Nekem heti 1 szex kevés volt

„Nagyon sok történetet elolvastam, és köszönet, hogy ezt az oldalt létre hoztátok. Picit zsákutcába jutott az életem, és úgy érzem, jól esne magamból kiírni. Ugyanakkor tanulságként szolgálhatna másoknak a történetem, mert hiába próbálunk ésszerűen gondolkodni, mi nők mindig érzelmileg döntünk, és ezzel kiszolgáltatottá tesszük magunkat. Nyilván hosszú leszek, de gondolom, majd a lényeges dolgokat kiollózzátok” – hát az a helyzet, hogy eszünk ágában nincs ollózni Valéria álnevű olvasónk leveléből, mindössze azokat az adatokat változtattuk meg, amikből esetleg fel lehetett volna ismerni a történet szereplőit.

Valéria ott kezdi a sztorit, hogy egészen 30 éves koráig nem talált olyan férfit, akivel együtt el tudta volna képzelni hátralevő életét. Sokan írtak nekünk az utóbbi időben hasonló élethelyzetből, de aztán amikor Valéria mégiscsak szerelmes lett, egészen egyedi módon alakultak a fejlemények. Ne dőljön be Valéria szabadkozásának, egészen különleges és lebilincselő levél ez, a hossza nem hátrány, hanem kifejezetten előny. Ha végigolvassa, valószínűleg önnek is eszébe jut majd ez-az, talán megjön önnek is a mesélőkedve. Ha így lesz, kérjük írjon nekünk a Randiblog e-mailcímére, várjuk az ön tapasztalatait, az ön történetét is!

„Idős szüleim voltak, konzervatív értékkel bíró nevelést kaptam, melynek alapja az őszinteség, női tartás, büszkeség. De 30 éves koromig nem találtam olyan pasit, aki mellett ki szerettem volna kötni. Majd online kezdtem ismerkedni, ahol megismertem gyerekeim apját. Természetesen leszállt a rózsaszín köd, hiszen abszolút hozta mindazt, amire szükségem volt.

Véletlenül viszonylag korán teherbe estem. Meg sem fordult a fejemben, hogy elvetessem, de korrekt voltam. Ő akkor vált el, a házasságából 2 gyerek. És azt mondtam neki, menjen, szórakozzon. Nem kell a neve, sem gyerektartás, nem akarom megkötni, de a babát megszülöm. Ám nem ment. Lett közös lakásunk, megszületett a kicsi.

Esténként alig vártam, hogy hazaérjen, majd elaludjon a kicsi, hogy foglalkozhassunk egymással. De erre az volt a válasz, hogy reggel korán kel, így rendszerint 9-kor már aludt. Ugyanez volt hétvégén is. Bámulta a TV-t.

Gyakran mondják a férfiak, milyen kiábrándító, ha a nő sosem közeledik. Mivel nekem heti 1 szex kevés volt, közeledtem, de változtatnom sosem sikerült az arányon, és egy idő után ugyanolyan csalódott lettem, mint a férfiak. Miután visszamentem dolgozni, még távolabb kerültünk egymástól, amit folyamatosan jeleztem, de semmi nem változott. Unalmas, semmitmondó életünk volt, éreztem, hogy valami nem jó. Mindketten úgy terveztük, lesz még egy gyerek. 3 év után lett is két ikerlány. És aztán kezdődtek a komoly bajok. A kicsik 1,5 hónaposak voltak, amikor leközölte, hogy a szüleit elviszi a külföldön élő testvéréhez néhány napra, 3 nap múlva indulnak. Rettenetesen fájt, hogy magamra hagyott 3 kisgyerekkel.

2 év múlva visszamentem dolgozni és furcsa dolgai lettek. Elkezdett sportolni, ami nem baj, de az egész viselkedése megváltozott, az egyszerű fiúból egy nagyképű lett. Miközben műszakoltam, gyereket neveltem, elláttam a háztartást, itthon neki nő voltam, egyszer feldobta, mi lenne, ha nyitott házasságban élnénk. Nyilván nem, és innen minden megváltozott. Esténként eljárt „sétálni”, amin már megdöbbentem. Kerékpárral járt dolgozni, de a legnagyobb kánikulában úgy ért haza, hogy hiába jött fel dombon, nem lihegett, nem szakadt róla a víz (mint máskor). Majd közölte, hogy kell a pénz, el fog járni rallyzni. Ment is, havonta 1-2 alkalommal.

