten szeretsz, hogy csak rám tudsz gondolni. De tisztában vagyok azzal, hogy a test néha képes saját utakra tévedni, és VAN az a helyzet, főleg a férfiaknál, amikor a test olyan tudatállapotba juttatja az embert, amikor már nem tud megállni. Azok a hölgyek, akiknek ez a munkája, ezt pontosan tudják, és nem véletlen, hogy nem a masszázs elején teszik fel a kérdést a kedves ügyfélnek, hogy kívánja-e az extrákat. Nem te vagy az első, és nem is az utolsó, akit egy ilyen helyzetbe sodort egy pénzéhes kis teremtés. (Nem akarok csúnyább szót írni.)

Viszont: az, hogy ezért teljes felelősséget vállaltál, és elmondtad nekem azonnal, titkolózás nélkül az egészet, nekem mutatja, hogy valójában mennyire fontos vagyok neked. Tudod, én hiszek abban, hogy minden jó kapcsolat alapja az őszinteség, és a jó család alapja is az őszinteség. Az a nehezebb, persze, hiszen mennyivel könnyebb lenne sunnyogni, titkolózni, úgy tenni, mintha meg sem történt volna az egész... az a gyávák útja. De te nem ezt tetted. Neked van gerinced. És tudom, hogy nehéz volt, mert féltél, hogy elveszíthetsz, ha elmondod, és nem akarsz elveszíteni bennünket – de az őszinteséged azt is mutatja, hogy tényleg szeretsz bennünket, hogy mi vagyunk a családod.

Mert az igazság az, hogy ha a titkolózást választottad volna, azzal tetted volna tönkre a családunk teljes jövőjét. Mert ami megtörtént, az megtörtént, azt le lehet tagadni, de nem lehet visszacsinálni. Ha eltitkolod, és elkezded játszani magadban azt a hülye játszmát, hogy te egy rongy ember vagy, akkor mit gondolsz, milyen érzelmi állapotban fogod élni tovább az életedet? Boldog leszel egyszer is őszintén onnantól kezdve? Hogy tudnál? Nem fogsz tudni tükörbe nézni és minél több idő eltelik, annál kevésbé, mert az idő múlásával már azért is hibáztatni fogod magad, hogy nem mondtad el azonnal. És mivel szarul fogod érezni magad, elkezdesz inni vagy drogozni, hogy elfelejtesse veled, amit úgysem fogsz tudni elfelejteni, csak pillanatokra. És ezzel elvennéd a családodtól önmagadat, azt, akit szeretnek benned, azt, aki te vagy. Megérné?

Annyi történt, hogy belesodródtál egy fantáziába, és valaki kihasználta azt, hogy óvatlan és sebezhető voltál. Ettől te még nem kezdtél viszonyt, nem mentél el titkos randevúkra, nem élsz kettős életet. Szar érzés, hogy megtörténhetett, de vállaltad érte a felelősséget, megosztottad velem, és kezeljük ezt is, mint minden mást, hiszen EZT ígértük, emlékszel? Hogy jóban és rosszban. Nincs baj. Szeretlek. Legközelebb az elején tisztázd, hogy nem akarsz extrákat.

És ennyi. És megmented vele a házasságodat. Egy problémából egy sokkal nagyobb problémát gyártani azzal, hogy még megtetézed és jól felnagyítod magadban az egésznek a valódi jelentőségét, mint egy torz tükörben, teljesen hülyeség lenne, és AZ tenné tönkre a házasságodat. És ez olyan biztos, mint ahogy itt ülök és írok neked ismeretlenül. Gondold végig ésszel. Nem magadat fogod büntetni, ha rosszul döntesz. Hanem a családodat, akiknek RÁD van szüksége, nem egy gyáva lúzerre, aki még egy ilyen piszlicsáré szarságot sem mer bevallani a feleségének, aki állítólag élete párja.

Ha fontos neked a családod, akkor villámgyorsan megbeszéled a feleségeddel, ami történt, kiegyenesíted a gerincedet, elviszed párszor vacsorázni, kényezteted egy kicsit, és vigyázol, hogy ne ess hasonló csapdába a jövőben.

Én a feleséged helyében akkor lennék nagyon szomorú, ha nem látnád, hogy hosszabb távon mit veszel el tőlünk azzal, ha nem így teszel. Remélem, tudtam segíteni, mert nem érdemled meg, hogy tönkretedd az életedet.”