Megszereztem a pasija telefonszámát és kitálaltam mindent

„Kicsit több mint 2 évvel ezelőtt kezdődött a dolog. Az elejétől mesélem” – ebben a levélben megint egy munkahelyi viszonyról lesz szó, a történet beküldője, Bódog együtt dolgozott egy lánnyal, és egy idő után szerelem szövődött kettejük között – vagy legalábbis Bódog így érezte.

Csakhogy ez igazából egy szerelmi háromszög volt, a lány ugyanis kapcsolatban élt valaki mással, és nehezen tudott választani a két férfi közül. Végül Bódog megpróbálta tisztázni a helyzetet, de valószínűleg nem a legjobb módszert választotta, és az eredmény nem is az lett, amit remélt. Ön volt már ilyen helyzetben? Szívesen elmesélné saját történetét? Szeretettel várjuk a levelét a Randiblog e-mailcímén, írjon mondjuk most!

„Közös munkahely, ahol megismertük egymást. Körülbelül vagy 1 éve egy munkahelyen dolgoztunk, de azelőtt soha nem vettük észre egymást. Viszont az ominózus napon egymás közelébe osztottak be minket, elkezdődött. Összepillantottunk, sorozatosan... Kezdett furcsává válni a dolog.

Én kezdeményeztem az első beszélgetésünket. Pontosan nem emlékszem már, hogy mivel szólítottam meg, de részemről első látásra szerelem volt. Persze tudtam, hogy hosszú évek óta „boldog” párkapcsolatban él, (7-8) éve. De engem ez mit sem érdekelt. Elvakultam a vágyott nő láttán. Elhívtam kávézni, igent mondott. Szép lassan alakult a kapcsolatunk. Sokáig ismerkedtünk. Tudta, hogy mit akarok tőle, próbált egyre jobban magához édesgetni. És ment is neki, elcsattant az első csók úgy kb. 3-4 hónap után.

Az első szeretkezésre is elég sokat kellett várnom, közel egy évet. Persze én már előbb is szerettem volna, ha megtörténik. De ő folyton kimagyarázta valamivel a dolgot, épp „ünnep van” és ilyesmik. Persze ha épp nem ünnep volt, akkor sietnie kellett haza, mielőtt megtörtént volna a dolog. Sokszor eljutottunk odáig, de valahogy mégis hónapokat kellett várni rá. Amikor végre megtörtént és végre beteljesülhetett a szerelmünk, nálam boldogabb ember nem létezett a földön. De valahogy mégis volt egy furcsa megérzésem, hogy számára mégsem én lehetek „AZ”.

Tudniillik a 2 év alatt folyton azzal áltatott, hogy én vagyok neki az igazi, és kész lenne értem „feldobni” – elhagyni azt az embert, akivel eddig 7 évet „lehúzott”, és oly sok dolgon keresztülment. Én persze kételkedtem a szavaiban, mert a tettei nem ezt bizonyították.

Hétfőtől péntekig napi kapcsolatban voltunk, de a hétvégékre állandóan eltűnt, és amikor esetleg hétvégén be is jelentkezett, persze csak pár percre, hogy biztosítson arról, ő még mindig engem szeret, és épp arra készül, hogy elhagyja az általa oly kevésre becsült férfit, akivel leélt 7 évet. Akit egyáltalán nem szeret, mégis együtt fekszik és kel vele... Persze én mindaddig hittem neki, amíg kicsit több mint 1,5 év után beleuntam abba, hogy titokban kell találkozgatnunk.

Velem járt a munkahelyre és velem jött haza. Persze a pasijával közös lakása előtt ki kellett tennem, vagyis pontosítanék, 2 utcával arrébb, egy óriás bokor takarásában. Így telt szinte minden esténk és a nappalok is, mindig itt vettem fel.

Kicsit több mint 1,5 év után megszereztem a pasija telefonszámát és kitálaltam mindent SMS-ben A-tól Z-ig. (Utólag gondolkozva tudom, hogy nem kellett volna.) A pasi persze engem támadott. Jöttek a fenyegető üzenetek, hogy a birtokomban lévő meztelen képek miatt (amiket persze a barátnője küldött a telefonomra) feljelent, és sok-sok pénzbírságra számíthatok. Itt ért véget a mi kapcsolatunk, miközben áltatott azzal, hogy mennyire szeret és várjak rá. Időt kért, míg összeszedi magát, tudniillik a pasiból élősködött. Persze előadta, hogy minden anyagi dolog őt illeti és a pasi élősködik rajta.

A történetemet mindössze csak azért írtam le, hogy óva intsek mindenkit az ilyesféle pénzéhes szukáktól.”