Itthon megfagyott a levegő. A telefonján kód. Nem veszekedtem. Eltávolodtam tőle. Tudtam, hogy van valakije, cirkusz nélkül beszélgettem vele ezerszer, hogy hagyjuk abba, engedjen el, éljen a másikkal, de azt mondta, paranoiás vagyok. Aztán egyszer elég lett, és mindenáron tudni akartam az igazat. És kiderítettem. Felettem 3 emelettel egy nála 10 évvel idősebb nővel volt viszonya. Persze közben másokkal is, online ismerkedett, mint egyedülálló. Aztán kiderült, hogy tulajdonképpen már akkor is csalt, amikor az első gyerekkel voltam állapotos.

Kimondtam: vége. Nem akart elköltözni, így a szeretőjét megkértem, hogy költöztesse magához. Boldogan vállalta. Hiába mondtam, hogy üljünk le, beszéljük meg, miért lett vége, sosem volt rá hajlandó, ellenben több mint 1 éven keresztül zaklatott, hogy újra kellene kezdeni, élete szerelme vagyok. Tette mindezt felettem 3 emelettel, a nője szoknyája mellől. Minduntalan felzaklatott, újra és újra a padlóra küldött, mert B tervnek használt, nem engedett el, de azt sem hagyta, hogy én lezárjam.

Akkor elkezdtem online ismerkedni. Sokkolt, milyenek a férfiak. A korosztályom friss húsra vágyik. A fiatalabbak kalandnak gondolnak, azt hiszik, ha egyedül vagyok, bárkivel, bármikor lefekszem. Nem vagyok prűd, de albumot nyithattam volna álló férfi nemi szervekből. Ugyanakkor felháborodtam, mert ezek a pasik a lakásomon bármikor meglátogattak volna. A nőkre könnyen rásütik, hogy könnyen kapható „ribanc”, nos, ezek a férfiak is azok. Egy előnye volt, a meggyötört önbizalmam visszakaptam, elkezdtem flörtölni a való életben is, de ezek a pasik is mind a könnyen kapható kategóriába sorolandók, a taliig nem jutottunk. Mivel épp csak élni kezdtem, nem tudtam komoly kapcsolatban gondolkodni, csak szerettem volna, ha lesz valakim a háttérben.

Egyszer rám írt egy pasi, aki gyorsan ki is vitt FB-ra. Nagyon furcsa volt, nem tudtam értelmezni, ugyanakkor a foglakozása miatt tudtam, hogy bizalmat szavazhatok neki. Nagyon sokáig nem vettem komolyan, inkább szabadultam volna tőle, de nem hagyta. Ha nem írtam rá, 2-3 nap után jelentkezett, finoman megdorgált, hogy miért nem keresem. A dolgokat nehezítette, hogy 50 km távolság volt köztünk. Az egyetlen online pasi volt, akivel találkoztam. Pont ugyanúgy nézett ki, pont ugyanolyan férfias volt, pont ugyanúgy viselkedett, és rettentően jól éreztem magam vele.

Olyan dolgokat tapasztaltam meg vele, amit soha senkivel. Rohant az idő, órákon át beszélgettünk, a fura dolgain nagyon jól szórakoztam, úgy éreztem, hazaérkeztem. Ő is azt mondta, mintha ezer éve ismernélek. De nem voltam szerelmes, és mivel értelmezni sem tudtam, elmaradtam mellőle. Hetek teltek el, egyik napról a másikra előkerült, menjünk pár napra a Balcsira. Új munkahelyem volt, nemet mondtam. De ő nem adta fel, hiába nem válaszoltam, csak írt, de nem jutottunk semerre. A toporgás kapcsán elmagyaráztam, hogy ez nekem miért nem felel meg.

