5 durva hazugság, amivel férfiak etették a nőket

Nemrégiben férfi olvasóink meséltek arról, mik azok a dolgok, amiket eltitkolnak a kapcsolatukban, mostani posztunkban viszont konkrét hazugságokról lesz szó. Női olvasóink vállalkoztak arra, hogy leírják ezzel kapcsolatban a legdurvább élményüket, vagyis, hogy hogyan és mivel vágta át őket egy pasi a kapcsolatukban. 

1. „Az exem beteges hazudozó volt. Épp betelt a pohár és szakítani akartam vele, amikor közölte, hogy tulajdonképpen halálos beteg, sorvad a tüdeje, nem lehetek ilyen gonosz, hogy ebben a nehéz időszakban hagyom el. Teljesen szétcsúsztam, úgyhogy egy ideig fel sem tűnt, hogy a titokzatos kórról egy orvosi papírt sem mutatott be. Természetesen beszéltem a szüleinek is a dologról, akik hozzám hasonlóan kétségbeesetten igyekeztek neki segíteni, míg végül kiderült, hogy az egész már megint csak az ő agyszüleménye, és azért hazudott, hogy vele maradjak. Ez annyira durva volt, hogy egyből szakítottam vele, és soha többé nem beszéltünk.” 
2. „Pár hete jártam egy fiúval, aki az istennek sem akarta megmutatni, hol lakik, mindig talált valami kifogást. Aztán, amikor végre rávettem, hogy vigyen fel magához, azt mondta, hogy a húgával él együtt, szóval ne csodálkozzak, ha találok a lakásban női cuccokat. Elég gyanús volt az egész felvezetés, emiatt nyomozni kezdtem, és rövidesen beigazolódott a sejtésem: öt éve élt együtt egy nővel, aki nem a testvére, hanem az élettársa volt.” 
3. „Az én sztorim akár egy egy filmes forgatókönyv is lehetett volna: megismertem egy pasit, aki álmaim netovábbja volt, lenyűgöző stílussal, humorérzékkel, érzékenységgel és egzisztenciával. Nemcsak szavakkal, hanem ajándékokkal is le tudott venni a lábamról tényleg olyan embernek tűnt, akihez minden anyuka hozzá akarja adni a lányát, a lányok pedig egyből családalapításon gondolkoznak vele kapcsolatban. Ahogyan én is. Aztán három hónap múlva jelentkezett egy 50 év körüli nő, hogy a barátom (aki amúgy 25 éves volt akkor) az ő barátja is, a kocsi, amivel a srác jár, az ő kocsija, a ház, amiben felejthetetlen pillanatokat éltünk át, az ő háza, és a pénz, amiből vacsorázni, szórakozni voltunk, szintén az ő pénze. Vagyis összejöttem egy hímringyóval, akit már harmadik éve egy középkorú milliomos nő tartott el. Voltam annyira hülye, hogy megbocsátottam volna mindezt, mert annyira szerelmes voltam a pasiba, de ő a vénasszonyt választotta helyettem, a millióival együtt. Több mint egy év kellett ahhoz, hogy túléljem a csalódást.” 
4. „5-6 hónapja voltunk együtt, rendszeresen találkozgattunk, szuper volt minden. Aztán egyik nap nagyon idegesen és szomorúan jött fel hozzám, hogy kiderült, rákos az apja, és lenne pár megoldás arra, hogy megmentsék az életét, de neki nincsen erre pénze. Tudta jól, hogy nekem van megtakarításom, amit először nem is akartam felajánlani, de annyit sírt, annyira kétségbeesettnek tűnt, hogy végül bedőltem neki. Később egyre többet és egyre többször kért kölcsön, én pedig hiába mondtam neki, hogy szeretném meglátogatni az apját, azt mondta nekem, hogy az öreg nem akarja, hogy ilyen állapotban lássuk. Mivel már jó ideje kapcsolatban voltunk, ráírtam Facebookon az anyjára, hogy érdeklődjek, mi újság a kórházban, tudok-e még valamiben segíteni, stb. Persze az egészből semmi nem volt igaz, annyira nem, hogy kiderült, az expasim négy éves kora óta nem is látta az apját, akiről semmit nem tudnak. A pénzem soha nem került elő, és azóta sem tudom, hogy mire kellett neki, mire költött több százezer forintot.” 
5. „Hatalmas volt a szerelem, azt hittem, hogy megtaláltam azt a férfit, akivel le akarom élni az életem, már gyerekeket terveztünk, azt is megbeszéltük, hogy mi lesz a nevük. Aztán jött a hidegzuhany. Egyszer meglepetésszerűen beállítottam ahhoz a kereskedelmi csatornához, ahol állítólag szerkesztőként dolgozott. Épp arrafelé jártam, gondoltam, beugrom, biztosan örülni fog nekem. A portán senki nem tudta, hogy kiről van szó, több helyre is telefonáltak, senki nem hallotta még a nevét sem. Amikor végre elértem mobilon, állította, hogy csak valami félreértésről lehet szó, naná, hogy a portás és a kollégái a hülyék... De egyre furcsábban viselkedett, néha napokra is eltűnt és mindent a munkájára fogott. Nem vagyok rá büszke, de egyik reggel feltúrtam a táskáját, hátha találok benne valamit, ami megmagyarázza a viselkedését. Akkor derült ki, hogy még a neve sem az, amit nekem mondott. Amikor sírva számon kértem, fogta a cuccait is eltűnt. Soha többé nem jelentkezett, a mobilján nem volt elérhető, a címét nem tudtam, a munkahelye is hazugság volt, szóval igazából fogalmam sincs arról, hogy kivel jártam, ki az az ember, akivel majdnem gyereket vállaltam.”