50-60 sikeres vagy sikertelen párváltást túléltem

Egy ideje olvasgatom a blogot, és a megannyi őszinte vallomás valóban lefesti a mai magyar átlagképet.

Timót álnevű olvasónk levelének a bevezetője olvasható fent, alább természetesen teljes egészében olvasható maga a levél. Rengetegen írnak nekünk a randizás-társkeresés nehézségeiről, sőt, néhányan úgy érzik, lehetetlenségéről – ezért örültünk meg Timótnak, aki ugyan szintén nem találja ideálisnak a helyzetet, de kétségbe sincs esve, hanem egy házasság és rengeteg további kapcsolat után higgadtan méri fel a helyzetet. Sőt, alul ő is megismétel egy tanácsot, amit mi sem győzünk eleget hangoztatni a társat keresőnek.

De természetesen Timóttal sem tekintjük lezártnak ezt a témát, sőt, nagyon valószínűnek tartjuk, hogy önnek pont ettől a levéltől jön majd meg a mesélőkedve. Ha így van, kérjük írja meg ön is a tapasztalatait, saját történetét a Randiblog e-mailcímére!

„A rengeteg átvert, megcsalt, reményvesztett lány, legyen bár fiatalabb, idősebb, szinte mindig rajtaveszt, de ugyanúgy a fiúk is, akik egyre kevésbé látják, érzik megtalálni az igazit. Ez leginkább azért van, mert ilyen nincs. Nincs és nem is volt soha, hogy az igazi, a nagy Ő. Abban a pillanatban persze, ahogy meglátod, ahogy meghallod, és fellobban a szerelem, ahogy az újdonság varázsa elfedi a valóságot, ahogy vágyak megtalálják párjukat, és ideiglenesen a boldogság lesöpri az objektív tényeket az asztalról, ott marad a királynő a táblán ugyan, de a parasztok csak a mesében mennek tőle távolabb. A fékevesztett lángok elmúlnak, kábé 1-2 év, és a kémia működik, csak visszafelé. Jön a kijózanodás, a parttalan viták, a társas magány, majd a válás. Két-három ilyen élmény, és meghatározó lesz a továbbiakban, plusz beépül a szülők sémájába, amit majd visz tovább a gyerek.

Jelenleg, azaz 2018-ban ott tartunk, hogy a monogámia kegyvesztett, divatjamúlt lett, értékállósága oly mértékben csökkent, hogy a mérleg serpenyőjében nincs komoly súlya. Ezt el kellene fogadni, és ezáltal az egyenlet már csak két ismeretlent tartalmaz. Az egyik, hogy hajlandó leszel-e kompromisszumot kötni, elfogadni a saját életed határait, ebbe beilleszteni a másikét, és az eddig megélt N+1 élménnyel megelégedve ezentúl vele élni szimbiózisban. A másik ismeretlen, de ismerős opció, hogy mindezt tagadod, és csak annyit veszel ki az életből, amennyi épp a boldoguláshoz kell, nem érdekelnek a tartós társas kapcsolatok, élsz nap nap után, együtt, de magányosan, vagy egyedül, és sírdogálva. Tudja, és érzi mindenki e két utat, mert ezután kezdődik a tipródás.

Szerintem ma az emberek többsége e két létállapot közt él, mivel mindkettő egy stabil élethelyzet, a kettő közt pedig egy instabil folyamat van, mintegy ingaként lengve a két szélsőérték közt.

Magamról annyit, hogy egy hosszabb házasság utáni válás volt a fordulópont, mely kicserélte az elemeket, és adott új oldalakat az ismert univerzumhoz. Néhány év intenzív csajozás megmutatta, az ember mit ér a piacon, miért sír annyi srác a 35-45 éves női korosztály után. Miután 50-60 sikeres vagy sikertelen párváltást túléltem, mondhatni megvilágosodtam, hogy mit is keresek, illetve mit nem. Biztosan nem keresek még egy házasságot, még egy tartós együttélést, két gyerek után egy harmadikat, viszont keresek olyan embereket, akik vállalják, és élvezik az életet így, függetlenül, de kapcsolatban. Mostanában egyre több ilyen lánnyal vagyok együtt, szinte kizárólag negyvenesek, érettek, fiatalosak, vidámak, imádnak élni, megtartva egyben saját önállóságukat. Próbáltam én is persze fiatalabb lányokkal építgetni valamit, de nagyon hamar kiderült a valóban létező generációs különbség, hiába a vad szex, hamvas bőr és szép szemek, a csomagod hamar a lift előtt áll. Ezt jópáran kielemeztek már előttem.

Érdekességképpen még annyit, hogy sokan sokféleképpen panaszkodnak, nincs lehetőségük ismerkedni, kapcsolatba lépni egy másikkal. Ennek egyik leggyorsabb, de legintenzívebb módja a társastánc, vagy salsa, kinek mi jön be jobban. Talán a salsa a legegyszerűbb. Rengetegen vannak esténként vagy a tanfolyamokon, jellemzően 20-40 év körül, és kimondva-kimondatlanul mindenki pasizni, csajozni akar, hiszen itt fizikai kontaktus alakul ki két ember közt. Ami persze együtt jár azzal, hogy vállalnod kell magad, ahelyett, hogy elbújnál egy Facebook, vagy Tinder profil mögé. Itt is fel lehetne hozni azonnal a katasztrofálisabbnál katasztrofálisabb felhozatalt 40-es pasikban, az igénytelenség, a saját énkép teljes hiánya, vagy csak a koordinációs bakik, melyek a tánc+zene+mozgás kombinációiból fakadnak. Viszont ez már akkor is egy jó kezdet. Amihez én mindig és mindenkor mindenkinek sok szerencsét kívánok!”