2 hónapig nem hallottam róla, majd ismét előkerült, hogy hiányoztam. Csak itt már volt egy bibi, beleszerettem. Nem tudtam közel férkőzni hozzá, így újra magára hagytam. Sosem kaptam választ, eltűnt napokra, hetekre, de újra és újra jelentkezett, hogy nagyon hiányzom, szerelmes belém. Találkoztunk, megmutatta. Csodálatos volt vele. Szavakat hazudni lehet, pillantást, ölelést, gyengédséget nem. Aztán újra visszaléptünk a semmibe, ami engem végtelenül bosszantott, hiszen aki szerelmes, az mindig szerelmes. Nagyon sokszor borultam ki, és mondtam el ezeket a dolgokat, sokszor pont a randi emiatt hiúsult meg. Le akartam zárni, sosem engedte, olyankor szabályosan kézzel szorított. Amikor együtt voltunk, borsó meg a héja, ha külön, üres udvariasság.

Ezerszer kérdeztem meg, mit akar, mert a szeretője nem leszek. Én igazi kapcsolatra vágyom. Sosem válaszolta meg. Olyan szexualitást éltem vele, amit soha senkivel, de érzelmileg nem kaptam meg, amire szükségem volt, pedig láttam, hogy tényleg szeret. Egyszer kiejtette a száján, hogy a szeretői kapcsolatok a legjobbak, mert mindent megkapsz tőle. Természetesen megmerevedtem, egy szót sem szóltam. Hazajöttem, megfogalmaztam, hogy nem erre vágyom, és felnőtt módjára korrekt módon lezártam.

Tudom, mit érzek, sokszor elmondtam, nem leszek szerető, nincs joga ebbe belekényszeríteni. Tisztességes lett volna akkor, ha azt mondja, ennyit tudok adni, döntsd el, kell vagy sem. De elfogadta, hogy szerelmes vagyok, hogy törődöm vele, de viszonzást ezért nem kaptam. Szörnyen fáj, hiányzik, de tudom, hogy lelkileg lerombol és erre nincs szükségem. Természetesen választ most sem kaptam. Újabb tanulság, mi nők annyira kötődni akarunk, hogy nem vesszük észre az ordító problémát sem.

Ismét online társkeresőzni kezdtem, nyilván sokkal jobban figyelve mindenre. Direkt kiírom, csak komoly kapcsolat. Nagy részt tiszteletben is tartják. Minap rám írt egy felettébb jó megjelenésű idegen. Az a típus, akinek az oldalán plázacicák virítanak. Csodálkoztam is, nyilván szóvá is tettem. De kitartóan hozta a komoly kapcsolatot keresek kategóriát. Kerestem a csavart, túl tökéletes volt. Másnapra megbeszéltünk egy randit, teljesen semleges helyre.

Randi előtt 3 órával még nem tudtam a nevét, de azt leközölte, hogy átülök az autójába és elvisz vacsizni. Vészfék. Kérdeztem a nevét. Kovács. Semmi infót nem találtam. Simán utána tudtam volna nézni, mert a foglalkozása nem hétköznapi volt, illetve elárulta, hogy versenyszerűen sportolt. De véletlenül sem találtam semmit. Így közöltem, nincs randi, egy idegen autójába nem ülök bele, mert a pszichopatára sincs ráírva, hogy az. Annyi volt a válasza, nagyobb biztonságban sehol nem lehetek, mint mellette. Miután rájött, hogy nem vagyok hülyíthető, eltűnt.

Nagyon sokszor halljuk, hogy a nők túl igényesek, túl sokat akarnak. Nem tudom. Nem érzem így. Csak társat szeretnék, aki figyel rám, törődik velem, szeret, ahogy viszonzásként ugyanezt tudom felajánlani. De valahogy nem találom. Ugyanakkor a sok negatív tapasztalat miatt már nagyon óvatos vagyok. És a sok csalódás miatt minden online ismerkedést megszüntettem. Először meg kell emésztenem a történteket, hogy tovább tudjak lépni. És van egy olyan érzésem, online sosem fogom megtalálni, akit keresek.”